Miért nem tudják a szülők elfogadni mások sérült gyerekét?

Tudom, mit jelent, az én gyerekem is harapott és tudod mit csináltam? Kivettem az oviból az ő érdekében, csak napi 3,5 órát járt, pedig annak még nyoma sem maradt, csak kiabálós-hisztis volt. Persze volt rá nyomás is, de iszonyúan sajnáltam azokat is, akiknek megkeserítette a napját. Elvittem olyan közegbe, ahol nem hisztizett, és mikor nagyobb lett, kifejlődött az önuralma, most meg tök rendben van.

Egyébként az adhds gyerekek csak egy része erőszakos, vannak kis csendesek sírósok is.

Az nem én vagyok.. ember..

A veszélyes gyerekeket ki kell venni a közösségből, amiben veszélyesek, és addig menni, amíg nincs olyan közösség, amíg a gyerek nem agresszív. Erre sok szülő nem hajlandó és mindenféle diagnózis mögé bújnak. Attól, hogy van nem agresszív adhds/auti is, azért a legtöbbnek magatartásgondja van, ütnek csapnak szidnak, üvöltenek, mégis bejáratják őket ebéd utánig, de sokan utána is. Ezen kellene változtatni. Én megértem, miért tartanak a más gyerekektől, mert elrontják a többi gyerek napját, szavakkal vagy tettekkel bántják őket, illetve sokszor nem láthatod előre, hogy ez lesz, ez legjobban játszón figyelhető meg. Mit ért félre, mikor sokall be valamitől, időzített bomba és rettegve figyeled. Én is, ilyen gyerek anyjaként, akkor még jó, hogy más is. Ugyanez downos kisgyerekre is igaz, illetve értelmi sérültekre is. Tolókocsis gyereket senki sem fog direkt kerülni, max ha nem tud csatlakozni a fogócskához és épp kilóméterhiányos a többi. Beszélgetni, barátkozni, akár labdázni vagy ugrókötelezni fognak vele.

Ha nem te vagy, miért válaszolsz? Az 50-est címeztem meg.

Valahol igazad van abban, hogy aki tudja, hogy problémás a gyereke, próbálja megoldani a gyermekfelügyeletet. Csak ugye most már 3 éves kortól kötelező az óvoda. Van aki nem keres annyit, hogy megengedhesse magának, hogy nem jár el dolgozni, mert ha a gyerek csak délig van oviban, akkor nem tud dolgozni mellette.

Nekünk adhd-s a gyerekünk, és én home office-ban dolgozom, el is hoztam minden nap ebéd után. Az iskolában sem kértünk napközit, mondtam, hogy addig legyen közösségben, amíg feltétlenül szükséges. De megértem, hogy erre nem mindenkinek van lehetősége. Azt nem értem meg, akinek lenne rá lehetősége, de nem teszi meg, inkább tényleg hagyja, hogy a gyerek meg az egész közösség szenvedjen.

Én egyébként inkább az állam felelősségét látom ebben. Nem költenek erre, mint annyi más dologra sem. A fiamnak pl. ki volt írva ped. asszisztens, nagyjából körberöhögtek vele, mit is képzelek én, nem fizeti ki a Klikk. Ja, köszi. De mégis mindennek én voltam az oka, ha bármi konfliktus volt az oviban. Elvittem kivizsgáltatni, hordtam pszichológushoz, logopédushoz magánúton. Mégis mit vártak még tőlem mit tegyek, amikor az intézmény meg semmit nem tett meg, ami nekik ki volt írva?! Egyébként szerencsére viszonylag kevés kritikát kaptam szülőtársaktól, nálunk azért toleránsabbak az emberek. Falun lakom, itt azért sokan látják, hogy milyen küzdelem van mögöttünk. Inkább a pedagógusok nem voltak toleránsak.