Mi a baj vele, miért viselkedik így?

#29

Magyarországon egymillió alkoholista van, világelsők vagyunk öngyilkosságban, depresszióban és pánikbetegségben is dobogósak. Ezek azok az emberek, akiket olyan jól neveltek régen pofozkodással és semmi bajuk nem lett.

Tanuljunk már meg egymás mellé tenni két dolgot, mielőtt észt osztunk.

Az más kérdés, hogy mennyire perverz dolog megszállottan védeni a gyengébbike ember ütlegelését.

29-es! Mintha valami kisállatról beszélnél..."összehúzza magát"...pfffj! Mintha idomításra szorulna az a szegény jószág! Hát, 29-es! Ha nem vetted volna észre, itt egy erősen figyelemhiányos kisgyermek a téma, akit nem idomítani kell, hanem szeretni. És a szüleink, nagyapáink, nagymamamáink között is voltak komolyan lelkisérült emberek, csak maximum nem kötötték az orrodra. Az én apukámat szegényt például a pincében verte a nevelőapja, amíg a nagymamám fent a házban zokogott. Szegény apukám már nem él, anyukámtól ismerem a sztorit. Azt viszont elmondhatom, hogy nem volt boldog ember, alkoholproblémái voltak, erőszakos volt, és nagyon korán szervi betegségben meg is halt. Elváltak a szüleim. Szval, a gyerekkorában elszenvedett terror rendesen tönkretette.

A nagyapám sem volt szegény százas, neki is alkoholproblémái voltak (nem apukám nevelőapjáról van szó, nem genetika). Apukám a bátyámat nem egyszer nevelő célzattal megverte, egy kész roncs a bátyám 40 évesen. Érdekes, én sosem kaptam verést, anyukám, apukám a tenyerükön hordoztak. És a lehetőségeimhez képest boldog, kiegyensúlyozott ember vagyok. És sosem verem meg a gyermekiemet, még a fenekükre sem csapok. Van, hogy hisztiznek, de nem igazán jellemző, pedig nem fenyítem be Őket. Sőt, a rajongásukat érzem, amivel az irányomban vannak. Én így szeretek gyeemeket nevelni, tisztelettel. A gyermektől nem várhatod el a tiszteletet, ha te sem tiszteled őt. Ha megvered, nem tiszteled.

Szerintem ott a megoldás, amikor azt írod, hogy az egyik nagynénivel jól kijön.

Pont erre valók a nagycsaládok. Hogy a hasonló emberek a különböző generációkból megtalálják egymást. Ennek a te második gyerekednek az a genetikum jutott, mint annak a nagynéninek. Ők jobban összetartoznak, mint amennyire hozzád, hagyni kéne a természetes összetartozást erősödni. Persze, csak ha másokra nincs benne veszély, mert még olyan is lehet(ne).

Olvass a szeretetnyelvekről. A tippem az, hogy a fiadé a minőségi idő, a többieké talán valami más, amit könnyebb négy gyerek közt is biztosítani.

Vedd magad mellé minden olyan házimunkához, amiben nem zavar. Nálunk a sütés főzés, kertészkedés jött be.

Én nem tudom, hogy igazságos-e kivételezni a beilleszkedni nem akaró gyerekkel.

Vajon mit tanul belőle? És mit tanít a többi gyereknek? Hogy ők is hisztizzenek, és akkor ők is többet kapnak a többieknél?

Aztán kezdődik előlről.

"ADHD is felmerült már ahogy a férjemmel olvasunk sokfélét. Viszont mindig elbizonytalanodtam, hogy az óvónéniket kérdezgettem fogadó órán szerintük meg nem valószínű, mert olyan okos és jó gyerek."

- Az én kisfiam ADHD-s. Mindenki azt mondja róla, hogy nagyon okos (óvónők is). Az oviban vagy idegenek között jobban kontrollálja magát, mint családi körben. Amiket a fiadról írtál, egy az egyben rá is igaz. Nagyon nehezen kezelhető, gyakran agresszív és dührohamot kap, ha nem az van, amit ő szeretne, egyébként meg nagyon kedves és értelmes kisfiú, a legtöbben kedvelik őt.

Még egy érdekesség: ha dühös, nem engedi, hogy bárki megölelje vagy akár megérintse. Szokta is mondani, hogy ő nem szereti, ha hozzáérnek. Talán csak tőlem viseli el, ha jó a kedve.

Persze nem biztos, hogy a te fiad is figyelemzavaros-hiperaktív, de egy alaposabb kivizsgálást megérne a dolog. Addig is figyelmedbe ajánlom dr. László Zsuzsa könyvét: [link]

"Igenis vegyél róla tudomást, akkor is ha hisztizik, mert pont azért csinálja, hogy végre ráfigyelj"

Pont ezért nem szabad ezt erősíteni. Hisztizni a legegyszerűbb, ha azzal (is) eléri, amit akar, akkor miért viselkedne rendesen, miért próbálná pozitív dolgokkal elérni/megtartani a figyelmet?

#38

Jézusom! Mondd, hogy nincs gyereked!

A gyerek kifejezi igényét a több törődésre, ezért "nem szabad vele foglalkozni, nehogymá' megkapja, és ne hagyja abba"?!?!!??

Szüksége van a törődésre a gyereknek valami MIATT, erre felelős felnőttként azt tanácsolod, hogy de nehogymá'??!?!?

Mit nem értesz azon, hogy nem AKKOR kell vele foglalkozni, mikor hisztizik? Azzal csak annyit erősítesz meg, hogy a hiszti eléri a célját. Ugyanaz mikor a boltban földhöz veri magát. Kell neki a több törődés, figyelem, de ezt nem akkor és úgy kell neki megadni, hogy a hisztihez csatolja vissza! Hisztizni, sírni, toporzékolni a legegyszerűbb bármikor és ha azt tanulja meg, hogy azzal márpedig célt ér, akkor kösse fel a szülő a gatyát mert ő ágyazott meg annak, hogy egy elviselhetetlen gyereke legyen. Egy szóval nem mondtam, hogy nem kell vele foglalkozni, meg változtatni, azt mondtam, hogy nem AKKOR és ÚGY mikor kiveri a balhét.

Ennyi erővel én meg azt remélem, hogy neked nincs gyereked, mert ahhoz nagyon jól értesz, hogy hogy neveld úgy, hogy a hisztit használja minden célja eléréséhez.