Elmesélnéd a szülésed?

1.

Hajnalban egy gőrcsre megébredtem

Előző nap nagyon meghajtottam magam.. nem is gondoltam, hogy szülés.. pedig jócskán terminuson túl voltam.

Aztán 1 h múlva megint keltem..

Jött a hasmenés.. tusoltam hogy jósló-e / előtte nem volt/

Kilakkoztam a körmöm / hogy hasznosan töltseM a várakozást, hogy vajon szülés-e..

Ez olyan 5-kor volt

10 percesek lettek azonnal..

Még egy tus.. borotva..

keltettem a férjem.

50 p a kórház

3 ujjnyira tág voltam..

3 percesekkel értünk be

Ott lelassult..

Nem volt tolófájásom/ de csak most tudtam meg a 2. Gyereknél/

Kikönyökölték és vákuummal szedték le, Császárhoz késő volt...rövid volt a köldökzsinór.

2. Alkalom

Kósza fájás

20 percenként

De annyira minimálisan, hogy még sütni kezdtem sütit..

Aztán hirtelen erős lett fél h alatt

Aztán nagyon sűrű lett

Sürgettem az indulást..

1,5 percesekkel értünk be.

Itt 20 p volt az út..

20 perccel a portàra érkezés után kinn is volt a fiam.

Úgy tartottam vissza addig

/ első kósza fájástól 3 h hossza/

Tegnap ugyanerre a kérdésre válaszoltam, bemásolom neked is.

https://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__szule..

Hát engem a betöltött 41. héten császároztak mivel nem tágultam semmit sem pedig 2x is megpróbálták méhszájérlelővel indítani, de semmi hatása nem volt, fájásaim sem voltak igazán. Annyiban jó volt, hogy nekem nem volt sokkoló a császár mert már napok óta bent fektettek a kórházban. Úgy voltam vele, hogy mindegy csak legyek már túl rajta.

Nálam a katétert szerencsére humánus módon tették fel, miután már hatott az érzéstelenítő és semmit nem éreztem akkor. Rosszul abszolút nem voltam közben, hányingerem se volt főleg hogy 12 órája is volt mikor utoljára ettem mert előtte este próbálták az indítást. Az viszont fura érzést amikor felvágnak és kiveszik a gyereket. Olyan volt mintha össze-vissza cibáltak volna ott az asztalon.

30.héttől otthon voltam kényszerpihenőn, mert elkezdett nyílni a méhszáj.

33.héttől kórházban voltam,mert tovább nyíltam.

Végül a szülés 37+4 napra indult be, délután 5-kor folyott el a magzatvizem, szóltam a nővérkéknek, csináltak egy ctg-t, mert orvos épp nem volt, mert műtöttek. 30 perces ctg alatt talán 1 fájást mutatott, mondta is a nővérke hogy hát igen az első szülés általában sokáig eltatt... Majd jött egy orvos, megvizsgált 3 ujjnyira voltam nyitva.

Összepakoltam a cuccaim és mentünk a szülőszobára, ott megkaptam a beöntést, mondták tartsam ameddig bírom majd menjek ek wc-re utána zuhanyozni. Majd sétáltam a folyosón, mert még ágyat sem kaptam, közben telefononáltam a férjemmel, volt pár fájásom, azokat szépen ellélegeztem, majd jött a nővérke, hogy csinál ctg-t mi a helyzet a fájásokkal, felfeküdtem az ágyra, még gyors írtam egy smst a férjemnek, 18:58-kor,hogy milyen karalmalzt hozzon a tesocobol, nővérke kérdi nincs e kakilós érzésem, mondtam hogy de van, megvizsgált majd közölte, hogy megyünk szülni. Felfeküdtem a szülő székre és már éreztem is hogy jön a baba, mondták hogy nyomjak, nyomtam, mondták hogy még egy nyomás és kint lesz és így is volt. 19:10-kor született a lányom. Nekem egyáltalán nem volt fájdalmas és hosszú szülésem nagyon hálás vagyok, remélem a tesó is ilyen könnyen érkezik majd.

1. baba, 12 éve, 36+6: délelőtt fél 11 tájt rendszeres összehúzódásokra lettem figyelmes, amik egyre gyakrabban érkeztek. Valami nyákszerűséget is láttam távozni. 5 perceseknél kórházba mentünk, ott adatfelvétel, megvizsgáltak, vizsgálat közben elfolyt a magzatvíz, gyakorlatilag rázúdult a vizsgáló orvosra, a fájasok durván felerősödnek, de egy széken kellett várakoznom egy órát, szörnyű volt, nagyon fájt, egyedül voltam, kezdtem azt gondolni, hogy ezek itt elfelejtették, hogy én itt vajúdok. Amikor kérdeztem, azt mondták, a paromat akkor hívjam be, ha már sikerült ágyat kapnom. Végül megkaptam a beöntést, borotváltak, kaptam ágyat, bejött a párom, együtt szenvedtünk, olykor rámnézett a szülésznő, vagy rámszólt, hogy rossz a póz, ne legyek négykézláb. Megkérdeztem, hogy fájdalomcsillapítast lehet-e mégiscsak kérni, de azt felelte, ahhoz már késő, lassan eltűnik a méhszáj. Aztán valamit bekötöttek infúzióba, talán oxit, nem mondták, nem kérdeztem, buta voltam, fiatal és gyenge. Aztán megérkezett az orvosom, jön a kitolás, körülöttem egy rakás ismeretlen ember, rezidensek, nem jól nyomok állítólag, nagyon fáj, tényleg nem érzem mikor kéne nyomnom, összefolyik az egész, csak szót fogadok a szülésznőnek, ő mondja mikor mit csináljak, az orvos a hasamat nyomja, teljes erejéből, gátat is metszettek, de csak utólag tudtam meg, nem éreztem, csak azt, amikor kicsusszant Ő délután 15:15-kor. A hasamra rakták, felsírt, egészséges, párom elvágta a köldökzsinórt, mindenki megkönnyebbült. Babát elviszik méricskélni, én megszülöm a méhlepényt, meg akartam nézni milyen, sosem láttam még méhlepényt, de későn szóltam, már bedobta a vödörbe, nem veszi ki, összevarrnak, babát visszahozzák, én meg benyomok egy rántotthúsos szendvicset. 2 órán át fekszünk összebújva a szülőszoba félhomályában.

2. baba, 2 éve, 40+2: naponta jarok nst-re, délelőtt 10-kor fájásokat látnak, de én nem érzem igazán, megvizsgálnak, nyitva vagyok 2 ujjnyira, vérzek is kicsit, ebből ma szülés lesz, maradhatok ha akarok, de úgyis csak 3 sarokra lakom, hazamegyek. Takarítok, készülődöm, a fájasokat már egyre jobban érzem, sűrűsödnek, húzom az időt, nem akarok bemenni, de már egyre jobban látszanak rajtam a fájások, fél 1-kor már kérlel a férjem, hogy menjünk. Bent megvizsgálnak, beöntést kapok, wc-re járok, zuhanyzom. Ha kiürültem, ágyba kerülök, ctg-re kötnek, csak lassan erősödnek a fájások, nehéz ez a fajdalmas várakozás, lassan tágulok, a burok ép, egy idő után megbeszéljük a szülésznővel, hogy megcsippentheti, elfolyik a magzatvíz, erősödnek a fájások, az idő telik, a méhnyak még mindig nem tűnt el, bekenegeti prosztaglandinnal, kézzel tágít, ami eszméletlenül fáj. Pisilnem kell, katétert kapok, alig jön valami, bánom hogy mondtam. Fáj-fáj-fáj, térdelek vagy oldalt fekszem, a férjem masszíroz, aztán a székelési ingerhez hasonló érzéssel megérkezik a kitolás, először rosszul nyomok, de a második nyomásra már ráérzek, a szülésznő segített benne, és én végre érzem, hogy mikor kell nyomnom, hogy mit és hogyan kell tennem, megdicsérnek, érzem a fejét, hihetetlenül feszít, de most lassan, kicsiket kell nyomnom állítólag, megteszem, teljes a kontrollom a testem felett, képes vagyok irányítani magam, és aztán egy nagy nyomas jön, és ki is csusszant, 18:30 körül, rám rakják, nem viszik el méricskélni, így szülöm meg a lepényt, megmutatják, szép, varrni kezdenek, ez nagyon fáj, a férjem veszi át a babát addig, kívül-belül szakadtam, nem volt gatmetszés, pedig talán mégis jobb lett volna, 3 helyen varrtak, szörnyű volt. Elkészültem, visszakerül a baba rám, véresen, magzatmázasan már szopni is kezd, csak az osztályon mérik majd le, még pár órát a szülőszobán tölthetünk. Ez sokkal jobb élmény volt, mint az első szülés. A harmadiknál már még jobban képben leszek azzal, hogy mit akarok és mit nem.

Szia!

Én a 39 héten szültem. Csak nagyon-nagyon kis fájásaim voltak (az elején annyira kicsik voltak hogy azt hittem hogy a baba mocorog). A magzatvíz nem fojt el, így kellett burokrepesztést végrehajtani. Utána sem jöttek nagyon fájások, így kaptam oxitocint. Maga a kóstolás szakasz kb. 20 percig tarott. Az egész vajúdás pedig 5 óra volt. Nekem egy pozitív emlék és élmény maradt a szülés.😊