Sírtatok amikor előszö megláttátok a babátokat? És mit mondtatok neki? Vagy úgy egyáltalán mondtatok valamit?

Én is sírtam, amikor meghallottam a hangját. Aztán amikor a kezembe adták, azt hüppögtem neki, hogy "Szia, hát itt vagy. Nagyon szép vagy." Amúgy én végigbőgtem a szülés utáni első órát, de bevallom, nem csak a boldogságtól, hanem a terhesség végetérte miatt is ... Később is. De ez egy másik történet ...

Én értem, h miről beszélsz, amikor a UH-on szülés után megnézték a méhemet, sírtam, zokogtam, tiszta égő volt, az orvos nem is értette, h mi van velem, annyira sziven ütött, h üres a méhem.

És utána még sokáig sirattam a terhességet:(

Sziasztok,engem 12 óra vajjúdás után császároztak (nagy baba nem fért ki),miután kiemelték oda hozta a szülésznőm mikor megláttam elsírtam magam annyira ijedten nézett rám,én meg azt mondtam:"Szia életem!"összevissza puszilgattam őt és láttam a szemében a megnyugvást akkor megkérdeztem tőle hogy "Megismersz?Én énekeltem és beszéltem neked!" tegnap volt 8 hetes a kislányom.

(Olvasom hogy többen is császárosok megpuszilták a babájukat nem értettem az orvosom mért tartotta ezt különlegesnek hogy megpuszilgattam,mikor kiment elmesélte a páromnak,hogy ő császár közben még ilyet nem látott.)

Nekem sajna császár lett a vége és amikor kivették akkor csak hirtelen megmutatták pár másodpercre. Ráadásul nem is láttam tisztán, mert nem volt rajtam a szemüvegem :(

Amikor pár óra múlva behozták hozzám az őrzőbe akkor azt mondtam neki: Szia baba! Teljesen olyan vagy mint apád! :)

Kedves 31., itt 29. :-)

De jó, akkor Valaki tudja, mit éreztem :-) Merthogy eddig mindenki furán nézett, hogy mi bajom van. Igen, ismerős ez az UH-s dolog is, én is kiborultam, amikor szülés után voltam ultrahangon, és saját szememmel láttam az üres méhemet :-( Én szülés után még sokszor lefotóztam a hasamat oldalról, hogy meg legyen örökítve, "mi maradt belőle", és a mai napig osszeszorul a szívem a kismamaruháim láttán, vagy ha olyan bátor vagyok, hogy megnézegetem a terhes kiskönyvemet.

Na de ez már tényleg egy másik történet :-)

Sok boldogságot a Babádhoz, és Mindenkinek!

Kedves 29, itt 31:))

Igen, én ontosan értem, pedig természetesen szültem a babámat, mégis úgy éreztem, h elvették őt tőlem, rám is mindenki furán nézett, de én akkor tényleg átéltem, h elvesztettem őt. Hiába volt a kezemben, hiába szoptattam, elveszett a te és én mi vagyunk érzés.

Védőnő szerint ez is gyermekágyi depresszió volt.

Itt megint 29. :-)

Igen, erre gondoltam én is, hogy ez a depresszió egyik megnyilvánulási formája. Pontosan ezt éreztem én is, hogy elvesztettem, pedig ott volt a kezemben az első pillanattól kezdve, örültem neki, imádtam, szoptattam, de mégis, valami véget ért ... És nem is helyes, hogy múlt időben írom, mert az az igazság, hogy ez a hiányérzet nálam a mai napig megvan, lassan 10 hónapos a Fiam. Elszorul a szívem, ha kismamát látok, a múltkor elsétáltam valami miatt az NST helyiség előtt, hát nyeltem a könnyeimet. Pedig tudom, hogy ez bődületes marhaság ... Nagyon vágyom rá, hogy újra terhes legyek, de előre félek, hogy annak a terhességnek is vége lesz, és akkor mi lesz ...

Jó most ezt kiírni magamból, annyira nyomasztó érzés, de jó, hogy valaki megérti :-)

Kedves kérdező! Most találtam meg a kérdésedet és igencsak megkönnyeztem pár választ.:)

Azóta már elég nagy a babád!:) Mit mondtál neki először?:))

Kiemelhetnéd a kérdést, hátha most is írnak ilyen megható történeteket. Nagyon jó olvasgatni!