Melyik volt jobb neked? Tápszerezés vagy szoptatás?

*

Idetalálnak

Pl jó ellenpélda a mi esetünkre a 9. Válasza..

Mindenkinek más..

M

Háát én 3 hétig szenvedtem a szoptatással. Görögdinnye méretűre dagadt az egyik mellem, hozzá sem lehetett érni pedig amúgy nem érzékeny. Nagyon sokat szenvedtünk de ő csak sírt és sírt. Beadtam a derekam a tápszerre. Azért ott is voltak problémák amikor nem volt hajlandó megenni és 6-7 félét végig próbáltam mire egyet megevett.

De ezek ellenére ha feltalálod magad akkor tényleg egyszerűbb.

Nálunk 2 hónap iszisz után kellett tápszerezni.

Szerintem mind a kettőnek még annál az előnyei és hátrányai.

Nekem nem volt sose kellemetlen a szoptatás. Nem fájt, nem sebesedett, nem gyulladt. Könnyű volt, mert nem kellett kínlódni, csak adni neki.

A tápszernél állandóan mosni kell a cumisüveget, sterilizáló, vizet melegíteni, stb. Viszont sokkal kiszámíthatóbb, könnyebb napirendet tartani.

A tesót szeretném majd szoptatni, ha tudom.

De az biztos, hogy nem 2-3 éves koráig, az nekem sok(k) lenne

Én nagyon szerettem volna mindkét gyerekemet kizárólagosan szoptatni. Hormonális és egyéb problémák miatt azonban csak 3-4 hónapos korukig sikerült, de utólag ennek is nagyon örülök. Elég keserves volt a szoptatás, lassan indult meg a tejem és az elejétől kevés volt. Az elsőnél kőkemény, fájós volt a mellem, bimbóvédőt is kellett használnom az elején, mert a kisfiam szétnyúzta a bimbókat. Fejtem, masszíroztam folyamatosan. Szoptatási tanácsadót is kellett hívnom. Mire belejöttünk a szoptatásba, nem fájt és a kisfiam is rájött a helyes technikára, tályog alakult ki az egyik mellemben (elzáródott tejcsatorna miatt). Ezután rövid ideig még a másik mellemből szoptattam, aztán fejtem, aztán feladtam. Pótlást kapott az elejétől.

Ahogy átálltunk csak tápszerre, egyszerűbb lett az élet. Én viszont szomorú és csalódott voltam, és a második terhességem alatt minden fellelhető irodalmat elolvastam, hogy a második babámmal könnyebben menjen.

A második babánál is kevés volt a tejem, de nem adtam neki pótlást és mindent megtettem, hogy sok tejem legyen. Sokat hordoztam, mellette aludtam, ügyeltem a gyakori bőrkontaktusra. Ő ügyesebben szopizott, anyatejjel kentem a mellbimbóimat, nem sebesedtek ki. Nagyságrendekkel kiegyensúlyozottabb baba volt, mint a testvére. Az első hetek után már pont annyi tejem volt, amennyire szüksége volt, megfelelően gyarapodott. Itt már az élet szólt közbe: a testvére 2 éves kora után nagyon hisztis, nehezen kezelhető lett, rengeteget kellett vele foglalkoznom, a békés szoptatásnak, napközbeni összebújásnak lőttek. Ha nem tudtam nyugodtan szoptatni, ellazulni, nem akart rendesen jönni a tejem, a pici is nyugtalan volt, amikor mellette üvöltött a nagy. Kénytelen voltam adni neki tápszert is (gondosan megválasztott cumisüvegből), mivel ekkor volt a 3 hós növekedési ugrás is. A tejem elkezdett vészesen apadni, egyre több tápszer kellett, már fejni is alig tudtam. 4 hónapos korában már annyira kevés volt, hogy ismét kénytelen voltam feladni. Egy ideig még próbáltam naponta többször fejni, 30, 20, majd 10 ml jött, aztán vége.

Ekkor lett a pici durván ekcémás. Az oka: tejfehérje-érzékenység. Ha tudtam volna tovább kizárólagosan szoptatni, mellette diétázva, valószínűleg sokkal jobb lett volna neki.

Az anyatej előnyeit (ha az anyának van elég) hosszasan lehetne sorolni. Szerintem kényelmesebb, mert nem kell pl. éjszakai ébredésnél kirohanni a konyhába, vizet melegíteni, bekeverni, miközben a baba lilára üvölti a fejét. Csak mellre teszed és kb. alszotok tovább. Nem kerül pénzbe (nem csak a tápszer, a megfelelő cumisüveg szett, sterilizáló és egyebek sem). Hátránya, hogy csak te tudod biztosítani neki, bár szükség esetén le lehet fejni, akár előre lefagyasztani, és cumisüvegből megetetheti más is. Illetve még az, hogy nem mindegy, mit eszel, mennyit iszol, alszol, amíg szoptatsz.

A tejfolyás nem állandó dolog, és lehet kapni melltartóbetétet, szerintem apró kellemetlenség.

Szerintem kicsi az esélye, hogy valaki annyit kínlódjon a szoptatással, mint én. Ehhez kellett az én szerencsétlen szervezetem, hipotón és problémás nagyobbik fiam, rossz kezdés (a nagyobbik már a kórházban kapott tápszert, nem én akartam így), egyéb hátráltató körülmények. Sok anyuka az első napoktól kezdve boldogan szoptat. Én azt mondom, ha lesz tejed, szoptass annyi ideig, ameddig jó nektek. Vedd figyelembe, hogy az anyatej tökéletes táplálék a babának, a tápszer csak a második legjobb.

A fejés sokkal kellemetlenebb volt (nekem), mint a szoptatás. Szerintem a kolosztrumot nem is igazán lehet lefejni, hisz sűrű kocsonyás cucc.

Egyébként anyatej.

Csak akkor fáj a szoptatás, ha szarul van mellretéve a gyerek, vagy rossz a technikája. Lányom ilyen volt. Nem tudott vákuumot képezni, gyengén szívta, mégis kisebesesett (később kiderült, hogy izomtónus zavara van, évekig hordtuk tornára). 4 hónapig kínlódtunk, fejtem, szoptattam, mellette tápszereztünk, de attól meg szorulása volt illetve bukott. Nehéz volt megtalálni a megfelelőt. :(

Második babámat szoptatom most, immár 9 hónapja és ezerrel egyszerűbb. Neki jó a technikája. Sose fájt, báj az elején vele is küzdöttünk, mert sárga volt, erőtlen, folyton bealudt.

1 hónapig szoptattam. Nekem rengeteg tejem volt, folyton folyt. Az ágy, a ruháim mindig tejtől bűzlöttek. Aztán kórházba kerültem és addig a férjem tápszerezte, nekem meg elkezdett apadni a tejem. Azóta is tápszeres.

Nekem sokkal könnyebb így. Bármikor ki tudok nélküle is mozdulni ( főleg ebben a beteg időben jobb otthon hagyni), hetente egy éjszakát a férjem alszik vele, hogy tudjak pihenni, így ö tud neki enni adni. Nem kell a fejéssel szarakodni ( amugy is egy tehénnek éreztem magam tőle), valamint nem kell majd azon aggódnom hogy az oviban hangosan "cici cici" vezényszavakkal fog köszönteni.