Melyik volt jobb neked? Tápszerezés vagy szoptatás?

Figyelt kérdés

Ha van itt olyan anyuka esetleg, aki az egyik babáját szoptatta, a másiknak pedig csak tápszert adott, leírná nekem ŐSZINTÉN, hogy melyik milyen volt számára?


Nem rábeszélést kérek, előre mondom.


Kiváncsi vagyok, hogy mennyit szenvedett a szoptatással, mindenféle fájdalmak, sírások, véres mellbimbó, mellgyulladás stb., és mennyivel volt jobb, amikor tápszerezett. Vagy mennyire volt az nehezebb (elkészíteni stb.)


Ha egyáltalán van itt olyan, aki mindkettőt átélte.


Terv: előtej lefejése a babának, utána tápszerezés. Okok: nagyon érzékenyek a mellbimbóim, mindig is azok voltak, még a férjem sem tudja megfogni őket, szinte fájdalmas, annyi idegvégződés van bennük, nem akarok folyton vetkőzni, nem akarom, hogy folyjon belőlem folyton stb. És bárki más is meg tudja etetni bármikor (plusz kevesebbszer is kell, mint szoptatni, stb.)


És a legfontosabb: rengeteg anyuka kommentjénél olvastam, hogy végigbőgte az első időszakot, vagy a csalódástól, hogy nem megy úgy a szoptatás, ahogy kellene, vagy a fájdalomtól, és én nem akarom, hogy ez határozza meg az első időszakot a gyermekemmel, hanem azt, hogy mind a ketten boldogan éljünk úgy, hogy mindkettőnknek jó... Nem akarok idegileg kikészülni, mert az neki sem jó, plusz minden egyéb mástól is ki fogok készülni, ne legyen már ez is egy kínszenvedés.


Tudom, hogy hiába kérem, úgyis lesznek oltogató kommentek, ezeket úgy is figyelmen kívül fogom hagyni, szóval felesleges is leírni.


Szóval: vegyes etetési történettel rendelkező anyukák, írnátok tapasztalatokat?


Köszönöm előre is!


2019. dec. 9. 13:30
1 2 3 4 5
 21/49 anonim ***** válasza:
80%
Nekem valamivel macerasabb volt a tapszer. Nappal meg elment de ejszaka rosszabb volt, mert ontogetni kellett a tapszert, pedig elotte kimertem a port, des termoszban volt viz, de az még forro volt, igy kellett hozza keverni hideget. Utana razogatni. Nekem ez korulmenyesebb volt, mint szoptatni.
2019. dec. 9. 14:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/49 anonim ***** válasza:
56%

4 hónapja szoptatok isz. Volt egy kis idő amit nem szerettem. Akkor nagyon hosszú szopik voltak. De mióta beállt a kereslet kínálat azóta semmi baj. Az első 2 hónapban azt ettem amit akartam mert semmi nem okozott problémát. Utána is csak a csokiról kellett lemondanom. Én szinte mindenhová viszem magammal és még egyszer se volt beteg. Még akkor se mikor én igen. 2szer nélküle is voltam el itthonról. Tej van a fagyasztóban úgyhogy ez se gond. Mint ahogy az se ha mondjuk hosszú időre kell elmenni. Van cumisüveg melegen tartó.

Egyetlen egyszer volt sebes a cicim, amikor még béna voltam és rosszul adtam oda.

2019. dec. 9. 14:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 23/49 anonim ***** válasza:
81%
Az elsőszülöttem végig anyatejes volt, saját magát választotta el, kvázi korán, úgy egy éves kora körül. Utáltam szoptatni. Eleinte. Idő kellett, amire megszokta az ingert a mellem, mire minden kalppolt, de utána már olyan természetes volt, hogy kicsit fura érzés töltött el, hogy vége, talán bántam is. Ráadásul költözéskor,(nyilván nem véletlen) egyik napról másikra döntött úgy, hogy elég volt, amivel megszenvedtem, hogy ne legyen mellgyulladás a vége. A második fiam koraszülöttként érkezett a 28. hétre egy kiló alatt. Fejtem, amíg bírtam,(szondán kapta eleinte), de a stressz, az aggodalom az életéért és az, hogy akkor még nem volt abban a kórházban kenguruzás, ami annyit jelent, hogy konkrétan nem foghattam a kezembe a gyereket közel két hónapig (3 hónapot volt picen), így mellere sem tehettem, inger sem érte, egyszerűen elapadt a tejem. Néztek rám, mint a véres rongyra, pedig fejtem ezerrel. Tápszeres lett még a picen. Hát nem tudom. Szerettem volna szoptatni, pláne ennyire extrém koraszülöttként, még nagyobb szüksége lett volna az anyatejere, de nem ment. Miután hazamentünk is megpróbáltam, szoptatási tanácsadóval karöltve, lévén ha egy örökbefogadott babánál lehet, vissza fogom én még hozni azt a tejet. Se szopni nem tudott, se tejem nem volt, elengedtem az egészet. Megszoktam idővel, bár sokkalta macerásabb mindig elkészíteni, mint mellere tenni, de idővel természetessé vált ez is. Nem tudnék rosszat mondani egyikről sem, nálam mondjuk nem választás kérdése volt. Van igazából pro/kontra mindkettő mellett, de egyértelműen azért alkotta így a természet, mert az anyatej a legideálisabb a csecsemő/baba számára. Van úgy, hogy nem jön össze, a tápszer meg nem az ördögtől való. Kis kiegészíté már elég nagy spéttel, lévén a kisebbik is már iskolás, a két fiam közül a tápszeres koraszülöttem immunrendszere olyan, mint a beton, sosem beteg, makk egészséges, ugyanúgy kötődik, semmi gond nincsen. Az anyatejes nagyobb saccperkábé 7-8 éves koráig volt folyamatosan beteg, amit lehetett elkapott, mindkét manduláját kivették (a kicsinek megvan mai napig), ergo bár vitán felül áll, hogy az anyatej a legideálisabb, legoptimálisabb táplálási mód egy gyereknek, ha nincs rá mód, nem lesz semmi hátránya abból sem, hogy tápszeres.
2019. dec. 9. 15:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/49 anonim ***** válasza:
83%

Tápszer.

A másodikat szoptattam, de hiába volt jól mellre téve, iszonyatosan fájt.

2019. dec. 9. 19:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 25/49 anonim ***** válasza:
100%

Egyetlen gyermekem van, aki fejlődési rendellenességgel született, úgyhogy születése után rögtön átvitték egy másik kórházba. Én meg maradtam ott. 1 hét volt, mire megindult a tejem, addig persze cumisüvegből kapta a tápszert. Miután hazavihettük születése után 1 héttel, megpróbáltam szoptatni, de egyszerűen nem ment. Ordított csak egyfolytában, gondolom hozzászokott a cumisüveghez, teljesen elutasította a cicit. Én meg kivoltam teljesen pár nap után, mindig fejés lett a vége, persze közbe már 1x-1x tápszert kellett neki adni már otthon is. Persze nem sok idő kellett így, hogy el is apadt, teljes tápszer lett. Akkor nagy megkönnyebbülés volt, és sokkal kényelmesebb, mint az állandó fejés, meg a nem ehetek-ihatok, amit akarok...

Így utólag viszont sajnálom, hogy nem sikerült szoptatni. Úgy érzem, kimaradt valami az életemből, nem tapasztalhattam meg ezt az érzést, hogy táplálhatom a gyermekemet /mivelhogy nem lesz második baba/

Úgyhogy csak ezt gondold végig, hogy 1 év távlatba majd nem-e fogod ezt érezni.

Ott és akkor én is rengeteg előnyét láttam a tápszernek, meg is könnyebbültem nagyon akkor... de mai fejjel sajnálom, hogy nem mentünk el egy szoptatási tanácsadóhoz.

2019. dec. 9. 21:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 26/49 anonim ***** válasza:
Szoptatás. Az elsőt 1 évig, a másodijat 2 évig szoptattam. Az eleje nehezen indult, mert kisebesedett a mellem, húzódott vissza a méhem (és a hasam). Utána igaz 1-1 órákra mehettem el, mert a lefejt tejet egyik sem fogadta el. De ez csak pár hónap volt. Mindegyik gyerek kelt éjjel, ilyenkor magam mellé vettem, és sokszor még a szopiba is belealudtam. Ha velük együtt mozdultam ki, akkor vagy kerestem szoptatós szobát vagy megkérdeztem étteremben a pincért hol lehet szoptatni. Mindenki készségesen segített.
2019. dec. 10. 14:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 27/49 A kérdező kommentje:

Két napja ezen agyalok, és már most lelkiismeret-furdalásom van, de még a szoptatás gondolatától is teljesen kivagyok... Sokan mondják, hogy a tápszer ugyan olyan jó, de közben meg mindenki azt érzékelteti, hogy szükséges rossz...

De én ha csak a szoptatás szót olvasom, már görcsbe rándul a gyomrom... Vagy hogy ágyhoz legyek kötve órákra...

Vagy megváltozik ez szülés után, vagy nem, de az biztos, hogy most nagyon kivagyok még a gondolattól is, de közben meg lelkifurka van rendesen, hogy ezt sem vagyok képes megtenni a gyermekemért?!


Pedig már most imádom, még két hónap van szülésig...


De mindig elképzelem a kétféle szituációt, és a tápszeres verziónál egy kiegyensúlyozott, kipihent, saját testét visszakapott (!) anyukát látok, aki attól még ugyanúgy imádja a gyermekét, de közben nem is készül ki testileg és idegileg annyira... ihat kávét, ehet csokit, amit csak akar (nyilván nem részegednék le így sem mert úgy nem lehet egy babával lenni)


A szoptatásról meg csak rémképeket látok magam előtt egy csöpögő mellű, férjét kielégíteni se tudó, zsíros hajú nőről... :(


Nem értem, miért van ez...

2019. dec. 10. 15:56
 28/49 anonim ***** válasza:

20-as vagyok.

Azzal még kiegészíteném, hogy én teljesen ki voltam attól, hogy bebarnult a mellbimbóm. Egyszerűen fürdéskor útáltam tükörbe nézni. Nekem kb a második hónapra alakult vissza rózsaszínűvé, nem tudom,hogy akik hosszadalmasan szoptatnak náluk ez hogy működik, de nekem megváltás volt mikor a mellem már normálisan nézett ki.

2019. dec. 10. 16:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 29/49 anonim ***** válasza:
100%

"ihat kávét, ehet csokit, amit csak akar (nyilván nem részegednék le így sem mert úgy nem lehet egy babával lenni"


Ihat kávét, ehet csokit és még az alkohol is beleférhet ésszel. A véralkoholszintnek megfelelően jelenik meg, majd tűnik el a tejből. Teszem azt meked egy pohár sör 2 óra alatt bomlik le, akkor csak annyit kell kibírni.


"A szoptatásról meg csak rémképeket látok magam előtt egy csöpögő mellű, férjét kielégíteni se tudó, zsíros hajú nőről... :("


Igen, érdekes ez, mert teljesen független az etetés módjától, hogy mennyire leszel kimerült. Nekem pl: a tápszeres gyerekem volt borzasztó hasfájós és refluxos. Mit össze kínlódtunk... Kerestük a megfelelő tápszert, ringattuk hónapokig éjjelente.

Az anyatejes gyerekemet pedig teljesen elkerülte a kólika, ehettem bármit. Az elején amikor ébredt, megszoptattam és már aludt is. (Később azért vele is jöttek a gondok, virrasztások, de a fogak miatt)

2019. dec. 10. 16:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 30/49 anonim ***** válasza:
2019. dec. 10. 16:33
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4 5

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!