Amikor gyereked lett terveztétek?

Anyám 25 éves volt, amikor teherbe esett velem. Összesen 4 hónapja voltak együtt akkor apámmal. Anyám szerint véletlen vagyok, apám szerint már beszéltek a gyerekvállalásról, hogy készek a szülő szerepre, és nem véletlen sikerültem + nem volt rákötelezve anyámra, hogy szüljön meg.

Összesen kb 5 évet voltak együtt, majd anyám teljesen ráhagyott apámra, lelécelt mindkettőnk életéből, és baxott fizetni gyerektartást éveken át, aztán ismét elkezdett fizetni havi 10 ezret, ami már akkoriban is nevetséges összegnek számított.

Néhány éve van kapcsolatom anyámmal, de már úgy vagyok vele, hogy minek, ugyanis elmúlt a nála a kezdeti fellángolás irántam. Ez, hogy véletlen sikerültem, nem tervezték - anyám szerint -, azt hiszem, 18 éves lehettem, amikor valahogy szóba jött. Aztán itthon rákérdeztem apámtól, aki teljesen elképedt ezen (nem a kis lelkemet féltette, hogy tagadta). Nem viseltem se így, se úgy. Anyám vállalta, hogy megszül, végül mégis az egész felelősséget apámnak adta, aki viszont akart engem (ahogy családot alapítani is anyámmal, aki neki mind a mai napig élete szerelme, dacára annak, hogy tudja, milyen rothadt bizonyos szempontból), és fel is nevelt, minden xart elvállalt, próbálta lehetőség szerint a legjobbat kihozni (általában a saját kárára), noha részéről nem is a legjobban sikerült művelet volt, mert neki hála lelki roncs lettem, szerinte meg anyám volt rám ilyen hatással, véletlenül sem ő, aki nem vette észre, hogy velem kiabálva, ócsárolva vezeti le a feszültségét, amiért a munkája xar, az egészsége xar, a szerencséje is xar, úgy nagy egészben az élete egy nehéz, székrekedéses xar.

21/l

"akinek a szülei elmondták, hogy azért született mert nem védekeztek"

Igen, ezt hívják szexuális felvilágosításnak.

Az első a legkevésbé sem volt tervezett, soha nem akartam gyereket, az escapelle nem hatott, elvetetni meg nem volt szívem

A 2. tervezett volt, de ha az első nem csúszik be ő sem lenne

21 éves voltam mikor szültem, férjem 30. Első babankat terveztük, vártuk, meg kicsit többet is vártunk rá, mint szerettünk volna. Én terhesen meg befejeztem a sulit, elrendeztem a kis ugyeimet. :) a második gyerkocunk nem egészen 23 éves koromban született. Őt is terveztük, de úgy voltunk vele, hogy biztos rá is várni kell, így mikor 11 hónaposak abbahagyta a nagyobbik gyerkőc a szopit, nem védekeztünk és már nem jött meg.

Imádok fiatal anyuka lenni, azóta 8 és 10 évesek. Mi a férjemmel elváltunk, de iszonyú jó, baráti a kapcsolat, neki is van új társa, nekem is, nagyon jó a kapcsolatunk.

Szóval igen, fiatal korom ellenére szuperül felneveltük őket, de a java azért meg hatra van, hisz meg kicsik :)

#6 vagyok

25 voltam, hát a környezetünknek muszáj volt beletörődni, az elején még úgy tűnt, hogy jó lesz ez, aztán már csak évekkel később jöttem rá, hogy amúgy tényleg rohadt nagy hiba volt