Amikor gyereked lett terveztétek?

20 évesen szültem, apuka is 20 éves volt. Egyszer próbálkoztunk, én nagyon vágytam már gyermekre. A fiam apja akart próbálkozni akkor egyszer, előtte hónapban késett, azt hittem terhes vagyok és nagyon pozitívan állt hozzá.

Mikor tényleg baba lett, kis idő után nem akarta már, családi nyomás hatására.

Végül együtt maradtunk a fiunk 2 éves koráig. Amíg kicsi volt nem tudott mit kezdeni vele, aztán évekig külföldön dolgozott és alig látta. Most 10 éves, már 2-3 éve büszke rá meg ugye könnyű úgy foglalkozni vele, hogy megneveltem egyedül.

A fiammal nagyon jó kapcsolatom van, de a szexuális dolgok nem érdeklik, nem beszélhetek róla neki, majd jelzi ha érdekli a téma. Azt mondjunk tudja, hogy inkább kislányt szerettem volna, mert megkérdezte és nem hazudok neki semmiben.

Az apja is szereti a maga módján így nem szenved hiányt semmiben szerencsére. Remélem felnőtt korában ő is így fogja gondolni

Anyum 24 évesen szült, apám is annyi volt.

Később elmondták, hogy amúgy nem ilyen korán akartak volna még gyereket. Bennem ez nem okozott semmilyen törést, nagyon jó szülők voltak, és a mai napig is azok.

Tipikus gimnáziumi románc volt a mi szerelmünk. Három éve együtt voltunk már, amikor a 18. születésnapomon megtudtam, hogy terhes vagyok. Apuka ekkor 20 éves volt és nem rég kezdte az egyetemet. Először nagyon megijedtem, sok minden megfordult a fejemben, féltem a szüleim reakciójától és, hogy a barátaim, tanáraim elítélnek majd és attól is, hogy az apukája elhagy. Tudtam, hogy szeretném megtartani, mert nem tudtam volna a másik lehetőséggel együttélni. Elmondtam a páromnak, aki nem hagyott el, tudta ő is, hogy nem így terveztük, de most ez van és biztosan okkal van így. Albérletetre kezdett gyűjteni és folytatta az egyetemet is. Én 7 hónapos terhesen érettségiztem le. A szüleim mellettem álltak, támogattak lelkileg és anyagilag is. Akárcsak párom szülei. Érettségim jól sikerült, ezután pedig összeköltöztük egy albérletben, és még a baba születése előtt megkérték a kezem, július 12-én megszületett a kislányunk, Emma. Megvoltunk ijedve, nem igazán tudtuk mit és hogyan csináljunk, nem voltunk felkészült szülők ezt elismerem. De boldogok voltunk, különösen örültünk, annak, hogy kislány, arra vágytunk. A nagyszülők rengeteget segítettek, nélkülük nem ment volna és azóta is igyekszünk meghálálni. Következő nyáron házasságot kötöttünk. A férjem két helyen dolgozott és közben 1-2 év kihagyással az egyetemet is folytatta, én pedig levelezősön diplomát szereztem magyar szakon.

Most 25 éves vagyok a férjem 27, a kislányunk 7 éves, illetve azóta van két iker fiúnk is, akik 3 évesek, a következő kislányunk úton van. Én jelenleg velük vagyok itthon, a férjem pedig idén szerzett diplomát az állatorvosi egyetemen.

A házasságunk nem tökéletes, viszont nem hiszem, hogy annak az, akinek a tervezett időben jött a baba, de boldog család vagyunk, és igenis lehet boldognak lenni így. 18 évesen, a fürdöben, a pozitív tesztemmel a kezemben nem gondoltam volna, de így alakult. Persze, ez nem az én érdemem, a szüleink, a tanáraink, a barátaink, a férjem nélkül nem ment volna.

Emmának, ha rákérdez majd, akkor biztosan az igazat mondjuk, és elmeséljük neki ezt a történetetet. Egyelőre viszont nem érdekli ez a téma, csak azt látja, hogy az iskolában mikor értemegyünk, akkor sokkal fiatalabbak vagyunk, mint a többi szülő. Mikor mesélte ezt, akkor csak azt mondtam, hogy fiatalon lettem anyuka, de nem firtatta a témát, így többet nem meséltem. Lesz rá időm, ha idősebb lesz.

25/l

13, lassan négy gyerekkel lány vagy???

És magyarosként nem tudod, mi a különbség a fiunk és a fiúnk között? De meg voltunk ijedve, nemrég, stb.

Kételkedem én ebben a történetben.

Tizenhármas vagyok és igaz a történetem, persze, ha nem szeretnéd, akkor nem hiszed el. A helyesírási hibáimat visszaolvasa látom, viszont kapkodva, három gyermekre egyszerre figyelve írtam le a történetet, a telefonomba pötyögve. Illetve nem újságcikket vagy szépirodalmi művet terveztem írni, hanem gyakorin írtam választ egy kérdésre, azt hiszem ennek így is eleget tettem.

Abban egyetértek, hogy 4 gyerekes családanyaként, nőt kellett volna írnom lány helyett!

25/N

Négy gyerek, miközben egy napot nem dolgoztál soha? A férjed meg egyetem mellett annyit keres, hogy eltartja a családot?

Teljesen hihető. Bocs, mégsem.