Mi lesz most velünk?

Na hát éppen ez az!!! Sikítani tudnék, ha nem aludnának a gyermekeim.

A legfontosabb, hogy tudatosítsd magadban, hogy a döntés NEM a te döntésed. Nem neked kell elszámolni vele, nem te kérted, nem te érzed jogosnak, és nincs közöd hozzá.

Viszont: azt írod, hogy édesanyád "csak" készül erre. Menj oda szépen hozzá, fogd meg a kezét, és miután biztosítottad őt a szeretetedről, kérdezd meg, milyen lehetőségeket tudnának mégis elképzelni annak érdekében, hogy a kicsi megszülethessen. Hogy pontosan mit tudna tenni a család azért, hogy 3 gyermek nevelődjön benne.

Nagyon erősnek kell lenned. De sose akarj erősebbnek tűnni, mint amennyire egy ilyen helyzetben valóban az tudsz lenni. Édesanyádéknak törvényileg joguk van elvetetni a babát, ezt tudnod kell, de ha a döntésük esetleg valóban véglegessé válik, ne akarj többet megtudni sem a beavatkozás menetéről, sem pedig az időpontjáról.

Ha van annyi elszántság benned, hogy elmondd édesanyádnak, te, személy szerint képtelen lennél ilyen áldozatok árán tekinteni a jövődre, tedd meg. Lehet, hogy nem is képzelnék, milyen klassz kis emberke vagy, és mennyi önzetlenség lakozik benned.

Édesanyádék is emberek. És mint mindannyian, ők is követhetnek el hibákat, indulhatnak rossz irányba. Hinned kell benne, hogy téged is, és testvéredet is feltétlenül szeretnek.

Az idő viszont ketyeg: ha tiszta lelkiismeretedet továbbra is őrizni szeretnéd, mert én úgy látom, hogy ez nagyon fontos neked, akkor feltétlenül és őszintén mondd el édesanyádnak, rád, rátok, a ti jövőtöket illetően nincs mire hivatkoznia, amikor az esetleges abortusz mellett dönt. Konkrétabban fogalmazva: lehet, hogy azt gondolja, gondolják, nektek tesznek vele jót, ha nem kell még egy éhes szájat betömniük, miközben téged a hátralévő, remélhetőleg hosszú életedben morális értelemben elviselhetetlenül és megengedhetetlenül sebeznének meg a terhességmegszakítás által.

Végtelen szeretettel gondolok rád!

Nem lett volna szabad elmondania!

A fene egye meg, ez így kb. olyan, mintha azt mondta volna: "Kislányom, a te és húgod érdekében arra készülök, hogy megöletem a legkisebbet. Miattatok, a ti jövőtök miatt hal meg a kicsi. De el ne mondd apának, hogy tudsz róla!"

A világon ekkora erkölcstelenséggel még nem találkoztam!!!

Az a határozott véleményem, hogy anya ilyet nem tehet. Az abortusz önmagában sem semmi, de ez a felállás elfogadhatatlan, lehetetlen és végtelenül alávaló.

Fogalmam sincs, van-e értelme őket a nagycsaláddal járó adó-és járulékkedvezményekről faggatni, vagy sem.

Ez a döntés garantáltan tönkreteszi két ember életét, de szerintem többét is. És itt az is kegyetlen nagy ütést kap, aki tökéletesen vétlen az egészben. Sőt, ők kapják a legnagyobbakat...

Figyelj! Anyukádnak már van két élő, egészséges gyereke. Egyszerűen nem akarja, hogy a ti életetek rosszabbra forduljon. Ez borzasztó felelősség, de nem a tied.

Az tény, hogy rossz dóntés volt, téged beavatni.

Egy 3. Gyerek bizony fenekestül felforgatná az életeteket. Nem minden házasság, család áll erre készen.

Nekem picik még a gyerekeim, és 38 éves vagyok. Egy 3. Gyerek nálunk tuti váláshoz vezetne. Nem vagyunk rossz emberek, de ismerem a korlátainkat. A szüleid is biztos tudják, hogy mennyit bírnak el.

Ezzel nem azt mondom, hogy az abortusz a megoldás, hanem azt, hogy a szüleid nem rossz emberek. Nyilván nem ti vagytok a hibásak a testvéreddel, ez nem ennyire egyszerű.

Ha mégis abortusz lesz a vége,akkor ne hibáztasd magad, vagy a szüleidet, mert ez ugyanazzal járhat, mint egy esetleges nem várt gyerek, vagyis a család szétszakadásával.

Szia!

Nagyon megmozgatott, az az érzékenység, ahogy a családodra nézel, ahogy átérzed ezt a helyzetet, minden személy apró rezdüléseire figyelsz, érted és azt is érzed, hogy milyen lehet majd a jövőtök így vagy úgy.

Nagyon nehéz meglátni egy-egy ilyen helyzetben, hogy mi az, ami fontosabb egy másik dolognál. Én úgy érzem, hogy ez tényleg nem az a helyzet, amikor a pillanatnyi "béke" kedvéért el kell nyomnod egy olyan belső késztetést, hogy nyíltan lehessen beszélni a családod és, ahogy írod, téged is nagyon érintő kérdésben. Nagy érték egy apát erősnek tudni de erő csak ott lehet ahol gyöngédség és érzékenység is van és így nem látom veszteségnek, ha most egyszer édesapád nem tudja tartani magát. Nem biztos, hogy kevésbé fogod őt szeretni, hiszen érzékenynek lenni emberi, kiborulni emberi, összetartozni és az összetartozást védeni emberi és apai érték. Nagyon összeszorult a szívem, ahogy a helyzetetek olvastam ma reggel. És rögtön az a lány jutott eszembe, aki ebben a műsorban elmesélte családja legnagyobb történetét:

[link]

Ő nagyon hasonló helyzetben volt mint te.

Írj bátran magánban is, fogom nézni, hátha szeretnél beszélgetni valakivel, aki kívülálló.

Orsi

Kedves Kérdező!

Nem igazán aludtam az éjjel...

Talán nem voltam elég bátor tegnap leírni, én mit tennék a helyedben. Most viszont láttam, mások is azt javasolják, ami szerintem is helyes: küzdj!!!

Érdeklődd meg a koliban, mennyivel lenne neked olcsóbb, ha nagycsaládosnak számítanál. A kishúgod az oviban 50% kedvezményre lenne jogosult, a családi pótlék pedig 48000 forint lenne 3 gyerekre. Nem tudom, édesanyád dolgozott-e, tehát gyedet kaphatna-e, de édesapád se jövedelemadót, se Tb-t, se nyugdíjjárulékot nem fizetne, nagyjából a bruttó fizetése lenne a nettója, neked pedig ingyen lennének a tankönyvek.

Mivel húgod is kicsi még, feltehetőleg a babaholmik is megvannak, de ha például én bármivel ezen a fronton (babakocsi, kisruhák, járóka) hozzá tudok járulni a boldogulásotokhoz, ezer örömmel megteszem. És lehetséges, hogy sokan vagyunk még így ezzel téged olvasva.

Édesapádnak őszintének kell lennie veled és viszont: a tudomásukra kell hoznod, hogy amit az érdekedben tenni kívánnak, az olyan fordulat lenne, ami a szándékukkal szemben nem a biztonságot, hanem az életfogytig tartó lelkifurdalást hozná neked, amivel nem tudsz és nem is akarsz együtt élni.

Össze kéne dugnotok a fejeteket, osztani, szorozni, és ha tényleg csak a pénzen múlik, elfogadni és felkutatni minden segítő kezet, mert az nem lehet, hogy egy gyermek élete a koszos anyagiakon múljon!