Miért lehet mindenkinek babája csak nekem nem?
Komolyan úgy érzem, hogy így van. Minden ismerősöm vagy terhes, vagy már gyereke van. Nekik nincs ilyen problémájuk. Mi két és fél éve küzdünk, mindn orvos elhajt, hogy minden ok, várjunk aztán majd csak sikerül. De nem, és őszintán úgy érzem, hogy nem is fog soha. Most három napot késett, hányingerem volt, és minden tünet, nem beképzeltem, mert miután minden tünet együtt volt, akkor jöttem csak rá, hogy igazából nekem késik. Erre ma megjött. Persze, miért is most sikerült volna, ha eddig se. Nem tudom mi rosszat tettem, hogy így büntet a sors, és hogy másoknak miért jön össze 3 gyerek 1-2 hónap próbálkozással.Sajnos nem vigasztal, inkább csak elkeserít, ha azt válaszoljátok, hogy mi 7-10 évig próbálkoztunk. Én 10 év múlva 40 leszek, akkor már nem tudok szülni. És amúgy se tudok 10 évet még várni. Egyszerűen már elképzelni se tudom, hogy nekünk is legyen babánk, úgy látszik, mi vagyunk a kivételek a sorbol, pedig szeretnénk nagyon. Annyira igazságtalan az élet, én már teljesen elvesztettem a hitem.
Csak jól esett leírni, mert nagyon szomorú vagyok...
válasza:mi is több évet vártunk a babára (nem keveset)
mi az, hogy minden orvos elhajt?? ezt nem is értem... Nekem is volt dolgom ökör orvosokkal, de egy év után meddőségi kivizsgálásokat kellene végeznie. Többek között én is azért hagytam ott a saját orvosomat, mert 2 évig csak sz*rakodott, hogy legyek türelmes, mert majd jön a baba, totál egészségesek vagyunk mindketten.
Az új orvosnál meg kiderült, hogy a férjem oké, de én... (csökkent pajzsmirigyműködés, oltári durva inzulinrezisztencia, elzáródott petevezetékek, és még sorolhatnám
Évek kellettek, mire helyreraktak a normális orvosok, most a 28. hétben vagyok, lombikbabánk születik (nekem, akivel ugye elméletileg minden rendben volt) :) Most már csak kellemetlen emlékek ezek, de akkor úgy gondoltam, beledöglök ebbe az egészbe szépen lassan. Nem az első sikerült, amelyik igen, arra már úgy mentem, hogy nekem aztán minden mindegy, addigra kerültem lelkileg helyre szerintem.
Én meddőségivel próbálkoznék, vagy egy endokrinológussal (a saját tapasztalatok miatt), a nőgyógyászoknak nem feltétlenül ezek a szakterületei.
Az utolsó válaszolónak: köszi, nagyon jól esett amit írtál, érzem, hogy megértesz. Már voltam endokrinológusnál, nagyon kedves volt, de semmit sem ért, semmire se jutott, csak elküldött ehhez a nőgyógyászhoz, hogy ő a terölet specialistája. Lehet hogy tényleg a meddőségibe kéne mennünk. Megbeszélem a férjemmel hogy ő mit akar, aztán döntünk.
Köszönöm mindenkinek aki normálisan válaszolt.
válasza: válasza: válasza: válasza:A folyamatot nem ismerem, de a hozzáállásodhoz egy kicsit szeretnék hozzászólni.
Először is: teljesen megértelek és elfogadom, hogy így érzel DE!!!
Többször is leírtad, hogy nem tudsz már hinni és elhagyott minden reményed. Ez a legrosszabb, amit tehetsz! Én tudom, hogy két és fél év nem lehetett egyszerű számotokra, de ha már te magad hinni sem tudsz, akkor egyetlen csodadoktor sem fog segíteni rajtad.
Azt írja a cinikus válaszoló, hogy Istennek ehhez semmi köze! Hát, szeretném felvilágosítani arról, hogy igenis van. Természetesen nem a megtermékenyítésben segít, mert az tényleg biológia. A hitben segít. Hogy tudod, hogy van mindig kihez fordulnod, hogy tudod, hogy minden embernek megvan a maga útja és azon kell haladnia. Nincs olyan, hogy akarom görcsösen. Maximum csak olyan van, hogy megyek tovább és megteszek mindent, amit tudok. Ha most feladod, akkor öt év múlva majd belenézel a tükörbe és azt fogod kérdezni magadtól, hogy öt éve miért adtam fel? Miért nem volt elég erőm? Miért nem hittem továbbra is Istenben, vagy bármiben, ami vagy aki erőt tudott adni a nehéz napokban? Nehogy megbánd, hogy most lemondasz a babáról, mert annak sokkal súlyosabb következményei lehetnek, mint hogy most mész és tetőtől talpig kivizsgáltatjátok magatokat.
A másik óriási hiba, hogy másokhoz méred magad. Attól hiszed többnek a szomszédot, hogy neki elsőre összejött? Lehet, hogy pont te vagy több azért, mert mindezen keresztül mész. Nem minden az ember ölébe hulló lehetőség. Néha jobb küzdeni valamiért. Igen, igen! Tudom, két és fél év küzdelem épp elég, de ha már idáig eljutottatok, akkor miért pont most akarod bedobni a törölközőt?
Fel a fejjel! Remélem, mielőbb lehet nektek is babátok!!!!
válasza: válasza:Kár vallási vitát generálni belőle.
Te nyilván nem vagy hívő ember, ezért nem hiszed el azt, hogy hittel az ember igenis előbbre kerül. Én elhiszem, hogy az ember csak hittel tud előre jutni. Te egészséges léleknek nevezed. Mi is a különbség a te egészséges lelked és az én hívő lelkem között? Szerinted??? Te is túl gyakorlatiasan nézed a dolgokat, holott ezzel a hozzáállással "vádolod" a kérdezőt!
És ha egy kicsit figyeltél volna, leírtam, hogy nem a megtermékenyítésben segít az Isten, hanem pont abban, hogy elhiggye, hogy neki is ugyanúgy sikerülhet. Vagy azt állítod, hogy ne higgyen benne? Hogy ez rideg biológia? És ez szerinted ilyen rohadt egyszerű, hogy biológiai értelemben nem megy, akkor ennyi, kész? Nem gondold, hogy van egy olyan szituáció, amikor már tesz az ember a biológiára, csupán csak túl akarja élni a történteket? És hogyan élje túl? Egyetértek, nem önmarcangolással, de nem is a hitétől való elfordulással. Vagy azt állítod, hogy ez van, ezt kell szeretni? Semmi köze ehhez Istennek, meg semminek tulajdonképpen? Hát, szerintem te vagy nagyon eltájolva. Nem kell Istennek nevezni. Higgyen a kabalamacijában, vagy a kedvenc nyakláncának erejében, tök mindegy! Hit nélkül nincs tiszta és egészséges lélek sem. Kár tovább magyaráznod a saját álláspontodat, mert én úgy látom, csak felületesen kapirgálod a felszínt...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!