Kiborultam. Hogyan lehet ezen túllépni?

Nálunk is a közeli családtagok tudják hogy mi a helyzet,és pont tőlük nem vártam volna ezt.Az egyik a húgom,a másik pedig anyukám és az élettársa.Húgom az elsőt gyermekét 18 évesen szülte épp hogy elvégezte az iskolát.A második gyermekükkel akkor lett terhes mikor mondtam neki hogy elkezdtünk próbálkozni.Akkor hirtelen nekik is sürgős lett,pedig elvileg nem akartak második gyereket.Következő hónapban már pozitív volt a tesztje.Aminek én szívből örültem is,imádom a gyerekeit.Aztán onnantól kezdve jött a cseszegetés.És így hogy évek teltek el.egyre nehezebb tolerálni a megjegyzéseket.

Szóval húgom mondta,hogy ő ha nem védekezne minden hónapban terhes lenne.A másik megjegyzést pedig már nem nehéz kitalálni😞

Mikor normálisan megkérdezték tőlem hogy haladunk a vizsgálatokkal,és elmeséltem mikor épp hol tartunk,akkor sem bírták ki szó nélkül.Mikor mondtam nekik hogy nézik ultrahanggal hogy van e egyáltalán peteéresem,akkor is főleg húgom gúnyosan hozzátette “minek ennyi vizsgálat,mi sem voltunk orvosnál,mégis itt a két gyerek”

Na akkor volt az hogy úgy éreztem ki kell osztani,de csak annyit tudtam neki mondani hogy “bocsi hogy nem születtem tenyész kancának” reméltem hogy legalább annyira rosszul fogja magát ettől érezni mint ahogy én éreztem akkor magamat,de csak nevetni tudott rajta

Igen beavattam őket,mivel úgy gondoltam bennük teljes mértékben megbízhatok. Mivel olyan barátom nincs akivel az ilyen jellegű gondjaimat meg tudnám beszélni.De ezekszerint a legközelebbi hozzátartozóimba sem bízhatok meg feltétel nélkül.

Igen,az én hibám is ez valahol,de az biztos hogy innentől kezdve nem fogok velük ilyen jellegű dolgokat megosztani.