Felelőtlenség így megtartani egy babát?
Még nem döntöttem el hogy megtartom vagy sem, mert nagyon bizonytalan vagyok. Tegnap jártam a nőgyógyásznál és 6 hetes terhes vagyok. 27 éves és fél év múlva diplomázom. Egyedül vagyok, a baba is egy futó kalandból fogant, így apára nem számíthatok. Nincs a környezetemben kisgyermekes barát vagy rokon így nem igázán tudom mekkora jövedelemre nem túl nagy önzőség megtartani egy babát. Nem akarom hogy nélkülözzön, vagy rossz élete legyen. Nyilván valóan nem terveztem, de őszintén szólva így 27 évesen én már késznek érzem magam az anyaságra még egyedül is. Olyan területen diplomázom ahol biztosan lesz munkám a baba után is, és diplomás gyedre is jogosult leszek, illetve a szüleim továbbra is hajlandóak állni a lakbérem, tehát nem olyan rossz a helyzet. Viszont teljesen segítség nélkül leszek, ami alapvetően nem zavar, évek óta így is egyedül élek és rengeteg át tanult éjszakán vagyok túl úgyhogy nem félek az egyedüli éjszakázásoktól, ha olyan a baba. Szóval mivel a környezetemben senkinek sincs gyereke ezért senkitől sem tudok tanácsot kérni, nem tudom a valóságban mennyibe kerül egy gyerek és hogy milyen ebbe belevágni egyedül. Ti mit gondoltok erről, felelőtlenség?
(A szüleimmel sajnos nincsen túl jó kapcsolatom és csak távolról szeretnek, nem igazán jövünk ki jól ha több napig össze vagyunk zárva, így mint fizikai segítség rájuk sem igazán számíthatok)
válasza: válasza: válasza:121. De ne viccelj már, ez a nő 27 éves és nincs munkaviszonya, eddig is a szülei fizettek neki mindent. Ez nem egy kis segítseg.
Én is pártolom, hogy sokáig segítse az ember a gyerekét, én is diplomaig, 25 éves koromig otthon èltem, sőt utána is ármenetileg kölcsönöztèk a szüleim a masik lakásukat.
De egyrészt egyetem masodik felétől dolgoztam is, másrészt otthon laktam velük, harmadrészt a lakásukban csomó mindent felújítottam (radiátor, ablakcsere, járólapcsere, festés, új szekrény), és egy fillért nem költöttek rám, a rezsimre 25 éves korom után a párezer forintos szülinapi meg egyéb ajándékokon túl. A gyerekeimre se, bár felajánlották.
Itt teljesen a szüleire van utalva jelenleg, az a fő terv. Ráadásul nekem az a bajom, hogy én tudom milyen egy rezidensképzes (tudom, a bòrgyógyásznak nem olyan), és szerintem baromi rossz lesz a picinek, ha az egyetlen akire számíthat, egy rezidens. Még ha 2 évesen kezdődne... de akkor ugye 2 évig a szülőkre kellene még támaszkodni (a 9 hónapon kívül).
Szerintem amúgy van megoldás, de 2 dolog kell hozzá:
- tartásdíj az apától (akiről jó lenne tudni, kicsoda, mert ha szakmabeli akkor nem mindegy)
- valamilyen olyan 8 órás nyugis, esetleg félig home offic munka, amit tényleg el lehet végezni akár 6 hósan bölcsibe adva a gyereket vagy akár már most kezdheti (vmiféle adatrögzítés, call center, gyógyszercégnél kisebb munkakór), és eltolni a rezidensképzést pár évvel.
Ami meg elég nagy áldozat, ha eddig erre a lapra tette az életét.
Másrészt beszélünk arról, hogy csonka családba kényszerül a gyerek, hát nem tudom, a halàlba jobb-e kényszerülni, tudom, nem érzi, én sem vagyok abortusz ellenes, de az a lény azzal a genetikai kóddal (amiben már minden benne van) most az egyszer èlhet.
Ezért szerintem mindenkinek igaza van itt.
válasza: válasza: válasza:Kedves Kérdező!
Azt hiszem, itt igazából az a döntő, hogy a szereteted felé nagyobb-e, mint a félelmeid. Nem hiszem, hogy egy gyerek életét forintokban lehetne mérni... Ahogy azt sem, hogy az lenne önzés, ha megszületne (már miért lenne rosszabb neki apa nélkül élni, mint nem élni?). Ráadásul simán lehet, hogy lesz majd olyan férfi, aki együtt szeret Titeket...
És nem igaz az, hogy "egy egyszerű műtét"... Sokakkal beszélgettem már, akik úgy érezték, hogy érzelmileg az abortusz tette őket tönkre. És azt kérdezték, hogy miért nem beszélt senki arról, hogy utána mi jön...
Ahogy írsz - én azt hiszem, van benned elég erő és bátorság, hogy ezzel a váratlan helyzettel megbirkózzál, és mindkettőtöknek esélyt adj. Drukkolok Nektek!
válasza: válasza:124 vagyok, nekem nem az jött le hogy szóba se jön náluk a segítség, azt írta valahol a kérdező hogy vigyáznának a babára ha kellene.
Nem mondom hogy nem bírom elviselni őket, de egy ideig mindenkinek azt mondták persze csak viccből (remélem), hogy azért kaptam a lakást hogy végre elköltözzek otthonról mert az utolsó években valamin minden egyes nap összevesztünk. Azóta egy hétvégénél hosszabb időt egyhuzamban nem töltöttem náluk. De gondolom ha nagyon rá lennék szorulva a segítségükre akkor elviselnénk egymást, főleg ha ebben egy gyerek érdekei lennének.
válasza: válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!