Valaki segítsen mert megőrülök! Down kóros a babám, elvetessem, vagy ne?

én nagyon megértelek, hogy fájna az abortusz. van már egy egészséges 4 évesem, aki 4 éve nevelek egyedül, de valamiért nagyon foglalkoztat a téma, hogy ha a második magzatom downos lenne, mit tennék, és évről évre érik bennem a bizonyosság, hogy bizony megtartanám, mi több, nagy szeretettel várnám őt. pedig még 30-on innen vagyok még, lenne időm bőven egészséges gyerekeket szülni, de akkor sem vetetném el. áldásnak élném meg. az én szememben a downos emberek különlegesek és szeretnivalóak. egy downos gyermek anyukájaként biztosan új lényegét pillantanám meg az életnek.

szerencsére ugyanezt gondolja a férfi is az életemben. viszonylag gyakran beszélgetünk ezekről a témákról. pedig még nem tervezünk gyerekeket.

de azokat is megértem, akik ezt nem tudják vállalni. vallásos vagy egyéb erkölcsi meggyőződésből viszont nem feltétlenül kell a babád felnevelése mellett döntened. szerintem akkor hozol jó döntést, ha a szívedre hallgatsz, nem az elveidre. ebben a témában úgysincs helyes vagy helytelen döntést. minden sors egyéni.

"egy downos gyermek anyukájaként biztosan új lényegét pillantanám meg az életnek."

Már bocsi, de nagyon önző vagy.

Ennyi erővel új lényegét pillantanád meg az élletnek akkor is, ha sziámi ikereket szülnél vagy 4 lábú babát.

Az érzelmeket megértem, de mi a fenének kell tudatosan genetikailag beteg gyerekeket megszülni?

Kedves Utolsó Előtti!

Nem értem, miért önzés genetikailag beteg gyermeket vállalni. A szememben inkább önzetlen lépés.

A kérdező vívódását nem hívő oldalról egyáltalán nem lehet értelmezni szerintem. Ahogy a válaszok érkeznek, mindből kitűnik, hogy a kommentelők saját szempontjaik szerint döntenének úgy, ahogy és nem képzelik bele magukat a kérdező helyzetébe. A kérdés ugyanis nem az, hogy ateistaként elvetesse-e a beteg babát, vagy sem, hanem, hogy HÍVŐKÉNT mit tegyen. Biztos vagyok benne, hogy a válaszadók zöme hit nélkül, pusztán racionális szempontokat mérlegelve abortáltatna, és ebben nincs is semmi meglepő. A kérdező viszont hívő, és a hite egyértelmű választ ad a saját feltett kérdésére. És ez az a pont, ahol a józan ész szembekerül a hit irracionalitásnak tűnő belső parancsával. Azaz ha a baba marad, egész életére valami olyat vállal, amit nem akart, és amiről nem is tudhatja, hogy pontosan mi is az, ha pedig nem marad, akkor biztosan meghasonlik önmagával. Nem mellesleg a közvetlen környezete is a lelkiismerete ellen nyomja, még nehezebbé téve így a választását.

A helyzete azért borzasztó nehéz, mert a döntés az övé, ámde úgy, hogy annak minden súlyát és következményét egyedül kell viselnie, ahogy írja is egyébként -, másrészt, mert bármit választ is, a következményei beláthatatlanok. Márpedig döntenie kell. És kétségbeesésében azt kéri, hogy segítsünk, de ezt valószínűleg senki nem tudja hathatósan megtenni.

1. Mivel a kérdezö már nem egészen fiatal, arra mindenképpen gondolnia kell, hogy mi lenne a gyerekkel, ha ö már nem él. (Ismerek Down-kórost, aki most 30 éves, és egyelöre láthatólag még jó eséllyen megéli az 50-60 évet is, viszont nem képes önállóan megélni)

2. Az apa NEM akarja a gyereket, ebböl következöen az kérdeö nagy valószinüséggel egyedül kellene, hogy felnevelje a gyereket. Viszont ilyen fogyatékos gyerek mellett nem kap olyan munkát, amiböl meg tud élni a gyerekkel.

3. Egy Down-kóros gyerek napi ellátása igen megterhelö még komplett családban is, mert - függeltenül attól, hogy akár az elsö naptól kezdve fejleszik -, a betegségböl következöen gyakran vannnak agerssziv kitörései, és ezt nem igazán lehet jól elviselni.

4. Az meg, hogy a "maguk kis világában boldogok": egyrészt ettöl függetlenül a külsö világ is ott van, és OTT nem tudnak boldogulni, másrészt meg ezt leginkább azok gondolják így, akik nem éltek együtt ilyen betegekkel.