3 és fél éves kisfiú rosszaságát, szófogadatlanságát kezelni? MEGŐRÜLÖK!

Nem tudom, hogy azon kívül, hogy idegroncs vagy szinte egész nap, mennyit és milyen minőségben foglalkozol a gyerekeddel.

Ezt mindenképpen olvasd el:

A gyerekekkel való jó időtöltést nem kell napokhoz kötni – fejti ki véleményét Vekerdy Tamás pszichológus, akit a gyermek–szülő kapcsolat különféle stratégiáiról kérdeztünk.

– Milyen a boldog gyermek?

– A boldog szót nem szeretem, inkább a derűs, jókedvű kifejezéseket használnám. Az a gyerek érzi jól magát a bőrében, akit elfogadnak olyannak, amilyen ő valójában. A nevelésnek két nagy lehetősége van: legyél, aki vagy, és én ebben támogatni foglak; vagy legyél, akivé én akarlak tenni. Kérdezhetnénk, hogy de hát a gyerek valamilyen? Igen. Nem véletlen, hogy az ujjlenyomatunk is különböző, a DNS-ünkről nem is beszélve. Az a valami is különbözik, ami ezt megszabja: a hívő szerint a halhatatlan lelkünk, a nem hívő szerint az a kód, amit a természettől kapunk. A gyerek életkoronként is változik. A kisgyereknek a legfontosabb tevékenység a szabad és nem a fejlesztő játék. Mindennap kellene mesélni neki, hogy ne a tévéből tanulja a beszédet. Emellett napi négy-öt óra futkározásra, üvöltözésre lenne szüksége még akkor is, amikor iskolába kerül. Egy göttingeni felmérés szerint a gyerekeink katasztrofálisan keveset mozognak, nem másznak fára, nem billegnek pallón, nem ugrálnak patak felett, ezért bizonyos agyi pályák sorvadtan alakulnak ki. Rengeteg a beszédhibás, mert a beszéd is a mozgásból fejlődik. Azt a kérdést kell feltenni, hogy vajon a gyermekeink olyan körülmények között él­­nek-e, ami az életkorukhoz szabott. Vajon hagyjuk-e kamasz gyermekeinket ábrándozni, merengeni, heverészni. Mert a kamasz fiziológiás lustaságban szenved. Ezt régen ösztönösen tudták, ma már tudományosan is bebizonyították, mégis olyan az iskolarendszer, ami azt mondja: hozd a maximumot, ezen múlik a továbbtanulásod.

– Megismerhetik a szülők a gyermekeiket teljes mértékben?

– Igen, ha megengedik maguknak. De sokan nem teszik, mert létezik egy korlátolt elképzelésük arról, hogy milyen legyen a gyerekük. Van a világban egy megállíthatatlan trend, a topmenedzserképzést már az óvodában elkezdik. A zöld óvodában van angoloktatás, a pirosban német, a zöldben jövőre japán is indul. Lényeges kérdés, hogy van-e számítógépes szoba, járnak-e be edzők, hogy kikapkodják a délelőtti szabad játékból a gyereket, és lovaglásra, úszásra, karatéra vigyék, azaz neurotizálják. A szorongó szülők azt gondolják, hogy a legjobbat akarják a gyereknek, holott régóta tudjuk, a zseniális topmenedzser nem abból lesz, aki már az óvodában is ezt tanulta, hanem abból, aki teljes értékű óvodás lehetett, teljes érzelmi biztonsággal, aztán lehetett teljes értékű kamasz, akit szabadon engedtek végre. Először ölelték testi-lelki értelemben, aztán végre tudták hajtani a második mozdulatot, az elengedést. Ezt is elfelejtettük, egy kutatás szerint a kamaszkor nem konfliktusos kor, ha a gyereket szabadon engedjük. „Kisfiam, amíg az én kenyeremet eszed, itthon vagy fél 9-re!” Miért lenne otthon? Pontosan tudjuk, hogy az időérzék megváltozik kamaszkorban és kezd eltolódni. Egyre később tud a gyerek elaludni, nem azért, mert rossz. Mikor ez kiderült, egyes amerikai államokban úgy döntöttek, hogy a kamaszoknak fél 10-kor fog kezdődni az iskola. Nálunk azt sem tudják az illetékesek, hogy ez történik a kamasszal. Nulladik óra van, mert nem fér be az órarendbe a sok baromság, amit a fejükre akarnak zúdítani.

– Sok szülő megijed attól, hogy a gyermeke megváltozik kamaszkorban, úgy érzi, nem is ismeri már igazán. Ezért elkezdi mindentől félteni, például a drogtól.

– A kamaszkor a második születés kora. Az aranyos, kedves szőke kislányom, aki a háromnapos erdei iskolában mindent felírt, hogy elmesélje nekem, most nem mond el semmit, a haja barna lesz, bezárkózik. Szinte úgy érzem, hogy utál engem. Német Waldorf-tanárok erre azt mondták, hogy a kamaszra ki kéne írni: „átépítés miatt átmenetileg zárva”. A faggatott kamasz hazudik, ez a leválás része. Az tud jól leválni, akinek megadták az érzelmi biztonságot. A szülőnek pedig ki kell bírni, az egész nem tart soká. 3–8 év, aztán a gyerek visszatér hozzánk, és újra kedves lesz. Amit tehetünk a kamaszért, hogy elviseljük a jelenlétét. Aki pedig jól ült a családja által nyújtott érzelmi biztonságban, az nem lesz függő. Az lesz függő, aki óriási érzelmi nélkülözéssel érkezik a kamaszkorba, és ezt próbálja pótolni. Magyarországon őrült hisztéria van a drog körül, amit a politikai pártok még tovább szítanak, miközben itthon az alkohol a legveszélyesebb drog. A kamaszkor a végletességek kora, és amíg a gyerek váltogat a végletek között, nincs baj. Az a normális kamaszkor, amikor úgy tűnik, mintha nem lenne normális. A baj akkor van, ha megmerevedik az egyik végletben.

– Akkor a biztonságot nyújtó jelenléten kívül nem is lehet mást csinálni?

– Mint a jó tréner, aki elkapja a tornászt, amikor zuhan. De nem fogja végig a nyújtón. A kamaszt csak kamaszkora előtt lehet „nevelni”, de akkor is inkább az őszinte együttélés a fontos.

– Most egy olyan generáció neveli a gyermekeit, amelyik még sokkal inkább szabadon volt eresztve. Ők voltak a „kulcsos gyerekek”. Mégis egyre több olyan szülő van, aki a gyermeke minden percét betáblázza, hozza-viszi az iskolából, különórákra járatja. Az USA-ban ezeket a szülőket „helikopterszülőknek” nevezik. Mi­­lye­nek lesznek ezek a túlféltett gyerekek felnőttkorukban?

– Nem kell négy különóra! Az idegen nyelv fontos, a mozgás már kicsit más kérdés. Nincs ma Magyarországon játékos, szórakoztató sport, az egyesületek pedig eredményre mennek, ez a gyerek számára nagyon rossz. Kamaszkorig ilyenben nem szabadna részt venni. Nagyon sok olyan gyereket kezelünk, aki 11-12 éves korára pszichológushoz kerül, mert ő csak második vagy harmadik, pedig ugyanannyit edz, mint az első. Ezt nehéz kibírni, a versenysport pokol. A zeneoktatás sem szabad, kötelező hozzá a szolfézs, amit a gyerekek utálnak. Azt kell átlátni a szülőnek, hogy mi az az egy-két különóra, ami megéri. Közben az egész életet kicsit le kéne lassítani, mert ez a gyerekek számára életmentő lenne. Az is katasztrófa, hogy egy 12 éves gyerek még nem tud egyedül közlekedni, harmadikos koruktól már nyugodtan járhatnak egyedül iskolába.

– Létezik olyan, hogy jó szülői stratégia?

– Próbáld élvezni a gyerekedet, ez a legfontosabb. A gyerek iszonyatosan fárasztó, kiszívja a vérünket, lerágja a húsunkat, ezért meg kell tőle szabadulni néha. Régen ez nem volt probléma, óriási családok éltek együtt, és mindig volt kire bízni a gyereket. Manapság egy izolált anya próbál két-három gyereket nevelni, ami pokoli fárasztó. Élni kell néha, hogy utána egy jól szívható-rágható anyát kapjanak vissza. Nem számít, hogy mindig rend legyen, jól álljon a függöny, és minden ki legyen vasalva. Nem kell vasalni, hordjanak a férfiak olyan inget, ami nem gyűrődik. Ha mindennek próbálunk megfelelni, abba beledöglünk, és a gyerekeinkkel is ingerültek leszünk. Próbáljunk felelőtlen szülők lenni, akik élvezik az életet és a gyerekkel való marháskodást, és akkor jó lesz mindenkinek.

Ah ez rém egyszerü, de igen igen nagy türelem kell hozzá, és ne várj elsöre, hogy minden megoldódik, ez hónapok munkája meddigre gond nélkül mehetsz vele vásárolni.

Leírom, hogyan érdemes(aztán vagy megfogadod vagy nem) ezekre a szitukra reagálni.

HA elszalad, nem arra megy amerre akar, nem viselkedik úgy ahogy te akarod akkor: elsönek letérdelsz hozzá a szintjére és a szemébe mondod, hogy ha még egyszer elszalad, még egyszer nem hallgat rád akkor megfogod és haza viszed. Ezek után nincs könyörgés a legközelebbi elrohanásnál megfogod és viszed haza. (erre figyelmezetetheted amikor elindultok otthonról). Ami fontos hogy ezek után nincs több esély, hanem felkapod és az pvöltö gyereket haza viszed. Másnap már nem fog elszaladni.

Ugyan ez a boltban is, elöször nagyon fontos mindig hogy elmond neki a tiszta feltételeket. és ha ezt nem tartja be akkor mentek az üvöltö gyerekkel haza. nem fog sokszor elöfordulni, ne izgulj. De ahogy mondom az elöre figyelmeztetés nagyon fontos, és az hogy utánna nincsen már könyörgés.

Tescos jelenetre: mielött oda engeded a játékra szemébe nézve mondod meg hogy egy pénz egy játék a többire felülhet, de több pénzt nem dobtok be. Ha hisztizik rögtön autóba ültök és mentek haza. Ha elkezd hisztizni akármikor is akkor megfogod és a rugdoso gyereket berakod az autóba. Ott ne pofozd fel (semmi értelme nincsen, csak arra tanítod ha mérges ütni kell), hanem ha tudod kösd be, ha nem akkor ülj be és várd meg míg beköthetö állapotba lesz és indulj haza. Meddigre haza értek lenyugszik. majd otthon mond el miért jöttetek haza.

Penny ajtó: menjetek ma a peennybe vásárolni. mikor az ajtóhoz értek, gugolj le a szintjére mond el neki, mutasd meg hol csinalta a nagy fájdlamat az ajtó, miért fontos, hogy ne tegye be oda a kezét, és ne fogdossa meg, mert megint olyan fájdalma lesz. a lényeg, hogy egyszinten legyetek.

Már tudod mik a kritikus pillanatok, hol van a legnagyobb baj, ezek elött mindig egyszintre emlekdj vele elöre figyelmeztesd, ha nem tud igy és úgy viselkedni akkor mentek rögtön haza.

Ha apuka (vagy más ) otthon van csinálj egy próba vásárlást. Mielött elindultok térdelj le a szintjére és mond el, " anya elmegy most vásárolni, akkor jöhetsz velem, ha nem fogsz elszaladni, ha hallgatsz anyára, ha azt mondja ÀLLJ, akkor megállsz, nem téped ki a kezedet..." vagy is mindent amit akarsz hogy betartson. Majd elindultok, ha egyet is megszeg, abban a pillanatban haza viszed, akkor csak mondod, hogy megszegted amit megbeszéltünk, ezért megyünk haza. Nincs második esély nincsen könyörgés.

Összeségében:

-figyelmeztetni a gyereket mielött megtehetné a rosszat, térdelve a szemébe mondani

-mikor megteszi a rosszat nincsen könyörgés, nincsen második esély, rögtön haza.

szerintem 2 hét alatt ha mindig következetes leszel megoldódik a gondod. viszont vissza esés mindig lehet, akkor elég 1-1 alkalommal ez a büntetés és megint minden helyre áll.

Nekem nagylányom 1 évesen kezdte ezt, kegyetlen idöket jártunk, de kb 1,5 éves korától amikortól már megértette a dolgokat mindenhova elengedett kézzel megyünk, nem csinál ilyeneket. most 2,5 éves és szuperül kezelhetö. Most a tesó 11 hós, ö is elkezdte már ezt, csak nála az a nehézség, hogy még nem fogja ezeket fel, így vele jó pár hónap lesz mire kezelhetö lesz.

Tudom, hogy nem örökös és tudom, hogy kitartással, konzekvenciákkal elérem azt, hogy 2 éves korára ö is kezelhetö gyerek lesz.

-

Egyértelműen nem vinném boltba! Valahogy old meg a vásárlást nélküle. Menj el hetente 1x nagybevásárlásra addig vigyázzon rá valaki.

Orvoshoz szerncsére ritkán megy az ember, azt majd valahogy kibirod.

Tehát előszöris nem nagyon vinném magammal sehova. Sok idegbajt megspórolhatnál magadnk. Persze ez csak "tüneti" kezelés. A probléma okát otthon a 4 fal közt próbáld kideríteni és kezelni, megoldani.

Az biztos, hogy ha a szülő idegbeteg az ráragad a gyerekre. Próbálj meg te is kicsit összeszedetteb lennni, nyugodtabb, kiegynsúlyozottabb. Értem én hogy nem egyszerű egy rosszcsont mellett, de próbáld meg!

2 rosszcsont ikerpár anyukája vagyok.

nekem nagyon furcsa amiket írsz, enyém is 3,5 éves, nem mondom, hogy könnyű vele, neki is vannak hülyeségei, de olyanokat amiket te írsz, 2-2,5 éves kora óta nem csinál :S

én a helyedben elmennék a nevelési tanácsadóba pszichológushoz. nem a gyerekkel, hanem egyedül!

én is elmentem amikor más dolog miatt gondunk volt, nagyon jó tanácsokat tudott adni.

ha a neurológus azt mondta, hogy minden rendben, akkor csak a nevelésben kéne keresni a hibát, talán nem voltál következetes, vagy nem jó büntetést kapott, vagy nem az ő szintjén magyaráztad el a dolgok miértjét és egyszerűen nem érti.

de emellett én elvinném gyerekpszichiáterhez, ő foglalkozik ilyennel, a fejlődés neurológiának más a szakterülete, ha a mozgásával lenne a baj pl., de nekem olyan dolgok is eszembe jutottak mint az autizmus vagy figyelemzavar.

amiket leírsz nekem inkább dühkitöréseknek tűnnek mint hisztinek vagy dacnak :(