Abortusz-ellenesek, szerintetek egy gyerek boldogan nőhet fel egy alig fűtött lakásban, ha hetente csak 3-4 alkalommal eszik meleg ételt, és elnyűtt ruhákban jár az iskolába, ahol mindenki megalázza a szegénysége miatt?

Most szerinted ezzel a szöveggel mit lehet kezdeni?

Képzeld már magad valaki más helyébe, aki erre a szövegre reagálna valamit. Nincsenek benne érvek. Tényleg, csak írj valamit, amire válaszként lehet írni valamit.

Egyetlen újszülöttnek sincs a születése pillanatában a homlokára tetoválva, hogy ő boldog, vagy boldogtalan életet fog-e élni. A gazdagság nem véd a boldogtalanságtól, a szegénység pedig nem zárja ki a boldogságot. Az élet egy állandó változás, amelyet azért kaptunk, hogy fejlődjünk, tapasztaljunk. Nincs egyetlen olyan ember sem a világon, akinek ne kellene megküzdenie az életében nehézségekkel. A nehézségek a mi életünk vizsgái. Nem úszhatjuk meg őket. Van, aki nehéz anyagi helyzettel küzd. Van, aki egészségügyi gondokkal. Van, akinek rendezetlen, nehéz a családi háttere. Stb.

Szegény ember is változtathat a sorsán. Gazdag is elszegényedhet. De olyan élet, amelyben nincsenek sorscsapások, nem létezik.

Az, hogy hogyan élünk, hogy mit hozunk ki az adott helyzetünkből, kizárólag rajtunk múlik. Amikor a saját gyermekünk életéről döntünk, az is a saját felelősségünk. Attól a pillanattól kezdve, hogy elkezdünk nemi életet élni, már felelősek vagyunk a leendő gyermekeinkért.

A véletlen balesetek az esemény utáni tabletta korában már ritkának mondhatóak. Még egy nemi erőszak után is egyértelmű kellene legyen, hogy az ember lánya esemény utáni tablettát írasson, és elvégeztessen egy szűrést a gyakoribb nemi betegségekre. Hogy ne tetézze a bajt még nagyobbal...

33 éves vagyok, két egészséges, könnyen megfogant gyerekkel. Abortuszaim száma nulla. Kb. 3 alkalommal éltem esemény utáni tablettával életem során. Asszisztáltam végig a 16 éves barátnőm abortuszát, ami egy abszolút felelőtlen együttlét eredménye volt.

Soha nem "gyilkosoztam" volna le őt a döntéséért, végig támogattam, bár nem értettem vele egyet. Elkerülhető lett volna... Sajnáltam. És nem lepett meg, hogy évekkel később a tervezett babája nem akart megfoganni. Összesen 3 év "büntetést" kapott az élettől, utána néhány éven belül 3 egészséges gyermeke született.

Aboruszra menni nem helyes döntés. Ezt legbelül minden nő érzi, az is, aki általában támogatja, mint megoldást. Én a magam részéről elfogadom, de meggyőződésem, hogy nem helyes. Azonban mindenkinek joga van rosszul dönteni, hiszen ez is része annak, hogy tanuljon, fejlődjön, mint ahogy a döntése következményeit is neki kell viselnie.

Érdekes volt olvasni azokat a kommenteket, amik a szegény, de boldog életről szóltak. Csak az a baj, hogy ezek nem reálisak. Hatalmas különbség van ugyanis a családok között.

Régen egyszerűbb volt, mert sok család élt nagyon szerény körülmények között. Azok a családok, ahol szegénység volt, de szeretet, összetartás is, tudták kompenzálni a gyerek rossz tapasztalatait a bántások miatt, és normális emberré cseperedhet.Én is ilyen gyerek voltam. Nagyon szerettek a szüleim, foglalkoztak velem, tanítgattak, mindent megtettek, hogy szép gyerekkorom legyen. Sok barátom volt, szerettek hozzánk jönni a gyerekek, mégis sok bántást kaptam. De a többiektől függetlenül is volt hiányérzetem bőven. Mert nem volt szobám, szülőkkel, tesómmal laktunk egy szobában, mert évente egy új nacit kaptam, mert nem volt fürdőszobánk, mert soha nem volt zsebpénzem. Gimiben még rosszabb volt, ott már akkor is számított a márkás farmer, a büfézés, egyebek. Fel lehet így nőni, megtanul az ember küzdeni, és megtanulja becsülni azt, amije van. De ehhez kell a család, az, hogy a gyerek lássa, a szülei mindent megtesznek érte, és szeretik.

Ma már nagyon más a helyzet az ilyen családoknál is. Az a gyerek, akinek nincsenek szép ruhái, mobilja, egyéb ketyeréi, szemmel láthatóan nagyon szerényen él, akkor sem tud egyszerűen beilleszkedni, ha szerető családja van. Nem lehetetlen, de nehéz a helyzete.

Azonban a gond az, hogy a legtöbb szegény család ma már nem olyan, mint régen. Még azok is, akik önhibájukon kívül csúsztak le, de amúgy rendes emberek, ingerültek, depressziósak, befordulókat lesznek a szegénység miatt. Fáj nekik, hogy nem tudnak mindent megadni a gyereküknek, és ezt akaratlanul a gyereken vezetik le. Neki meg ott a probléma, hogy a többiek kinézik maguk közül, és a szüleire sem számíthat érzelmileg, mert van bajuk elég.

Még nagyobb baj, hogy nem ezek a családok vannak többségben, hanem azok, akik tesznek a szegénységre, tesznek a gyerekre, élnek egyik napról a másikra, nincs jövőkép, nem számít a gyerek.

Sok ilyen van a környezetemben. Csak néhány példa.

- 13-at szült a nő, 4-et az első férje nevelt fel, 1 meghalt, 3 nevelőszülőknél van, 5-öt nevel ő. Anyuka külön tárolja a saját kajáját, abból gyerek nem kap, a nagylányt 14 éves kora óta egy középkorú pasi tartja fenn, a gyerekek nem hallanak mást az anyától mint szidalmat és panaszt.

- Szintén sok gyerekes család, a nagyobbak már kirepültek, aki otthon van, az 16 évesen szült, a legkisebbet meg családon belüli szexuális zaklatás miatt ki kellett emelni a családból.

- 20 éves lány 2 gyerekkel (4 és 2 évesek), normális étel nincs, de COOP kóla az igen. A gyerekek télen is kinn rohangálnak egy szál pólóban, nem fürdenek, állandóan lóg a taknyuk.

Azt gondolom, hogy ma már igazi szegénységben élő, de normális gondolkodású család nem vállal gyereket, inkább elveteti. Az igénytelen, nemtörődöm fajta megszüli, aztán lesz, ami lesz. Nincs gyógyszer, nincsenek játékok, nincs normális étel, nincs tisztaság, nincs szeretet. Van kócos haj, büdös gyerek, trágárul káromkodó 3 éves kislány, érdekből szexelő 12-13 éves. Hogyan áll hozzájuk a társadalom, vagy akár a helyi önkormányzat, pedagógusok?

Hát úgy, hogy "ja, ez xy gyereke, náluk ez így megy generációk óta, nem lehet mit tenni"

És az amúgy értelmes, jobb sorsa érdemes kisgyerek elkallódik, ugyanolyan emberi roncs lesz, mint a szülei. Ne gondoljátok, hogy majd ő jobban odafigyel a fogamzásgátlásra, vagy szebben fogja nevelni a gyerekeit. A fenéket! Honnan tanulta volna meg? Ez a -sajnos többségben levő- szegénység újra és újra kitermeli önmagát.

Lehet, hogy én egy érzéketlen barom vagyok, de szerintem ezeknek a gyerekeknek nem kellene megszületni.

Lehet jönni azzal a szöveggel, hogy ha megkérdeznéd, akarna-e világra jönni, mit mondana. Naná, hogy azt, hogy igen! Ezt hívják életösztönnek. De nekem senki se mondja, hogy ez normális élet. Meg azzal is jó tisztában lenni, hogy néhány év múlva ezektől a gyerekektől kap a miénk tetűt, ezek a gyerekek terrorizálják a többit a suliban, a belőlük felnövő felnőttek lopnak meg, rabolnak ki minket. Mert nekik ez a kijelölt út.