Megtartanátok a babát?

A párod nem normális...

Én megtartanám, elmondanám neki, aztán perkáljon csak szépen, vállalja a felelősséget. Nem a gyerek tehet róla, hogy az apja egy marha - már bocsánat. Ja és az első gyerekéről sem mondhat le, ez azért nem így működik.

Egyébként megértem, hogy nem szeretnéd a szüleidet terhelni, de azért támogatnak, mert szeretnek téged, mert nem akarják, hogy neked rossz legyen, és végül is kit támogathatnának mást, ha nem a saját gyereküket és az unokáikat. Lehetsz, és leszel is még jobb anyagi helyzetben, egy pillanatnyi állapot sosem végleges.

Kitartást és sok erőt kívánok a döntésedhez, bármi is legyen az végül.

Teljesen mindegy a helyzet, akkor is megölöd a gyereked.

Az én helyzetem sokkal durvább volt, és megtartottam, eszembe sem jutott az abortusz. Ma már réges rég rendeződött életem van, és az a gyerek, akit meg is ölhettem volna, ma orvosnak tanul. Ennyit erről.

#11 Tudom, hogy te normális hangnemben válaszoltál, nem is akarok rád támadni, de azért megjegyezném neked azt a jó mondást, hogy "könnyű más fszával verni a csalánt".

A szüleim ott segítenek, ahol tudnak, de volt egy időszak, amikor megváltozott az anyagi helyzetük és bizony nem volt biztos, hogy ebből hogyan tudnak kilábalni. 4 évig tartott a dolog.. Ha már lett volna egy gyerekem és támogattak volna, majd becsúszik mégegy...nem lett volna pofám az ő kontójukra szülni, ugyanis én nyilván nem tudtam volna eltartani magunkat egy jó ideig.

Szóval ha a szülők megtehetik, akkor meg lehet velük beszélni, de nekem ez eszembe nem jutott volna, mert egyszerűen tényleg nem voltak olyan helyzetben.

A többieknek csak annyit, hogy igen, ilyen könnyen véget vetnék ennek. Nekem ez nem élet, hanem lehetőség az életre. Nem ugyanaz. Nyilván ezt egy abortuszellenes soha nem fogja megérteni.

Ha tervezzük, ha várjuk, ha akarjuk, akkor egy kész csoda. Ha akarnám, vágyok rá, de anyagilag kilátástalannak tűnik, akkor piszok nehéz és végig gondolok minden lehetőséget. Ha meg nem akarom, netán anyagilag sem férne bele, akkor meg racionális vagyok és ez csak egy lehetőség, amit nem használok ki. Pont.

Ez nektek nyilván ridegnek tűnik, elfogadom, hogy ezen szörnyülködtök, elfogadom, hogy nektek számít és szent, és felette áll mindennek.

Mi lenne ha egyszer ti is elfogadnátok, hogy valaki így gondolkozik? Hogy valaki gondolhatja ezt másképp anélkül, hogy szar ember lenne? Egyszerűen mások vagyunk. Ti másképp gondolkoztok, máshogy látjátok.

Ettől még senki se lesz szar.

Én is elvetetném valószínűleg, de az előttem szóló gondolatmenetét hülyeségnek tartom.

Én azt venném sorra, hogy mi lenne jobb a meglévő gyermekednek és csak aztán magadnak. Miről kellene neki, és neked lemondanotok, és mit nyernétek. Egyébként, aki egy gyerekkel elfogad, kettővel is el fog fogadni. Nem nehéz párt találni, csak legyél nő is néha, ne csak anya.

Elég erősnek tartod magad az abortuszhoz lelkileg? Aki valóban belegondol, mi is történik, annak nehéz a gondolattal együtt élnie.

Én abortuszpárti vagyok, de olyan gondolatmenettel, mint az előttem szólóé, senkit nem engednék.

11-es vagyok. Azt írtam, hogy ÉN megtartanám, nem más fszával vertem a csalánt. Elég keveset tudunk ahhoz a körülményekről, hogy egyértelműen ki lehessen jelenteni, hogy csak az abortusz a jó megoldás, vagy csak megtartás, de annyi kiderült, hogy a kérdező nem hajléktalan, és nem is 14 éves tini. Nos, nézzük sorban, amit tudunk - ha én lennék ilyen helyzetben:

1. 5 hetes terhes vagyok, ami azt jelenti, hogy 3 hete védekezés nélkül szeretkeztem a párommal. Ha védekezés nélkül szexeltem, akkor gyereket akartam, a fogantatás megtörtént. Ez a megtartás mellett szól. (A kérdező nem írta, hogy védekeztek.)

2. A párom egy idióta. Ebbe elég nehéz belegondolni, mivel az én férjem normális és támogató, ilyen indokkal biztos nem hagyna el. De mint az előző hozzászólásomban említettem, a gyerek nem tehet arról, hogy az apja egy orbitális barom. Ennél a pontnál mondjuk inkább az abortuszra voksolnék, főleg ha védekeztem is volna a nem kívánt terhesség ellen.

3. Van munkám. Ha a munkaviszony a terhesség előtt, GYES alatt is fent állt, tehát nem próbaidőn vagyok, akkor bejelenteném a terhességemet, máris védett vagyok, a szülés után kapnék CSED-et, GYED-et. Szülés után hat hónappal pedig visszamennék dolgozni, ha lehet részmunkaidőben. Próbaidő esetén kicsit neccesebb. Ha nem vagyok extrém rosszul, akkor ki tudnám húzni a próbaidő végéig, aztán már csak nem küldenének el. Dolgoznék, amíg tudnék. Ha mégis elküldenének, akkor megnézném, meglesz-e a 365 biztosított napom a szülés időpontjában, aztán kiváltanám a vállalkozóit a nagyobb katára (ez kb. 80e CSED-et jelent). Mindenképpen igyekeznék úgy sakkozni, hogy ne csak GYES-t kapjak. Plusz ugye ott van a két gyerekre a gyerektartás. Az anyagiak sem szólnak konkrétan az abortusz mellett.

4. A szüleim támogatnak. Elég, ha csak azzal, hogy ott lakhatok náluk. Törekednék arra, hogy egyéb téren, anyagiakban ne szoruljak rájuk, természetesen beleadnék a rezsibe, és csak akkor fogadnám el a segítségüket, ha ez számukra nem megterhelő, és nem állnak a csőd szélén. Nem tudjuk, hogy a kérdező szülei dolgoznak-e, az én szüleim már nyugdíjasok. Mondjuk mivel fiatal, így valószínűleg dolgoznak. Csak a saját szüleimből indulok ki, de ők nem örülnének neki, ha a támogatásuk ellenére mégis az abortusz mellett döntenék, és elvetetném az unokájukat (legalábbis erre következtetek abból, hogy a meglévőket imádják). Biztosan megértenék ezt a döntésemet is, de fájnak nekik.

5. Én alapvetően egy optimista, pozitív jellem vagyok, sosem szoktam feladni, sem pedig meghátrálni a problémák elől. A döntéseimért vállalom a felelősséget, ha védekezés nélkül teherbe estem, azért is. Úgy gondolom, hogy egy pillanatnyi nehézség nem jelenti azt, hogy mindig nehéz lesz. Sem ez a hozzáállásom, sem az alapvető értékrendem nem szólna nálam az abortusz mellett. Nem tudom, hogy a kérdező életébe mennyire férne bele, az enyémbe egyáltalán nem. Csak akkor vetetném el a gyereket, ha erőszakból fogant, ha beteg, vagy ha magamnak sem lenne hol lakni, és nagyon-nagyon kilátástalan volna a helyzetem. Itt messze nem erről van szó.

Szóval én ezek miatt a dolgok miatt megtartanám, de ez ÉN vagyok. Nem ismerjük részletekbe menően a kérdező körülményeit.

Azt viszont továbbra is fent tartom, hogy kitartást és erőt kívánok a döntéséhez, akár úgy dönt, hogy megtartja, akár úgy, hogy elveteti.

"Én abortuszpárti vagyok, de olyan gondolatmenettel, mint az előttem szólóé, senkit nem engednék."

Mit nem engednél?