Nagyon nehéz abortusz után?
Ha a szívemre hallgatok nem akarom elvetetni, de ha az eszembe akkor muszáj.
Nem vagyok komoly kapcsolatban és akitől van a gyerek o ragaszkodik az abortuszhoz.
Most még csak 4-5 hetes lehet, de én már most Úgy erzem hogy szeretem és vigyázni akarok rá.
Pedig mindig tartottam a gyerek vállalástól, főleg olyan embertől legyen akivel nem szeretjük egymást.
Dehogyis, eszembe sincs.
Nem illettunk ossze, ezzel én is tisztaban vagyok.
Neki is megmondtam, hogy nincs ra szükségem.
Igen, nagyon nehez abortusz utan, sajnos.
A problema az, ha a szived szerint nem vetetned el, de az ”eszedre hallgatsz”. Ilyenkor a legnehezebb utana szerintem. Es az az igazsag, hogy ha az eszedre akarsz hallgatni, akkor igazabol a szivedre hallgatsz. Bar te ismered az elethelyzetet, amiben vagy, en azt a hibat kovettem el, hogy elhittem hogy muszaj elvetetni a korulmenyeim miatt. Utolag minden kitisztul es siman meg tudtam volna oldani valahogy, most igy latom. Szoval en a szivemre hallgatnek a helyedben, bar te dontesed.
Kérdező!
Hogyan döntöttél végül? (Csak tanulságképpen)
" Jo eletem van, es milyen jo hogy elhetek:) nehezsegei meg kinek nincsenek? "
Jó Isten gyere le...nem tudom feltűnt-e,de akinek a választ írtad,kifejtette,hogy az ő gyereke szenved,tehát valszeg tojik rá,hogy neked milyen jól megy,ettől az ő gyereke nem lesz jobban. Másfelől meg valami roppant divatos dolog a nehézségekkel dobálózni,a szenvedni kell mert attól leszel jó ember,meg a totális érzéketlenség a másik ember felé,merthát "nekem nehezebb volt,mégis kibírtam,meg amúgy is kinek nincsenek nehézségei" duma. Most amit itt leírtál,szívesen mondanád egy 3 éves kisfiú szemébe szégyenérzet nélkül? Miért is kéne egy kisbabának,vagy egy újszülöttnek rögtön nehézségekkel küzdenie? Nem vagyok az abortusz mellett,de amilyen szövegekkel ellene kampányolnak,hát nem lep meg,hogy a kutyát se győzitek meg.
Sziasztok.
Elvetettem, novemberben még.
A csaladom volt mellettem utana, vagyis a nagyszüleim.
Akiknek akkor elmondtam (keresztszuleim, unokatestvérem ) addig voltam érdekes amíg terhes voltam. A további dolgok nem izgattak .
Az "apuka" vitt és hozott a kórházból, biztos akart lenni a dologban hogy biztos elvetetem e.
Utána párszor keresett, hogy hogy vagyok.
Aztan eltűnt szépen.
De nincs is ra szükségem.
Az eletem azóta osszevissza van, nem talalom a helyem.
Sokat gondolok ra, mekkora lenne a hasam, hogy alakult volna ha megtartom .
De az agyam tudja, hogy így jobb mert nem biztos hogy megtudok neki mindent adni.
De lehet o lett volna a legnagyobb boldogságom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!