Elvetetnétek egy down-kóros babát?

"A genetikai öröklődési vizsgálatokon alapuló abortuszok kétharmad része olyan babákat pusztít el, akik egyáltalán nem sérültek."

Én biztosan nem rizikóznék... inkább abortáljanak 2 egészségeset, mint megszülessen egy sérült.

Igen, elvetetném.

28N

Igen, el.

-Nem tudnám az egészséges gyerekem/gyerekeim nyakába varrni azt a felelősséget, hogy a halálunk után egy plusz teherről, beteg emberről kelljen gondoskodniuk, életük végéig. Mert igen, egy beteg ember az bizony teher.

-Nem lesz örökké cuki, aranyos szeretetgombóc egy down-os baba. Lesz bizony majd 70-80 kg-os felnőtt ember is, aki lehet durva, erőszakos is és kárt tehet még bennünk, a szüleiben is.

-Nem tudnám elviselni, hogy nem dolgozhatok, nem élhetek, nem utazgathatok. Igen, önző vagyok. De nem azért vállalok gyereket, hogy egy életre tönkretegyem a saját, és a családom életét.

-A férjem nyakába sem tennék akkora felelősséget, hogy ő legyen az egyedüli családfenntartó. Ez rengeteg pluszmunkával, és stresszel járna. Meg mi van, ha egyszer közli, hogy neki ez sok, rendes életre vágyik. Lelép, én meg ott maradok egy beteg, magatehetetlen "gyerekkel", aki 0-24-es felügyeletet igényel?

-Nem vagyok erős annyira lelkileg, hogy végigcsináljam az életet egy Down-kóros gyerekkel, felnőttel.

Ha biztosan tudnám, hogy down-os, akkor szerintem el.

Na, de tényleg mi van, ha téved a vizsgálat, és egészséges... Sok ilyen van.

Emiatt félnék ez esetben.

Amúgy 3 gyerekem van, én se akarnék egy terhet a nyakukra, ha én meghalok.