Hogyan döntsek jól, amikor a barátom nagyon szeretné a babát, én viszont bizonytalan vagyok?

45 evesen azt mondom h ha terhes leszel akkorabortusz

Neked meg nagyon nem kenne szulni mert agyilag meg gyerek vagy.

Bocs

De a 10es sem komplett ugyan ezen ok miatt...

Szerinted miert pont ovukor szakadt ki a gumi ??? A pasid a belegyezesed nelkul fel akar csinalni ...

Egyikotoknek sincsen sajat keresete

Nincs megtakaritsas

Nincs munkahelye

Szoval ki lesz az akitol fuggeni fogsz ?

Es ki kesz aki ezt kihasznalja majd ?

Gondolkozz mielott felelotlenul gyereket valalsz !!!

Kérdező, ilyen hozzáállással nem lehet gyereket vállalni.

Egyrészt a kapcsolatodhoz való hozzáállásod sem az igazi, nem megfelelő a gyerekvállaláshoz, illetve a jelenlegi élethelyzeted és életfelfogásod sem.

Ha megtartod nem lesz több csajbuli meg csajos este. Akkor teljesen megváltozik az életed és a baba lesz az első, nem a bulik meg a pasik. Az egyedüllétnek is búcsút mondhatsz. Ezek amiket leírtam az első időkben hatványozottan igazak. Persze ez nem jelenti azt h később nem érettségizhetsz le vagy tanulhatsz tovább, de addig másokra leszel utalva - szüleidre illetve párodra.

Ha megtartod akkor teljesen meg kell változnod, és a pasidat is megszoknod. Ha elveteted élheted tovább az életed, egy abortusszal a múltadban és elbúcsúzhatsz a pasitól is.

Szerintem ne vállald be. Amiket leírtál én pontosan azokat éreztem 18 évesen és nagyon nem akartam volna még gyereket. Fontosabb, hogy elindulj az életben. Egyik barátnőmet is ilyen fiatalon szülte az anyja, aztán folyton azt hallgatta szegény, hogy miattad nem csináltam ezt, miattad nem csináltam azt. Most pedig pszichológussal dolgozza fel, hogy őt nem szereti eléggé az anyukája. Akkor vállald be, ha minden vágyadnál, amit most felsoroltál jobban akarod a gyereket.

Én most 27 vagyok és egy veled egyező kiinduló pontról nekem 9 év kellett ahhoz, hogy ne érezzem úgy, hogy egy gyerek tönkretenné az életem.

Leírom neked, hogy miket hagytam volna ki:

- gyerek mellett tuti nem lett volna mérnök diplomám, 0-24 tanultam az első 3 félévben

- több nyarat töltöttem külföldöm mindenféle diákcseréken, kb nem tudok úgy utazni, hogy ne legyen ismerősöm az adott országban.

- az az életszínvonal, ami most nekem van, az mind az előbbi kettőnek köszönhető (diploma + közel anyanyelvi angol). Így rengeteg utazás, nyaralás, síelés, élmény, sport, kultúra, amit átlag fizetéssel nem tehet meg valaki.

- rengeteg barát, akikre bármikor számíthatok.

- Az a tudat, hogy ha gyerekem lesz, akkor ezt mind meg tudom adni neki is.

- idő kitalálni, hogy milyen embert akarok magam mellé. Most együtt élek valakivel két éve, de nem egy szakításon vagyok túl 18 éves korom óta és nem sok embert ismerek arányaiban, aki gimi óta együtt van valakivel.

Nem azt mondom, hogy lehetetlen. Aki szeretné, az meg tudja oldani ennyi idősen is. Van aki 18 évesen is tudja, hogy mit akar az élettől, hogy milyen férfire van szüksége és van terve arra, hogy ezt hogyan oldja meg. Minden tiszteletem az övék, hogy a nehezebb utat válaszották, de neked semmi ilyen nincs. Teljesen a 18 éves önmagamra ismerek a soaridban és még rengeteget fogsz változni és tanulni. Még változni fog a személyiséged és amiért most felnézel a pasidra azért 5 év múlva lehet, hogy nem tudsz már.

Ne érdekeljen, hogy megbántod-e. Ezért jó 18 évesnek lenni. Olyan önző lehetsz, amilyen önző csak lenni akarsz. Használd ki ezeket az éveket, hogy cask magadra gondolj. Ha szétmentek ezen, akkor szétmentek ezen. Ha nem vagy kész a gyerekre és mégis bevállalod érte, akkor azon is szét fogtok menni.

Az én értékrendem szerint ha nincs komoly akadálya kihordani, felnevelni, azaz nincs krízishelyzet, akkor megtartanám. Egyébként persze becsúszhat, de gyanú esetén akkor is ott van az eseményutáni, illetve azt nem értem, miért nem lehet előre, szex előtt megbeszélni, hogy ez esetben melyik fél hogyan döntene. Pl."ha terhes leszek, elvetetem/megtartom", és akkor nem azon kéne agyalni, hogy a másik majd mit szól hozzá.

Szerintem hosszú távon egy gyerek a nagyobb érték, mint a csajos esték, utazgatás és hasonlók, és nem lesz lelki sérült, ha nem vagy szuperanyu és apuka vagy nagyik vigyáznak rá, mert te tanulsz - persze nem lesz könnyű, de azért elég sokan megoldják, ha van hozzá akarat (azaz, amint írták, nem őt fogod hibáztatni, hanem akarod szeretni, mert azt is tanulni kell, nem magától jön, ahogy a szerelem sem csak ösztön). Az abortusz a könnyebbik út, és sokan azért választják, mert úgy látják, így több lehetőségük marad a választásra, függetlenségre az életben, szerintem meg ezeknél jobb dolog a család (illetve hát szerintük ez is csak egy fogamzásgátlási lehetőség, a magzat pedig csak egy sejtcsomó.... és stb., szerintem pedig nem és megismételhetetlen). Sajnos akkor sem tudhatod, hogy az életed majd úgy alakul-e, ahogy tervezted, akármilyen ügyesen akarod és hát sajnos senkié nem végtelen. Hirtelen ötletként talán képzeld el magad 10-20 év múlva ezzel a gyerekkel, pároddal, és nélkülük az elképzelt szuper karrier csúcsán, hogy rágyere melyik a fontosabb neked - de igazából akár mindkettő megvalósulhat együtt és egyik se.

Én terhes lettem 18 evésen. Akkor a párom havi 70ezret keresett anyucival lakott. Érettségim igaz volt, de szakmám nem. (Érettségi utáni nyáron történt) a pasi akarta én nem, mert a semmire nem akartam szülni és ezt nem értette meg. Szakítás is lett a vége. Utána lett szakmám egy 2 éves képzésre mentem. Elhelyezkedtem főállásba majd rá 2,5 évre megismertem a párom (nem mentem hozzá, mivel a szüleim házassága eléggé rossz volt és csak miattam maradtak együtt amíg nem tudtam a saját lábamra állni.) Lényeg a lényeg sokszor eszembe jut, hogy most hány éves lenne vajon milyen lenne, de akkor ez volt a lehető legjobb döntés. Saját házunk és autónk lett. Kaptam/kapom a CSED, jelenléted a gyedet ami azért fontos mert nem 1 keresetből tengődünk 3an. Hiába hozza haza a párom a jó nettóját ami 260.000 kell hozzá az én 150ezres gyedem is, hogy gond nélkül hó végén is legyen pénz pelenkára, ételre és a gyereknek gyógyszerre mert bizony bármikor kellhet neki mert beteg lesz pillanatok alatt.

Én nem mondom meg mit tegyél, csak mint egy saját eset és mint egy opció/lehetőség irtma le neked.