A férjem akarja a terhességet, én nem. Mi lesz így a házasságunkkal, életünkkel? Hogy beszélhetnénk meg, ha itt nincsen közös megoldás?

Nem, nem lehetne.

Mint mondtam, soha nem akartam màsodikat, pedig imàdom a lànyom, a pàromért rajongok, de nincs semmi, amiért ezt a harmonikus kapcsolatot feladnàm!Gyerek miatt meg plàne nem.

Imàdjuk azt a szabadsàgot amit élünk, hogy ugye a lànyom apja bàrmikor vigyàz rà (szeretik is egymàst) mi nyugodtan azt csinàlunk a hàzban amit akarunk, elmehetünk pàr napra ide-oda stb.Ezt egy kisbaba mellett vígan elfelejthetnénk, sőt a tökéletes nemi életünknek is búcsút inthetnénk.

És tudom, hogy később a gyereket "hibàztatnàm" a tönkrement kapcsolatért.

Nem mindenki akar x gyereket.

Kérdező nem akar harmadikat, amit mondjuk én tökéletesen meg is értek.

32es a saját tragédiádat miért kell a kérdező nyakába önteni? Ilyen alapon szüljön a meddő nők kedvéért. A te gondod nem ide tartozik és semmi köze a kérdezőhöz.

Minden nőnek áldozat a gyerek,kérdés mennyire és mennyire tudatos ebben a nő. Akkor lehet kisebb álfozat vagy orbitálisan nagy pl ha apuka lelécel,anyát meg a 3.munkahelyről rakják ki a táppénzek miatt.

Ott is mondjuk apa igazán tudatosan szerethette volna anyát...

A kérdező lehet felelőtlwm volt és biztos kemény egy abortusz (nem tudom nem volt) de éppen pont rajta latom azt hogy hideg fejjel átgondolta mit képes vállalni és nem megy bele felesleges hősködésbe.

Nem is ő lesz az aki 3 év múlva itt fog sírni hogy jaj a férjem elhagyott,sose dolgoztam mi lesz velem meg a 3 gyerekkel....

Kérdező! Próbálj beszélni a férjeddel, próbálja megérteni, hogy ez számodra már rossz lenne, ha tényleg szeret akkor elfogadja (én mondjuk üzenném neki, hogy inkább becsülje meg a már meglévő gyerekeit, értékelje, hogy már KETTŐ gyereket szültél neki). Ne erdekeljen egy ilyen témában annyira az idegenek oktatása, mert leginkább csak a rosszindulat szól belőlük, úgy is lesz olyan aki majd szar anyának vagy embernek tart majd. Oké megszülöd, de lehet nem fogod tudni úgy szeretni, ezt ő is éreznj fogja es te is szarnak tartod majd magad, az nem lesz neki boldogság, hogy jupii megszülethettem mert apa ugy dontott a pénztárcája elbír még.

Az aki azt írta, huu ezért biztos elhagy a férjed...?!?!?!?!?!?!?! (ha szereti ezt a nőt, akkor megpróbál felnőtt emberi fejjel gondolkozni). Ha mondjuk anya egy kis depresszióba esik emiatt szules után es esetleg nem lesz kedve hancurozni vagy úgy beszélni sem a férjével, mert belekényszerítette a nő testét és lelkét valamibe amit foggal körömmel nem akart akkor meg jaj azért hagyja el a ferje es azert is a kerdezo a hibas, mert nem adott intimitás es szegeny pasi csak vigaszt es gyengedseget keresett....minden szituacio johet ki rosszul a vegen, de legkönnyebb az lenne ha megbeszelnetek ezt, hogy mar nem megy neked kerdezo, aztan elkötteted magad es kész

Kedves Kérdező! és Válaszadók!

Valóban, ha nem érzed eléggé erősnek magad egy harmadik gyermekhez, akkor semmiképpen ne hagyd magad "megerőszakolni" a férjed által. És ne menj bele semmiféle veszekedésbe sem. Azt mondod: - Nem!- és Pont. Minden további veszekedés kezdeményezés alól kibújsz... ha kell, elmész otthonról. NEM DÖNTHET EGYEDÜL GYERMEK-VÁLLALÁS kérdésben! Mivel nem ő fogja megszülni, szoptatni, játszani vele, tanítgatni. Kezdetben főleg.

Mondjad neki: - Hát nem örülsz ennek a kettő gyerkőcnek? Nem elég nagy feladat számodra a felnevelésük? -

- Ne légy annyira telhetetlen! Annak örülj, ami van... ami megadatott! -

Azt mondod, sokat dolgozik, tehát talicskázza haza a pénzt. Gondolom eléggé fáradt is, mire hazaér. De.. emellett törődik, játszik, tanítgatja Ő is a gyermekeit? Naponta legalább 2-3 órát velük tölt a 24-ből?

Mert ha nem, akkor mire föl akar még egyet? Talán azt hiszi, hogy pénzen mindent meg lehet vásárolni? A törődést is? Az Apa közelségét, a játékozást a gyermekeivel is, ami épp a szeretet megnyilvánulására lenne jó alkalom... Azt is? NEM! Pont azt nem lehet... Minden mást igen, még dadust is lehet fölfogadni, de az Apát semmi és Senki nem képes pótolni. A pénz, vagy is az azon vásárolt "tömegcikk" az biztos nem. Egy kisgyereknek ezerszer többet ér az apjával való hancúrozás kilónyi LEGO/Barbie játék, vagy rajzfilmek garmadánál...

Nem-tom, hogy így van-e, csak arról írok, amiket magam is megtapasztaltam.

"Minden nőnek áldozat a gyerek, kérdés mennyire és mennyire tudatos ebben a nő." - Már megbocsáss kedves 36-os, de NE ÁLTALÁNOSÍTS! Hogy MINDEN MŐNEK? Képzeld el, Nem minden nőnek áldozat... Te önmagadról beszélsz, az lehet. Vagy még néhány ismerős terhes mamáról, akiknek elméjében áldozat vállalás minden egyes gyermek... Az is lehet.

Tudod, én azt figyeltem meg, hogy azoknak inkább áldozat... akik TERHES anyaként élik meg egy-egy baba világra jöttét. De, vannak olyanok is, aki "csak" állapotosnak... v. más állapotban levőnek érzik magukat, netán ÁLDOTT állapotban levőnek... Érzitek micsoda különbség? (áldás vs. teher > kolonc > nyűg >kínlódás >>> áldozat vagyok!)

Más: A felnőtt ember, szülő életének értelme nem a gyermek! Ez butaság. Eszerint, akinek nincs, vagy nem lehet gyermeke, annak élnie sem érdemes? Mert nincs értelme a létezésének? A szülő életének értelme az, amit képes kezdeni saját életével, azzal a jó pár évtizeddel, amíg meg nem hal. És ha abban az utódlás is szerepet kap, ám akkor legyen... De csak bizonyos korig. kb. 18-24 éves korig, amíg el kell tartsa gyermekét. Azután el kell engednie, hagyni kiröpülni az addigi (anyagi és ÉRZELMI) biztonságot nyújtó szülői fészekből. Hogy képes legyen saját lábára állni. A gyermek NEM TULAJDON és nem a szülők életének értelme. Csak kölcsön kapják, hogy felneveljék és maguk is erősödjenek, edződjenek általa.

Az ERŐ legyen Veletek!