Hogy bírtátok ki, hogy titokban tartsátok a terhességet?

Mond el neki! Biztosan ő is szívesen ott lenne veled az orvosnál, ő is szívesen látná dobogni a pici szívét.

Jó egészséget

A páromnak és a barátnőimnek (3) már az első tesztnèl, mert nem akartam elhinni, és hogy tényleg ott van e a csík.

Aztán 6 hetesen a munkahelyemen, mert önt a karácsony előtt volt még a vizsgálat, és a főnök asszonynak úgy gondoltam, jó ha tudja, hogy ha év elejétől bármi történik, és kiesek. A családból egy valaki tudta meg karácsonykor, hogy tudjon "fedezni" amiért nem iszom alkoholt.

8 hetesen a szívhang után szó szerint mindentől féltem, így senkinek egy szót sem akartam szólni, pedig jól sikerült a vizsgálat. De végül anyósom és sógornőm akkor tudta meg.

10 hetesen mentem megint, utána tudta meg az én családom, és a párom apukája.

A következő két hét folytonos rettegés volt (bár az ultrahang előtte is mind tökéletes volt). Aztán miután a 12. Heti uh után lement rólam a stressz, megosztottam a "szélesebb" baráti körömmel, és a nagymamával. Azóta meg látszik, és ha rákèrdeznem, nem tudok hazudni.

Szóval én az első vizsgálat után szét kürtöltem volna. A következő kettő után mindentől féltem, és már bántam hogy ennyien tudják. A 10-12. Között pedig átkoztam magam, hogy miért tudják ennyien, majd milyen nehéz lesz elmondani ha baj van...

De hál istennek azóta sincs, remélem már nem is lesz! :)

Boldog babavárást mindenkinek! :)