Milyen kérdéseket kaptatok amikor bejelentettétek hogy babát vártok?

Anyámtól és a barátnőimtől: biztos, hogy meg akarod tartani? Nem lenne jobb elvetetni?

Apámtól: ki az apja?

"anyóstól": miért nem szedsz fogamzásgátlót? Miért nem szóltál előbb? akkor el lehetett volna vetetni (a párommal együtt teszteltünk, szóval egyszerre tudtuk meg)

Anyósomé volt a legjobb:

ugye elvetetitek?

Persze, azért jelentettük be vigyorogva. 9 éve voltunk akkor együtt, rég együtt éltünk, eljegyzés után voltunk, esküvő kitűzve.

Azóta a kedvenc unokája (mondjuk kellett 1,5 év mire elkezdte érdekelni. Utólag azzal "magyarázkodott, hogy túl fiatalnak érezte magát a nagyisághoz. Akkor volt 60...)

Terveztétek?

Kb mkitől, pedig 10 éve voltunk együtt, esküvő ki volt tűzve. De amúgy nem terveztük, ő ajándék volt nekünk 😊

"Mennyit híztál??"

De inkább megjegyzéseket tettek.

"Na most aludd ki magad amíg lehet" (hogy lehet előre aludni??)

"Na majd amikor 8x kelsz éjszaka" (sosem keltem fel hozzá eddig 3-nál többször, akkor is fogzott csak. 1 éves most.)

"Na majd amikor egész nap rókázol" (sosem hánytam, max. émelyegtem a kávé szagától)

"Na majd amikor elindul tör-zúz" (Sosem rakok elé törékeny holmit, vigyázok rá, mit csinál)

"Na majd amikor szottyadtak lesznek a melleid" (nem szoptattam, önhibámon kívül"

"Na majd amikor hulla leszel" (férjem nagyon sokat segít, sosem éreztem még azt a nagy-nagy hullaságot, amiről annyian mesélnek.)

15-ös! Nekem néha van olyan érzésem, hogy az emberek direkt szeretik a másikat ijesztgetni, illetve nem tudják, nem akarják elfogadni, ha neked másként, esetleg könnyebben/jobban alakul. Ha megúszós az első trimesztered, akkor jön, hogy majd hogy fog fájni a hátad és hogy nem fogsz tudni aludni. Ha ezt is megúszod (vagy csak jobban viseled), akkor jön, hogy hogy fáj a szülés, mindnehol szétszakadsz majd, nem tudsz ülni. Ha ezt is megúszod, akkor a szoptatással a poklok poklát fogod átélni és nem fogsz tudni végig aludni egy éjszakát évekig. Ja és hogy anyósomat idézzem: “ nektek már lehet mondani, mert már mindegy, de ha az emberiség tudná mire vállalkozik, sosem szaporodna”.

Őszintén szólva én a gyerekvállalásról eddig jót még nem hallottam.

Nem kérdések, hanem megjegyzések tömkelege.

2 fiam van, a mindeneim, nincs hianyérzetünk, hogy mindketten fiúk.

Na és kismama lettem újra. Mi 100% úgy voltunk a férjemmel, hogy teljesen mindegy, hogy fiú vagy lány, csak egészséges legyen és a szülés is menjen zökkenőmentesen majd.

Aztán ahogy megtudta a környezetem, kB mindenki úgy reagált le, hogy "na hátha lány lesz már végre" (végre????).

Megtudtuk, hogy lány, így a reakciók: "na hála istennek", "na csak sikerült nektek is összehozni".

Lehet csak a hormonok miatt, de nekem ez annyira rosszul esik. Nem azért szerettünk volna 3. babát, hogy végre legyen lány, hanem mert a kezdetektől 3 babát terveztünk... Szóval én ettől vagyok ki :)