Hogy "éljem túl"?

Van egy 2 és fél éves fiunk. Vele egy álom volt a terhesség. 38.hétig dolgoztam, bármit meg tudtam csinálni. Szülni is úgy mentem, nem fajt semmim (ott annál jobban). Szóval nagyon jó élmény volt.

Ez is (és még sok más) segített a döntésben, jöhet a második baba (az utolsó).

Ez a terhességem maga a pokol. Az elejét végig görcsöltem, véreztem. A közepén jött a nyári meleg, elni nem volt erőm kb.

De ezeket még valahogy leküzdöttem.

Viszont egy hete csak bőgök. Aludni nem tudok. Kényelmetlen mindenhogy, és folyamat felkelek és virrasztok. Iszonyúan kimerültem. Ilyen 3-4 órakat alszom. Emellett folyamatos jóslóim vannak. A hasam folyamatosan keményedik. Lenn az összes csontom mintha ki akarna szakadni. Minden lépésnél a könnyem folyik.

A főzést, háztartást már elengedtem, de a gyereket nem tudom egész nap hanyagolni.

Egyszerűen csak bőgök, annyira fáj már az egész, túl akarok lenni rajta.

Segítsegem nincs. Férjem elmegy fél6kor, este 8 mire hazaér. Anyáék 200km, anyóssal nem beszélek. Más nincs.

Férjem totál nem érzi át a helyzetem, szerinte túlreagálom. Anya szerint szintén. Ő 5 gyereket megszült túlélte minden fajdalom nélkül, én ne akarjak belehalni...

4 hetünk van vissza, 36héten járok. De annyiszor megfordult már a fejemben, hogy én ezt nem is akarom, hogy valahogy szedjék már most ki belőlem. Utana pedig bűntudatom van, hogy ilyen megfordult a fejemben.

Volt már törve kezem. Vese görcsöm. Azok sem voltak ilyen durvák, mint ez az utolsó hetem.

Annyira magamalatt vagyok, és ha belegondolok, még 4 hét most is csak sírok.