Fiatal anyukák kérdés?

Én 20 évesen még nem akartam volna gyereket több ok miatt sem.

VISZONT! Az hogy minden klappoljon és pénz, megfelelő társ, lakás, egészség, rendelkezésre álljon.. rájöttem hogy ez nem igazán lesz meg egy időben.

29 éves vagyok, 5 éve vagyunk együtt abból fél éve házasok. Kétgenerációs házban lakunk ami annyit jelent hogy az emeleten vagyunk mi alul pedig édesanyámék. Májusra várjuk a babánkat.

A korom miatt is szerettem volna már, és a társ is megvan, meg az egészség is most áll rendelkezésre, elsőre sikerült. Az hogy nem lakunk önálló ingatlanban az nem a pazarló életmódunknak köszönhető hanem a jelenlegi ingatlanáraknak az őrületnek ami van. Le fog csengeni de nem várhatok örökké hogy majd majd.

Csak azt akarom mondani hogy ahány ember annyi élethelyzet nehéz megítélni mi jó és mi rossz döntés.

Megértem a párod viszont hogy várni szeretne fiatalok vagytok még, van időtök. Nem tudom mennyire biztos a kapcsolatotok, vagy a párod, én tudom az enyémről hogy soha nem hagyna cserben sem a gyermekét mert már most a mindene legnagyobb vágya volt. DE! Ha egyedül maradnék ne adj isten bármi miatt, akkor is meg tudnám teremteni a babának azt amire szüksége van.

A bevásárlás is most kezdetlegesen sok pénzt elvitt úgy is hogy a nagy dolgokat megkaptuk ismerőstől. De utána is sok lesz a kiadás pelenka, játékok, ruha, később ovi, iskola.

Szóval igen érdemes jól átgondolni de ismétlem nem vagy elkésve.

Számomra sokkal nagyobb kérdés.

Mennyire vagytok stabilak anyagilag?

Van e jelenleg stabil munkahelyed?

Jelenleg ketten kényelmesen kijöttök e albérletben, jut is marad is hónap végére? Van e bármiféle megtakarítás, ha bármiféle gond beüt hirtelen?

Amúgy pedig nem, 20 évesen biztosan nem szültem volna.

Sosem szabad más nyakára szülni, de úgy pláne nem, hogy csak az egyik fél szeretné.

11-es, a kérdező ezt kérdezte:

"Hanem, hogy az aki SZÜLT mondhatni fiatalon hogyan alakultak a dolgok"

Erre írtam, hogy az én környezetben az ilyen fiatal anyukák javarésze már rég nincs apukával, pénz híján meg szülőknél él.

Biztos lesz olyan, aki később házasodva is elválik, de mivel még csak 30 vagyok, így azon 30-as, ismerőseim, akik 1-2-3 éve házasok és vállaltak gyereket, még nem váltak el.

Mivel az általános vélekedés az szokott lenni, hogy szülővel nem lakunk, induljunk ki ebből.

Külön élnek, albérlet, mellette fogukhoz verik a garast, és gyűjtenek. Mire összejön a beugró, már nem elég, mert ugye az igény minimum három szoba de lassan 30 évesek. Mindegy, két évig még gyűjtenek. Legyenek olyan szerencsések, hogy azonnal terhes lesz, nem viszi el a lakás árát a meddőségi kezelés. Mire 50 évesek lesznek, fizethetik a továbbtanulást a hitelük mellé, úgyhogy sok változás nincs. Eddig se éltek, ezután se nagyon tudnak.

Én 20 évesen szültem. Albérletben laktunk (gyed akkor ráadásul nem is volt, csak tgyás majd gyes). Vettünk egy hétvégi házat, hitel nélkül. Aztán ahogy jött a pénz, szépült és bővült. 45 évesen tehermentes házzal, felnőtt gyerekkel most a legjobb az életünk.

Az a baj,hogy most nagyon késélen táncol a világ minden téren, és ez a következő pár évre bőven hatással is lesz. Lutri, hogy mi várható, ezért úgy gondolom, hogy nem szabad szentimentális döntéseket hozni, mindig meg kell vizsgálni a helyzetet racionális nézőpontból is. A párodnak igaza van, hogy nem akar albérletbe gyereket vállalni. Egyáltalán nincsen garancia arra, hogy pl abban a lakásban maradhatnátok, ha jönne a baba,ahogy az sem biztos, hogy ilyen helyzetben lenne másik albérlet vagy hely, ahová megszülethetne. Jobb és biztosabb a saját tulajdon, vagy legalább egy olyan B terv, amire lehet alapozni (pl ha menni kell az albérletetből, van szülő, rokon, aki befogad titeket, akár hosszabb távra is).

Persze, megértem az érzést, ami benned van. Én 16 voltam, amikor megismertem a páromat, 20 éves koromra már én is családra, babára vágytam mellette. De nem bántam meg, hogy vártunk vele. Egyetem után dolgozni kezdtem, gyűjteni kezdtünk a közös jövőre.

Borzasztó nehéz volt a spórolás, és mellette a lelki teher mindkettőnknek, amit a saját vágyaink és a körülöttünk lévők elvárásai tettek a nyakunkba. Most 28 vagyok, tavaly született az első gyerekünk, most várjuk a másodikat. Mindent összevetve, egyáltalán nem bánom, hogy nem 20 éves koromban jött a baba. Minden sokkal nehezebb lett volna és egészen biztos, hogy most nem tartanánk ott, ahol vagyunk: boldog házasság, két gyerek, tehermentes ház, stabil állás mindkettőnk részéről, jó fizetés és nem hónapról hónapra élet.

16-ossal értek egyet. 29 évesen szültem, és igen, sz*r volt, mert vágytam már habár, de ha 20-23 évesen szülök, nem tudom, mi lenne most velünk, de tuti nem lenne se diplomám (amit munka mellett csináltam meg), se saját otthonunk, se viszonylag jól fizető munkánk.

Hanem lenne mondjuk két 7-10 éves gyerekem, és lehetne azon gyomoridegelni minden hónapban, hogy miből fizetjük ki az albérletet, vagy hogy lesz külön szobájuk, mert max. ilyen garzont tudtunk volna gyerek mellett összespórolni.

22 évesen estem tervezetten teherbe a kislányommal. Párom 28 volt.

Családi ház, (nagymamától örökölt)

Könnyen megèltünk. Babának mindene megvolt.☺️ Fogadott orvosnál szültem.

25 évesen született meg a kisfiúnk. Szintén mindene megvolt.

Szintén fogadott orvossal.

Azóta is együtt , mèg sokkal jobban élünk ,már házasok vagyunk.

Lassan 13 éve együtt. 31 éves vagyok. Hétvégén kiderül ,hogy úton e a 3.kis lurkó ☺️

Imádom ,hogy fiatalon szültem!

Azóta is minden napjaink harmóniában telnek.