Megtartsam a babámat vagy sem? (bővebben lent)

Gratulálok a döntésetekhez és elsősorban a babához!

Ügyesek vagytok, hogy ennyire előre vittétek az eseményeket! Nem fogsz elveszni az életben :)

Sok boldogságot!

Nálunk is ilyen a család, hogy aki, ahol tud, az segít.

Én nagyon örülök, hogy ilyen családba kerültem, becsüld meg te is! :) A szüleid nagyon fognak örülni az új családtagnak!

Megint igen csak magas IQ - ra vall, hogy az összes olyan választ, ami arra sarkallta a kérdezőt, hogy egy kicsit az agyával is gondolkozzon, lepontoztátok.

Mert igen, szép és jó dolog egy baba még apa nélkül is, de az már nem annyira, ha nem tudunk neki mindent megadni.

És véleményem szerint nem attól lesz valaki felnőtt és szülő, mert önállóan össze tud csináltatni magának egy gyereket, hanem attól, ha önállóan fel is tudja nevelni és el tudja tartani, nem pedig apu, anyu és az egész familia terhére.

Ettől függetlenül minden jót mindenkinek, és mielőtt azt irnátok, hogy anyagias vagyok, egyáltalán nem, viszont egy gyerek egyre több pénzbe kerül, ahogy nő, akár tetszik, akár nem, ez igy van.

Én már csak azt kérdezném, hogy közöttünk van olyan, aki "mindent meg tud adni" a gyerekének?

Úgy, hogy közben még házas is, dolgozik és relatíve stabil háttere van (már amennyire lehetséges). Nyilván ők a kisebbség. Szerintem pont ezért teljesen felesleges olyan nagy szavakkal dobálózni, mint hogy "akkor jöjjön majd a gyerek, ha minden körülmény flott". Mert ilyen sosincs. Mindig lesz valami, ami hiányzik - és egy gyereknek (a minimum ellátmányon és a szülői gondoskodáson túl) tényleg nincs szüksége semmi extrára. Az előbbi persze idővel egyre több és több lesz; de aki nem annyira tehetős, az szükségből úgyis meg fog tanulni spórolni és okoskodni. (Azon túl, hogy a múló idő valószínűleg ilyen-olyan anyagi lehetőségeket is fog kínálni az illetőknek.) És ha az ember képes a jót is meglátni, nemcsak a rosszat, akkor nem lesz lelkiismeretfurdalása amiatt, mert nem tudta sose kinyalni a gyerkőce fenekét. Én se tudom, de sose éreztem magam rosszul emiatt, mert ez nem létszükséglet.

Persze ezzel én se azt mondom, hogy ész nélkül kell szülni a kevésbe, de HA már így alakult, meglett az a baba ÉS még a szülei, nagyszülei is (úgy tűnik) hajlandóak átrendezni miatta az életüket, akkor mit lehet csinálni? Csak azért, mert nem úgy alakult végül, ahogy eredetileg terveztük, öljünk meg egy életet?

Nem tudom, csak nekem nem mérhető össze ez a két dolog?

Pontosan, csakhogy a testi-lelki-szociális jóllét állapotához pénzre is szükség van.

Sajnos.

Most bele akarjuk beszélni a Kérdezőbe, hogy nincs elég anyagi fedezetük a babavállaláshoz? Dehát ezt hagy tudja már jobban ő meg a családja...

Szerintem vannak annyira értelmesek, hogy ezt el tudják dönteni. És már döntöttek is. :)