Nem tervezett terhesség - ikrek. Mit csináljak? Egy babát még elvállalnék nagy nehezen, de kettőt nem tudok. Van ilyenkor megoldás arra, hogy csak az egyiket tartsam meg? Bármennyire is fáj, nincs más megoldás.

Az én gyerekem nem az mióta már érző és baba! Mint ahogyan ő is spermiumként és petesejtként kezdte. Lehet bőgni akkor minden egyes hónapban menstruációkor, hogy a teljesen érettképes petesejtedet elpazaroltad és az vérrel együtt távozik pedig abból baba lehetett volna. Ugyan úgy szidd le a párodat amiért ő pedig többmilliárd kisbabát pazarolt el tizenévesen... Az én gyerekem egy kifejlett érző megszületett gyermek. Ő igazán baba. Attól még hogy úgy kezdte nem fogom ,,lege***ni"...(ezt az indulat mondatta ki velem most!Nem vagyok ennyire alúlművelt.)

Nekem is volt terhességmegszakításom 17 évesen. nem volt könnyű, de beszéltem orvos ismerősökkel arról, hogy ilyenkor valójában mi az amit érez és mit hogyan csinálnak. 100%osan megértettem, hogy miről van szó és helyesen döntöttem. Én is fogámzásgátlót szedtem, de nekem a probléma az volt, hogy mellé egy szívgyógyszert kellett szednem egy betegségem miatt és kiütötte. Mivel 17 évesen nem akartam ismerőshöz menni gyógyszert feliratni így a tinédzserambulancián rendelő orvos nem tett fel olyan kérdést, hogy szedek-e bármi más gyógyszert én meg nem tudtam, hogy van köze hozzá...azt bezzeg megkérdezte, hogy dohányzok-e.

Lényeg, hogy rengeteget sírtam a döntés miatt. Aztán eljutottam arra a pontra miután megismertem a fejlődését.

Ilynekor még csak embrióról beszélünk akinek nincsenek fizikai érzései (teljesen nem képes érezni! mert nincs idegrendszere hiába magyarázod bele, nem tud érezni bármennyire is szeretnénk azt hinni) nincsennek gondolatai. Sokáig azon kattogott az agyam valyon milyen lett volna a kicsi lába, a kicsi keze, hasonlított volna-e rám...Aztán belenyugodtam ebbe az önző gondolatokba. Hiszen nem lettem volna más, ha azért tartom meg, mert én annyira kíváncsi vagyok, hogy nem megfelelő esélyekkel indítom az életnek neki. Nem tehetett volna ő arról, hogy az én gyermekemként kellett volna megszületnie egy igazi család gyermeke helyett. Egyébként minden hónapban peteéréskor ha nem termékenyül meg a pete már soha nem fog ugyan olyan dnskódot vinni magával mint abban az adott setjben. Így minden egyes alkalommal akár kíváncsiak lehetnénk éppen ugyan úgy, hogy vajon az hogyan nézhetett volna ki...

Nem számít. Tudom, hogy a legjobb döntést hoztam. Vágytam ugyan úgy egy babára mindaddig amíg meg nem tehettük. Teljesen családcentrikusan gondolkoztunk onnantól kezdve. Megteremtettük azt amit megkellett. Csakis utána fogtunk bele. Nekem hatalmas fájó rész volt, hogy féltem nem fog sikerülni miatta. Szerencsére minden simán ment és elsőre összehoztuk. Bár kislányom nem hasonlít rám, az apukájára igen. Aki pedig szintén a szerelmem:) Így most a 2 szerelmem ugyan úgy néz ki:)

A hormonok olyankor mást mondatnak velünk. De nem hívjuk a pillangót se kukacnak ahogyan a kiscsirkét sem tojásnak. Ha lehetőséged van arra, hogy megakadályozd azt, hogy gyermekednek nélkülöznie kelljen, akkor dönts úgy ahogyan kell. És ne úgy ahogyan a hormonjaid diktálják.

örökbeadás? Lelkiiismeretfurdalás nélkül lehetetlen...valahol él egy lányod vagy fiad akinek nem tudod milyen a sorsa. jobb-e vagy rosszabb. És utána 20 év múlva nem gondolnál-e bele, hogy talán akár nagymama is lehetsz már vagy ki tudja... ő pedig gyűlöl. Mert ki nem utálná azt a szülőjét aki szó nélkül lemondott róla. Nem fogja neki senki sem elmesélni, hogy anyukádnak olyan volt a körülménye hogy... vagy ha mégis ezt hallja majd nyilván úgy gondolja, hogy ezzel vígasztalják csak. sok az örökbefogadó? sok az árva is. mennyien nőnek fel ott??? rengetegen. Nem egyértelmű az, hogy attól még, hogy beadod őt örökbe is fogják fogadni. Ráadásl ha kiskorában nem teszik meg, úgy ugyan úgy nagy minusszal kezdi az életét. A lehető legnagyobbal.

Ikerekkel pedig nyilván nagyobb gond is lehet, de rengeteg ikerpárszületik egészségesen. Én nem csak időspórolás vagy hasonló dolgok miatt is szerettem volna ikereket, hanem mert csodálom őket. nagyon különlegesnek tartom az ikerpárokat. Én szerettem volna nagyon. Épp ugyan úgy a saját terhességemet maximálisan végigizgultam, hogy egészséges legyen. Ennél jobban figyelni, félteni és várni igazán nem lehetne kettőt sem. Én voltam az a kismama aki folyton a pocakjához beszélt mintha családttag lenne a hasa, nem ivott meg 1 korty bort sem csak azért mert egyesek szerint az nem árt... nem mentem olyan helyre ahol sokan voltak, nehogy valamit elkapjunk, nem mentem füstös helyre se és ha valakivel beszéltem aki dohányzott nem engedtem, hogy még 3-4 méterre is tőlem rágyújtson. Csak annak éltem, hogy az én picúromnak a lehető legideálisabb biztonságot adhassam meg. Ennél többet akármennyi magzat esetén sem lehet megtenni. És fontos, hogy magzat! Mert ami a kérdező pocakjában benne van az embrió és nem magzat. NAGY NAGY KÜLÖNBSÉG!