Mit szóltok ehhez? Én már teljesen ki vagyok akadva.

36 hetes kismama vagyok, sajnos a körülmények miatt nem élünk együtt a párommal, ráadásul messze is lakik tőlünk. Én itthon élek Anyuval és a Papámmal. Párom pedig szintén az anyjával meg a nővérével. Ugyan van munkája, de iszonyat rosszul keres, és nekem havonta csak 5 ezreket adott eddig, ebben a hónapban meg már csak 3 ezret és csodálkozik, hogy veszekszem vele. Amije eddig van a babánknak az Anyukámnak és nekem köszönhető 90 %-ban, ráadásul a párom anyja sem segít semmiben, semmivel nem lepte meg a leendő unokáját, az ilyen ember a szememben egy 0. Megbeszéltük, hogyha eljön a nap, hogy születik a kicsi, szólok természetesen neki, mégiscsak az apja, de ha ideállít üres kézzel, Anyu be nem engedi a lakásba, és teljesen igaza van. Mi az, hogy egy apa, ha távol is van, nem tartja el a családját? Nem ez lenne a normális ebben a helyzetben is? Amikor kiderült, hogy terhes vagyok, azt mondta, hogy ne aggódjunk, el fog minket tartani. Neki ez az eltartás, hát szép, mondhatom. Kevés, hogy mondja, hogy imád minket, bizonyítsa is be. Egy hónapban egyszer talizunk. Ha én lennék az apa, megszakadna a szívem, ha alig láthatnám a fejlődését a babámnak, én mindent megtennék, hogy minimum hetente lássam a párom. Ti mit tennétek, ha a helyemben lennétek? Amúgy én 23 éves vagyok, a párom meg 27 éves, szóval mát eléggé felnőtt ahhoz, hogy komolyan gondolkodjon és eltartsa a kisbabáját. Ha kell, egy apa a föld alól is teremtse meg a feltételeket.