Megtartsam, vetessem el?

Barátnőm sógornője fogigátló és óvszer együttes használata esett teherbe,van aki még a széltől is teherbe esik:S

Mi nemtudunk helyetted dönteni,ez csakis te tudhatod...Nekem személy szerint a szívem szakadna meg,viszont nemtudom,talán én is elvetetném,csak érted,akkor meg az a bazi nagy lelkiismeretfurdalás.Én szétmarcangolnám magam,de hát én nem te vagyok.Az a baj,hogy a fél év olyan kevés...te sem regenerálódtál még teljesen belülről,szóval,nemtudom,meg külföld egyedül is vagy,kicsi a kicsi is...áhhh talán így nem tartanám meg,de ahhoz nagyon nagy lelki erő kellene...én szorítok,hogy tudjatok dönteni

Barátnőmnél ugyanez volt a helyzet. Megtartotta 1,5 év korkülönbség + a tesója is mindig rásózta a lányát aki a barátnőm nagyobbik gyerekével egyidős.

Egész nyáron egyedül votlt otthon egy újszülött és 2 1,5 éves gyerekkel . . .

Szia

Én is külföldön vagyok, a helyzetem nagyjából ugyanaz. 3 hónapos a babám. Ha én lennék most terhes, gondolkodás nélkül elvetetném. Én soha nem úgyfogtam fel hogy az abortusz az gyilkosság lenne. Ha nem volt tervezett akkorsztem ez a normális. Egy babának mindent meg lehet adni. Mellesleg sztem teljesen kikészülnél, ilyen kis korkülönbségü babák melett. Egy csecsemő az első 6 hónapban egy teljes embert igényel, sztem ezt te is észrevetted.

én szülés után 5 hónappal estem teherbe.

a terhesség alatt semmi probléma nem volt, és a szülés utáni 1 hónapban sem.

Utána kezdődött a féltékenykedés, állandó hisztik, még éjjel is.

Nagyon ki voltam készülve, sokszor napokig nem aludtam, mert váltották egymást, ha betegek voltak szinte mindig együtt, vagy egym ás után...

De most, hogy 3 és 4 évesek, örülök, hogy így alakult, eljátszanak egymással, szeretik egymást.

Azért nem olyan vészes 2 kicsivel.

Közlekedni nem egy leányálom, ha nincs autó, de még akkor sem.

Minden percet ki kell használni a pihenésre, amikor elalszanak, feküdj le te is, inkább maradjon a házimunka.

Ki lehet bírni,és ha sikerül őket összehangolni, akkor még obb lesz, mint nekem volt. Nekem ez nem sikerült.

De azért elvetetni,mert hamar jön...ha ígyis-úgyis szeretnétek még gyereket, akkor felmerül a kérdés, hogy miért ne Őt?

Szerintem tartsd meg.Rengetegen vagyunk így, és ahogy majd halad az idő előre, egyre könnyebb lesz.

Én is segítség nélkül voltam, és még apárom sem volt azországban.

utolsóvagyok,18, 19 évesen szültem őket.

Most vagyok 22.

Nekünk 1,5 év van a gyerekek között.Nehéz az eleje,de kibírható,és később több előnye is van a kis korkülönbségnek.Én is távol a szülőktől éltem, a férjem sokszor vidéken dolgozott,néha napokig,sokat voltam egyedül.Nekem nehezebb lett volna úgy,h a nagyobbik már önállóbb-4-5 éves-és akkor kell újrakezdenem egy kisbabával.

De azért az hozzátartozik,h mi direkt kis korkülönbséget akartunk,és tudtam,h bírni fogom,mert vagyok az a parás,labilis,önállótlan anyuka.:))(Nehogy félreértse valaki,csak ilyenkor az embernek fel kell mérnie saját magát.Én jól tűröm a monotóniát,nem zavar az egyedüllét,nincs "gyesbetegségem",szóval előre tudtam,h nem fogok kiborulni a két picivel,ha egyedül kell esetleg lennem velük napokig.)