Anyukák és leendő anyukák mit tegyek? Valami baj van velem?

Bizony változni fog:) Ne stresszel ezen:)

Hány hetes vagy?

Tudod, most már hogy itt van velem a lányom (2,5 éves), és napi szinten megnevettet, és a kis porcelán arcocskája, érzelmi/lelki tisztasága elvarázsol, már pont nem érdekel mit hagytam ki a munkából, vagy éppen mit sportoltam.

Minden eltörpül az élet felett, amit így - egy gyerek által - sokkal tisztábban látok.

Sok kitartást, türelmet! S c

Szerintem nincs baj veled, mindenki máshogy éli meg. Én sem érzem a csodát, meg a rózsaszín felhőt, persze ettől még örülök neki, s bár mi sem terveztük, most, hogy közeledik a nagy nap, úgy érzem nekem ezzel teljes az életem. Szerintem nem baj, ha hamarabb visszamész dolgozni, mindenki máshogy érzi, én otthon maradok a gyerekkel, mert nekem mélyen ez volt az álmom.

Persze ettől még nem leszel rossz anya, hiszen számtalan ismerősöm van, ahol hamar visszament az anyuka dolgozni, és az apuka maradt otthon, vagy a gyerkőc bölcsibe ment. Mégis boldogok a gyerekek :)

Persze lehet, hogy mikor a kezedben lesz máshogy fogod gondolni, de ezt majd csak akkor tudod meg, ha megszületik a picur... :)

39hkm

Bár mi terveztük a babát, de hasonló érzések bennem is voltak, mert minden nagyon jól ment babavállalás előtt, iskolák, párkapcsolat, karrier stb...soha semmi kudarc nem ért, én voltam az életem főszereplője.

S bevallom az első év nem is volt könnyű a kislányommal. Sírós volt, érzékeny volt, én meg vágytam a régi munkámra, régi életemre. Nehéz volt elfogadni, hogy itt már nem én dirigálok.

De aztán hála az égnek bevillant a tudat, hogy a gyerekem léte mindennél fontosabb, és tényleg lényegtelen, hogy mit dolgoztam, mit csináltam előtte. Ő egy olyan valaki az életemben, aki sok mindenre rávezet, aki által az életem lényegét jobban értem már.

Sokat változtam mellette, viszont megmaradtam azért önmagam is. Most már elmúlt két éves, én újra dolgozom, imádom a munkám, és munka után szeretettel és örömmel rohanok érte a bölcsibe.

Tudod, az csak egy idő, amíg ő pici. Utána még lehetsz önmagad, építheted a karriered. De most már őt kell elsődlegesen szem előtt tartanod, ami lehet rosszul hangzik, de hidd el, élőben, ha megtapasztalod, csodás lesz. Főleg ahogy növekszik és növekszik, és rád néz majd az értelmes kis szemeivel. Nincs olyan munka vagy sport vagy bármi, ami ennél jobb.

S most vegyél komolyan, mert egy hülye, örök maximalista, karrierista állat voltam régen. :)

Szerencsére a gyerek azért rávezetett arra, hogy van, ami fontosabb az életben (mindamellett, hogy a munkámat a mai napig imádom).

Menni fog, csak hagyd hogy átvegye a szerepet az anyaság! Mert a kicsinek nem az lesz a fontos, hogy anyának mi a foglalkozása, hanem az, hogy anya hányszor ölelgeti meg, hányszor mond mesét, és mikor vigasztalja meg, mikor számíthat rád. Így fog egészségesen felnőni érzelmileg.

Szép babázós - hamar elmúló, ezért ki kell élvezni - korszakot!