Anyukák és leendő anyukák mit tegyek? Valami baj van velem?

Én mondjuk azt sajnálom, hogy az egyetem miatt egy évnél többet nem tudok majd itthon maradni a gyerkőccel. De nem akarom otthagyni, amit elkezdtem, mert nekem is fontos és a jövőnkre nézve is az.

Amúgy a terhességnek eddig (14. hétig) csak a kellemetlen felét ismertem meg. Nem is áradozok róla. :D Nálunk félig-meddig tervezett babáról van szó, úgyhogy egy pillanatig sem bánom, csak nekem eddig nem sok jó volt benne. :)

Azon pedig nem aggódom, hogy mi lesz a szülés után. A gyerek az élet része, majd szépen cipelem magammal mindenhova. :) A lakásban is. Nem szoktam nagy feneket keríteni az ilyen dolgoknak. Megoldom, amit meg kell. :) Úgyis olyan gyorsan felnőnek... én szívesen áldozok rá időt az életemből. Végül is miért sajnálnám tőle? :)

Nekem nagyon is tervezett volt a terhességem, majd 2 évet vártunk rá. Mégis, úgy 16 hetes lehettem, amikor bevillant, hogy már soha nem lesz olyan az életem, mint előtte. Hogy lőttek a spontán dolgoknak, hogy nem aludhatok majd délig, ha úgy tartja kedvem és hasonlók. Ekkora már mindent elértem a munkahelyemen, amit lehetett, középvezetőként dolgoztam. Szerettem a munkám, de örültem, hogy végre kiszakadhatok belőle.

Szóval vegyes érzelmekkel vártam a babámat. Egyrészről boldog voltam, hogy érkezik, másrészről sirattam a régi életem.

Most sokan biztosan megköveznek, de miután megszületett és hazahoztuk a kórházból, az első két hétben azt éreztem, hogy ha valaki beállítana és azt mondaná, hogy most elviszi a fiam, simán hagytam volna.

Ma már 2,5 éves nagylegény és már elképzelni sem tudom azt az érzést.

Olyan gyorsan elröpült a babakor, hogy most azt siratom. :) Az első mosoly, az első gügyögés, az első puszi, az első ölelés! Ezek mind mind akkora élmények, hogy semmilyen munka, karrier nem pótolhatja őket!

Hamar rájöttem, hogy attól még, hogy pici babám van, nem kell itthon üljek. Már nagyon korán vittem magammal minden felé. Szinte mindent lehet csinálni egy babával, amit nélküle. Max egy picit többet kell készülődni, csomagolni.

A fodrászom januárban szült, februárban már dolgozott. Ilyen is van. Nagyon szeretett volna babát, de a vendégkörét is félti. Ő ezt a kompromisszumot kötötte. Naponta pár órát távol van a babájától, cserébe megmaradt a munkája.

Ne aggódj! Majd minden jön magától! Egy a fontos: ne görcsölj és ne agyalj folyton! Hagyd, hogy megtörténjenek a dolgok, lazíts! Ezen már úgysem változtathatsz! :) Anya leszel!!!! Aki ilyen sikeres a munkájában, biztosan megbirkózik ezzel is!

Végül még egy apró jótanács: létezik egy olyan, hogy anyai ösztön!! Figyeld mit súg és mindig hallgass rá!!! Nekem még sosem hazudott!

Könnyű szülést, kitartást és boldog babázást kívánok!