Most derült ki, hogy kislányunk lesz. Lelkiismeret-furdalásom van, mert picit csalódott vagyok?

Tudom, hogy ez nem szép dolog, de hátha páran tudnak pár "biztató" szót írni. :) Szóval a párom, az a típusú ember, akitől mindig is azt hallottam, "na ha majd neki egyszer kisfia lesz". Megtanítja, megmutatja, megveszi, elviszi, stb... Ez nem a lányok ellen szó, csak mindig is úgy képzelte el, egyszer lesz egy kisfia. Izgatottan vártuk az ultrahangot, persze én voltam az, aki mondta, ne élje bele magát, nem biztos, hogy kisfiú. Hát bizony kislány, 100%-ra megmondták... Ő azt mondta nem bánja, így is nagyon örül neki, és ezt is látom rajta. "Másodszorra már úgyis kisfiú lesz!" - hangoztatja. Holott nem is biztos, hogy lesz második... Örülnöm kéne, mégse tudok tiszta szívemből. Kicsit csalódott vagyok azért, hogy mégse kisfiúval "ajándékozom" meg. Mit gondoltok? Biztos az otthonról hozott példa az oka, mert nálunk apuval soha nem volt meg az igazi apa-lánya kapcsolat...