Normális, hogy az egyetem elvégzése után úgy érzem, hogy nem értek semmihez sem?

"Akarok egy területet, ahol én lehetek a legjobb. Ahol elismernek, mint szakembert, ahol elmondhatom, hogy értek valamihez."

A kettő nem ugyanaz. Szerintem az a jó cél, hogy ismerjenek el, hogy elmondhasd, hogy értesz valamihez, de ha te akarsz lenni "a legjobb", elég jó eséllyel elégedetlen leszel magaddal egész életedben - hacsak nem szűkíted le a kört egy akkorkára, ahol valóban te vagy a legjobb. Pl. ha cukrász leszel, akkor "a világ" legjobb cukrásza akarsz lenni? Elég keveseknek sikerül... De attól még a többi cukrász is boldogan élhet megfelelő viszonyítási alappal: lehet, hogy némelyikük csak a családjuk legjobb cukrásza, más az utca legjobb cukrásza, vagy a kerületé, a városé, stb.

Viszont ha ezt megteszed, hogy így leszűkíted a kört, akkor akár aktatologatásból is lehetsz te a legjobb pl. egy kis cégnél, ahol a többieknek más és más szerepük van, ezért nem fér bele nekik az aktatologatás. De mivel valakinek azt is meg kell csinálnia, nagyon is hasznos és fontos szerep ez is, és minél profibban csinálja az, akire rábízzák, annál olajozottabban folyhat a munka a cégnél, annál több bevételük, profitjuk lehet, stb., tehát végső soron ennek is meg lehet találni az értelmét. Nagyon sok ember él aktatologatásból, és legtöbbjük azért szerintem boldogan - vagy ha nem, akkor szerintem elsősorban nem az aktatologatás miatt boldogtalanok...