Kanji tanulás: hogy lehet minimum 10-et megtanulni egy nap?

Ez persze nem azt jelenti, hogy pár hónap alatt írsz és olvasol japánul. A könyv a kanjik írását és egy jelentését tanítja meg. Az olvasatát és a többi jelentését utána külön kell hozzátanulni, de az már sokkal könnyebb. És a kanjikat megadott sorrendben kell tanulni, a könyv által követett sorrendet követve, szóval lehet, hogy a "jóslás" írásjelét előbb kell megtanulnod, mint az "autó" írásjelét. Ez nem hasznossági sorrendben, hanem megjegyezhetőségi sorrendben van. Előbb utóbb viszont minden jel előkerül benne, szóval végig kell rágni. Ugrálni benne nem lehet.

Ha nem ismered a memóriafogas módszert, keress róla videókat a YouTube-on. Könnyebb követni a könyvet, ha ismered a módszert amit alkalmaz.

"Én is próbálkoztam vele, de a kanákat is alig tudom megtanulni:/"

Csak erre a részre tudok válaszolni, ha esetleg érdekel.

Eleinte én is kínlódtam a kanákkal, utólag tudom, hogy azért hiábavalóan, mert nincs bennük közvetlen logika, hiszen a kanjikból keletkeztek, tehát önmagában, a kanatáblázatokon belül számos logikai ellentmondás található, nem lehet önmagában asszociációs módon kanákat tanulni. hiszen ha X helyen találni logikát, egy másik vonatkozás üti azt. Ha meg fordítva, az utóbbira keresel logikát, akkor meg az előzőt üti logikailag....

Arra jöttem rá annak idején kana tanulás során, hogy akkor jutok a végére, ha nem bevágni szeretném a kana táblázatokat, hanem ha

egyfelől

kanával írt szavak kiejtését tanulom (pl a google fordítóba bemásolsz egyenként szavakat, vagy pl kettesével szavakat, 8-10 szótagnyit összesen egyszerre, remek japán beszédszintetizátora van a google fordítónak), és ezt megteszed újra és újra különféle hiragana ill katakana szövegekből,

másfelől

a kana táblázatban előre megkeresed a nagyon hasonlóakat, azokat muszáj bevágni, de abból van kevesebb, és azok esetén lehet logikát, mnemotechnikát kötni, legalábbis a magyar nyelv segítségével például, tehát magyar szavakat, magyar mondatokat képezhetsz az egymáshoz nagyon hasonló japán kanákból.

Én legalábbis ezeket a módszereket találtam ki magamnak, és -saját magam megdöbbentem- pár óra alatt megtanultam szinte nulláról a hiragana táblázat jeleit olvasni (kezdő vagyok, a katakanákat még csak részben ismerem). Tehát pár óra elég volt a módszerem által ahhoz, hogy bár ha egyelőre még viszonylag lassan, de folyamatosan olvasni tudjak hiraganás (akár furiganás) japán szöveget, mármint kiejteni.

(Csak kiejteni, nem feltétlen érteni is, hiszen kezdő vagyok, na de most ugyebár kizárólag kana táblázatok megtanulásáról, azok olvasásának-kiejtésének készségéről beszélünk ugyebár, nem többről.)

Míg annak előtte, amikor a hiragana táblázatot bevágni próbáltam, az több, mint egy héten át sikertelenül zajlott.

Ekkora az eltérés, ha az ember a valódi szövegkörnyezetben tanul, a magolás helyett... A módszeremmel pár óra alatt nulláról meg lehet tanulni a hiragana tábla jeleit olvasni, eredeti szövegkörnyezetben.

Persze nem mindenkinek ugyanaz a módszer válik be... Alternatíva gyanánt írtam, hátha neked is bejön ilyen módon, vagy legalább ennek alapján módosítva kialakítod a sajátodat. ;)

Olykor muszáj magolni is, de minimalizálni érdemes azt.

A hiraganák megjegyzésére hatékony módszer, ha keresel egy magyar szót, ami azzal a szótaggal kezdődik, mint a hiragana, és képileg hasonlít a jelre, bele tudod képzelni.

Pl. "he" - hegy, "ku" - kutya szája, "chi" - csizma orra, "sa" - szandál orra, "su" - szúnyog feje, "shi" - sípálya, "ko" - korcsolya, "ka" - kakas stb. stb

A katakanákkal mehet ugyanígy, bár ha a hiraganát már tudod, a katakanát nem nehéz hozzátanulni.

Előző előtti vagyok. Az előző által írt módszert is ismertem, de nekem nem jött be. Szóval kísérletezz, kedves kérdező. ;) Vagy az ő módszere jön be neked, vagy az enyém, vagy ezek kombója vagy tök más. ;)

(Egy-két esetben kombináltam az előzőnek a módszerét, de alapvetően NEM ez működött nálam.)

Még én vagyok...

FONTOS: gondolkodj el azon, kérlek, kedves kérdező, hogy az adott kanával kezdődő magyar szót mégis hogyan kötöd az egymáshoz nagyon hasonló kanákhoz...?

EZ ITT A BÖKKENŐ!

Épp erről írtam pár napja hosszan, hogy nincs közvetlen TELJES, átfogó logika a kanák alakját illetően, hiszen a kanjikból jöttek létre, ezen felül sajnos nem ügyeltek a megalkotói a félreérthető kana-hasonlóságokra...

Pláne a katakana két "smiley" jel -SHI és TSU- esetén mégis miféle rajzos módszerhez köti valaki, ha a magyar szavak kezdő szótagához is kapcsolja...? Pláne baki... Szinte ugyanaz a két jel, és akkor mihez kötöd...? "SIkálja az arcát??" ...na de akkor meg a másik arc jelre nem fog stimmelni, mert az meg TSU (CU)...

Vagy pl megjegyzed az illető által javasolt "CIpő orrát" a hiraganás CHI ("csi") kanához kapcsolva, na de tök így néz ki SA (azaz "sza") karakter is, csak tükörben, ráadásul ilyesmi a KI szótag is, az is rajzolatra mint a cipő orra, csak pont abban tér el a CHI-től és a SZA-tól, hogy két pici áthúzás szerepel rajta, egy helyett.

Vagy nézzük fordítva: pl a KI szótaghoz asszociálod a magyar KIkötő szót, mert hajóra hasonlít az alakja... na de akkor meg összekeverheted sajnos az imént említett CHI és SZA karakterekkel...

Szóval a rajzhoz kötést szerintem legutoljára hagyd, ha kísérletezel, mert össze lehet keverni a kanákat a magyar szó + rajzos asszociáció esetén. Mondom még egyszer: amiatt, AHOGYAN konkrétan a japán kanák kinéznek- túl sok az egymáshoz logikátlanul hasonló. (Vagyis van logika, de akkor a másik esetben nincs, vagy fordítva - tehát egymást ütik logikailag, ha logikát keres bennük az ember; én ezért mellőzöm e módszert.)

Kedves utolsó, ne bonyolítsd már túl.

A chi és sa jelek egymás tükörképei, épp ezért jó rá a csizma és a szandál, mert hasonló jelek, hasonló kép. A sa jelet ráadásul legtöbbször úgy írják, hogy kis megszakítás van az íven, ami pont megjegyezhető azzal, hogy a szandál orra nyitott, a csizmáé viszont mindig zárt. A felső szárat metsző vízszintes vonal pedig a nadrágszár alját jelképezi, amiből egy van. Nyilván ezzel megkülönböztethető a ki jeltől, ahol két alja lenne a nadrágnak. Csak rendesen el kell képzelni, a különbségekkel együtt, és akkor épphogy kiugranak az eltérések, nem összemosódnak.

Ami meg a si és tsu katakanát illeti, amint fent írtam, a si hiraganára a síleugrópálya képet képzeltem el. A következetesség érdekében a si katakanához ugyanazt a képet használtam, mert pont bejött. Alsó ferde vonal a sípálya, fölötte két kis repülő síléc. A "sílécek" közel vízszintesen repülnek. Ha megnézed a tsu katakanát, ott a vonalak a függőlegeshez állnak közelebb, ha valaki így síelne, belecsapódna a földbe. Vagyis rögtön látni, hogy ez nem "SI"elés.

Ha valaki rendesen végigondolja a miérteket, akkor ez a módszer nagyon jól működik. Neked nem vált be, oké. Attól még ne próbáld bemagyarázni másoknak, hogy csak rossz lehet, én sem kritizáltam a te módszeredet.

Előző, ha figyelmesen végigolvastad volna hozzászólásom, kiderült volna számodra, hogy nem szóltam le a módszered, hanem kiemeltem, hogy a kedves kérdező választhat, írtam: lehet hogy a te módszered jön be neki, lehet, hogy az enyém, lehet h a kettő kombója.

Szinte szó szerint megírtam ezt.

Más kérdés, hogy megírtam a módszered gyenge pontjait is.

Csak pár példát írtam, lehet, hogy az arc jel katakanák nem a legjobb példák voltak, én szinte hozzád hasonlóan képzeltem el, kicsit másképp, de hasonlóan (CÜ és SHI), tehát azok esetében talán-talán működik a módszered.

De a csizmással nem tudok egyetérteni, és ha lenne értelme ennek a vitának, még vagy 20-25 további önellentmondó logikát tudnék felhozni konkrét példákkal, a te módszered bizonytalanságáról.

De hozzátettem, hogy RÉSZBEN, tehát kombinálva a te módszeredet az enyémmel, hasznos lehet egyeseknek, akiknek működik, pl saját magamról is írtam, hogy a te módszered is ismertem -nem tőled, nem tudom, ki vagy- és RÉSZBEN alkalmazom is, régóta.

És azt se feledjük -mint már említettem-, hogy egyénenként is változhat, kinek melyik módszer jön be!

Neked a tied, másnak az enyém (illetőleg én részben kombinálom a kettő módszert egymással, bár csak esetenként használom régóta a te módszeredhez hasonlót), kinek meg kifejezetten a kettő kombinációja működik, és olyan is lehet, aki szintén kreatívan egy további, más módszert tud használni, mert neki talán se a tied, se az enyém nem működik.

Nem az számít a kérdésben, hogy ki mennyire tud japánul, hanem hogy egyénenként kinek melyik módszer működik. Ez olyan, mint az oktatás. Attól még, hogy valaki magas szinten van egy adott témában, nem biztos, hogy mindenkinek jól át tudja adni a tananyagot, mert talán nem veszi figyelembe EGYÉNENKÉNT a diákok agyfelépítését -pedig ráérzéssel, megismeréssel alapvetően lehetséges ez a nevelés / oktatás folyamatában-, értem ez alatt, hogy mindenkinek más a felfogási módja, ezért más-más módszer működik EGYÉNENKÉNT a nevelésre / oktatásra (még csoportos keretek között is gyakorta meg lehet oldani az egyének eltérésének figyelembevételét, ha nem is azonnal, de idővel).

A pedagógiában differenciált nevelésnek/oktatásnak hívják, de lehet, hogy ebben te is képben vagy, legfeljebb nem biztos, hogy kellő empátiával alkalmazod is, mert egyes diákokra oké, mások számára meg nem feltétlenül, pedig minden diákra kellene gondolni...

Igen pedagógus vagyok, bár én nem nyelvtanár, míg te lehet, hogy igen, és lehet, hogy te is pedagógusnak -netán japántanárnak, és/vagy angoltanárnak- végeztél, de a papír az csak egy dolog, maradjunk ennyiben, a papír ellenére / miatt lehet valaki jó pedagógus, rossz pedagógus, vagy középszerű pedagógus.

Pár

javaslat

ha

megengeded...:

Először is légyszíves tanulj meg figyelmes lenni MINDENKIVEL (ne csak részrehajlóan egyesekkel), figyelmes lenni azokkal, aki normális veled (én az voltam), pl olvasd el figyelmesen azon sorokat, melyeket kritizálsz!

Ugyanis meghazuttoltad a soraim egy részét, úgy tettél, mintha X dolgot nem említettem volna.

A látszat eredmények ne vakítsanak el téged, javaslom. A díjak, meg a papír nem feltétlen mérvadó -amennyiben van vonatkozó díjad, elismertséged, papírod-, se az, ha az emberek EGY RÉSZÉNEK pozitív visszajelzése van rólad. Ez ugyanis egyoldalú.

Pl egy végzett gyógypedagógus cseszheti, ha vakokra és siketekre specializálódott, azonban csak a vakokat képes kiválóan nevelni, gondozni, míg a siketeket csak középszerűen. Vagy fordítva: a siketeket remekül, a vakokat meg mondjuk, max középszerűen, cseszheti a szakmáját.

Vagyis nem teljesen cseszheti, amennyiben nincs elszállva saját magától fogadja az építő kritikát, és fejlődőképes, nem ül a babérjain.

Én reális kritikát írok, azonban kérdéses, mennyire viseled. Holott korrekt vagyok és építő kritikát írok. Ha fogadod, akkor korrekt. Ugyanis NEM csesztetésből írom, amit írok.

Szóval tegyük fel: egyesekre figyelsz, ők talán dicsérnek téged, na de mi lesz a többiekkel? Pl rám se figyelsz rendesen, mégis reagálsz rám... Ez nem korrekt hozzáállás részedről. Javaslom végiggondolnod, megköszönném.

Amiket írtam, nem túlkombinálás.

Én ugyanis letisztultabb módszert használtam a kana tanuláshoz -amiről máskülönben nem állítottam, hogy az egyetlen működő módszer volna, mindenesetre NEM túlkombinált, mint ahogy tévesen megfogalmaztad, se az (amúgy jogos) kritikám a módszeredről nem túlkombináltan megfogalmazott-, ráadásul nem hemzsegnek a saját módszeremben a logikai önellentmondások, ma tieddel ellentétben, tehát a tied a kanák rajzos-asszociációs memorizálása - ami utóbbi, mondom, az esetek KIS HÁNYADÁBAN működik, én is hozzávettem a kanatanuláshoz. De csak kis részben. Mert nagy részben tele van tehát logikai önellentmondással, de se múltkor, se most nem szándékoztam részletesen kifejteni, így is hosszú lett a mondanivalóm.

Köszönöm, ha végre figyelmesen olvasnád AZT AMIT kritizálsz. Semmit se kötelező olvasni, de amit nem olvas el rendesen az ember, azt nincs alapja kritikával illetni!

A te érdekedben körmöltem most ennyit.

És talán a kérdezőnek is tanulságos lehet, abból kiindulva, hogy több szem többet lát.