Kanji tanulás: hogy lehet minimum 10-et megtanulni egy nap?

"Szóval a rajzhoz kötést szerintem LEGUTOLJÁRA HAGYD, ha kísérletezel, mert ...."

És szerinted ez mi, ha nem kritika? Hiszen eleve uolsónak rangsorolod még a kipróbálását is.

A képek kigondolása pár óra csak, és ha az összeset nem is, a táblázat felét biztosan megtanulhatja vele, könnyedén, keverés és felejtés nélkül. A fent említett "he" - hegy jel pl. azonnal és gond nélkül megjegyezhető így. Épp ez az előnye veszik el a módszernek, ha utoljára hagyják, amikor pl. a "he" jelet már megtanulta, igaz, hogy 3 órája és 5 ív papírja ment rá. Végül is megjegyezte, akkor mindegy?... De ki akar szenvedni? A kérdező éppen az írogatást megkerülő "kiskapuk" iránt érdeklődik. Ha a képekkel még mindig összekever pár jelet, vagy néhány jelre nem talál igazán jó képet, akkor még mindig ráér azt a párat írogatni egy kicsit.

De igazad van, a kérdező dolga eldönteni, melyik módszert választja, ahogy azt is, hogy milyen sorrendben próbálja ki őket.

Én sem akartam vitát kezdeni, sajnálom, hogy így alakult.

Kérdező, ha érdekel, privátban elküldöm az én képlistámat (bár lehet, hogy sokkal jobbakat találsz magadnak). De nyugodtan választhatsz más módszert is, minden módszernek megvan a veszélye, hogy kevered a jeleket. Ha később sokat olvasol japánul, a szótagírás olyan természetessé válik majd, mint az ABC.

"A képek kigondolása pár óra csak, és ha az összeset nem is, a táblázat felét biztosan megtanulhatja vele, könnyedén, keverés és felejtés nélkül."

Ezek után a jelek másik felének egy részével össze fogja téveszteni. Csak azért mondom, hogy kérdező, készülj fel erre, ha az ábraasszociálást választod EZ ESETBEN (tehát hiragana tanulás katakana tanulás esetén).

Ehelyett én pár óra alatt megtanultam a saját módszeremmel a hiragana táblát, míg nekem az ábraasszociációs módszerrel nem ment 10 nap alatt se, csak mert összetéveszthető a jelek nem kis hányada egymással.

Egész egyszerűen csak olyan japán szöveget olvastam, amely teljes egészében hiraganás (furiganázással is megoldható), és hepburn konverterrel 5-8 szótagonként ellenőriztem magamat, vagy éppen google felolvasóval. Ennyi.

Pár óra múlva el tudtam olvasni a hiragana jeleket, mindmáig megy.

(Oké, mivel nem gyakorlom, ezért egyelőre lassú tempóban olvasok, de az más tészta.)

"A fent említett "he" - hegy jel pl. azonnal és gond nélkül megjegyezhető így. Épp ez az előnye veszik el a módszernek, ha utoljára hagyják, amikor pl. a "he" jelet már megtanulta, igaz, hogy 3 órája és 5 ív papírja ment rá."

Az egybeolvasást akkor se fogja tudni kikerülni, ha akármi módon meg is tanulta a jeleket. Gyakorolni is kell az olvasást, másképp hogyan tud folyamatosan olvasni az ember...? És 3 óra nem sok, viszont én biztos módszert javasoltam, nem bizonytalant, a képasszociálás ezen jelek esetén részben bizonytalan.

(Az említett összekeverhetőség okán) csak tehát az egymáshoz nagyon hasonlóakat jegyeztem meg -és a nagyon eltérőeket-, de az egymáshoz nagyon hasonlóakat más módon: magyar szavakat képeztem az egymáshoz nagyon hasonló kana szótagokból, és bizonyos logika alapján levezettem magamnak a nagyon apró eltéréseiket. Működött.

Pl NE RE WA hiragana jelek nagyon hasonlítanak egymásra, de a szívás az, hogy külön-külön is van, melyek megint újabb más jelre is hasonlítanak, csak persze már részlete! Főleg emiatt szívás a képasszociálás, ha azt teljes egészében alkalmazza az ember.

Ha valakinek mégis megy hibátlanul a hiragana olvasás a képasszociálás után (ellenére!), biztos vagyok benne, hogy csak azért, mert -ahogy elsősorban javaslom- elkezdte idővel gyakorolni az összeolvasásukat is, és az utóbbi módszer volt a döntő a precíz memorizálásban.

(Ettől még lehet egyszerre több módszert is használni esetenként akár ugyanazon karakterekre, pl a nagyon egyértelműek esetére, amit te is említesz, a "HE-gy "esetén.)

De tényleg, kinek mi. És én csupán felhívtam a kérdező figyelmét, hogy hiába fog dolgozni a képasszociálással, ezért javaslom utoljára hagynia azt. De hozzátettem, hogy ő majd eldönti, mit csinál.

Az előző soraimat pontosítom:

Az ábra-aszzociálás módszerrel külön (az említett összekeverhetőség okán) csak tehát az egymáshoz nagyon hasonlóakat jegyeztem meg (és a nagyon eltérőeket)...

Ha én is közreszólhatok...

Igazából én most először hallok a képhasonlításos technikáról (talán ha másfél éve jobban körüljárom a témát, ezzel jóval lerövidíthettem volna a hiragana-katakana tanulásom idejét, ki tudja), de enélkül is remekül boldogultam. Ha minden igaz, és jól emlékszem, 1 hónap alatt elsajátítottam eme tudást. Azt nem mondom, hogy pöpecül, mert a katakanák esetében néha most is megakadok (és nem a shi-tsu kapcsán, hanem mondjuk a ma-mu résznél).Na de a lényeg a lényeg, amit mondani akarok, a három írásrendszer közül, de akármely más nyelvi jelrendszer esetén is a legfőbb tanulási módszer (legalábbis szerintem) a gyakorlás. Írás, olvasás egyaránt. Tök mindegy, mivel azonosítod, ha már menni fog, úgysem azt nézed. Mint az általánosban: az O betű a karika, az F a fecskefarok... ki emlékszik már ezekre. De annyiszor láttad/írtad azóta, hogy tudod és kész.

Én a hiraganákat-katakanákat ötösével tanulgattam: azt az ötöt, amit itthon kismilliószor lerajzoltam a kockás kis füzetembe, azt lerajzolgattam a munkahelyen, a munkába menet a buszon, vagy szünetben, vagy ahol éppen volt két perc pihi. Ha valami nem úgy nézett ki, mint emlékeztem, próbáltam rájönni, mi a baj.De szigorúan csak itthon néztem meg az eredeti jelet. Másnap 10-zel ugyanezt. Ha volt, amit elfelejtettem, azt a köv. nap többször lefirkantottam. Na meg itthon kerestem neten újságcikkeket, rovatokat, blogokat, facebook bejegyzéseket japánul, és amit tudtam, kiolvastam.

Amúgy a kérdésben kanji tanulás a téma. Nem leszek valami nagy segítség ebben, mivel kanjikat még én is alig ismerek párat, de azért igyekszem. Magamból kiindulva ez az írogatós-olvasgatós-gyakorlós technika bejön, bár nem napi tíz. (Mondjuk azt megkérdezném, hogy amit tud egyik nap, egy hónap múlva is ugyanolyan jól tudja-e... aztán lehet, ha úgy állt rá az agya, mindegy.)Ezt pedig úgy próbálom, hogy nemzetközi oldalakon keresztül levelezek japánokkal (akik közül csak egy írja le az üzenetet hiraganával, mellé zárójelben meg kanjival, a többi kíméletlenül küldi a kanjis üzeneteket ^.^') Illetve amiket tudok, azokat én is leírom (pl a hét napjait a naptárba, minden héten minden naphoz)Viszont mikor én is elkezdtem tanulni, vettem egy könyvet: Megjegyezhető Kandzsik kézikönyv a japán írásjegyek jelentéséhez és írásmódjának megjegyzéséhez; James W. Heisig, Rácz Zoltán.

Örülök is a kérdésednek, ugyanis már rég megfeledkeztem erről a könyvről, pedig nagy segítség. Mivel az első válaszolóhoz hasonlóan, ez a könyv sem logikai alapokon járja körbe a témát, hanem megjegyezhetőség szerint. Az első leckében még tényleg a könnyebbek vannak, de a másodikban ezek alapján veszi a nehezebbeket. Viszont a magyarázásba beleírja, hogy: milyen kanji alapból áll össze az adott kanji, és azok hogyan kapcsolódnak /néha igazán kifacsarva a dolgot/Belelapozva a könyve, hogy egy példával éljek: 鼻(orr) "Segítségképpen, hadd osszak meg veled egy elég groteszk képzetet. Képzeld el, amint KÉT KÉZZEL felnyúlsz valakinek az ORRLYUKÁBA, és amikor bent vagy, megragadod az AGYÁT, és egy mozdulattal kirántod azt. A művelet végén, körülbelül ilyen képet kapsz, mint ez a jel, ami az orr teljes kandzsija."

Szóval ilyen, szerintem nagyon érdekes, és ezzel esélyes, hogy megtanulj 10 kanjit egy nap alatt.

Még annyit végezetül, hogy nem kell félni sem a nyelvtől, sem az írástól. Ha elég motivált vagy, akkor könnyen legyűrhetők ezek az akadályok. Amúgy meg ha tudod a hiraganát-katakanát, egy ideig nem is lesz szükség a kanjikra. Mondom, én másfél éve tanulom úgy igazából(előtte fél évig meg csak tessék-lássék módon), és már japánul levelezek, pedig aligha tudok 20-30 kanjit. Idővel alakul, nem kell erőltetni.

Szorgalom és elszántság, lehet, hogy sablon, de attól még lehet igaz. De ha tényleg érdekel a nyelv, és megvan a célod, mit akarsz elérni, úgyis a saját tempódban haladsz, ahhoz meg te érzed, hogy mennyi szorgalom vagy elszántság szükséges.

Remélem, tudtam segíteni, és valamivel könnyebb lesz. Mindenesetre én jó szórakozást kívánok hozzá, ha belevágsz, mert az is tud lenni -.^

Utolsó, ez pont az a könyv, amit én is javasoltam. Nem tudtam, hogy megjelent magyarul! Látom 2011-ben adták ki, én pedig 2008-ban még angolul olvastam.

Akkor még könnyebb dolgod van kérdező, már az angollal sem kell szenvedni! Mindent bele!

(Már ha valaki hajlandó elhinni, hogy a képasszociációs módszer működik. Márpedig működik!)

Előző, én mindenesetre kíváncsi lennék, hogy ellenben a kanjikat hogyan tanulod. Ha van kedved, írj erről pár szót itt. Én azokba csak belekóstoltam, míg te (a leírásod szerint), ha jól értelek: haladó vagy.

Előző előttit idézem:

"Én a hiraganákat-katakanákat ötösével tanulgattam: azt az ötöt, amit itthon kismilliószor lerajzoltam a kockás kis füzetembe, azt lerajzolgattam a munkahelyen, a munkába menet a buszon, vagy szünetben, vagy ahol éppen volt két perc pihi"

Nekem nem jött be ez a mechanikus-magolós gyakorolgatósdi, ha pusztán a kana olvasástanulásról beszélünk.

Látod, írod, hogy egy hónapig tartott megtanulnod a hiraganákat plusz katakanákat.

Én nem tanulok japánt, csak úgy ragad rám valami, olykor kedvem van nyelvtanozni, a kanákat is egyszer csak úgy jókedvemből kezdtem tanulni, mondom, egy hónapig hiába próbáltam, mire rájöttem, mi működik.

Tehát... kedves előző előtti, kár volt egy hónapig szenvedned. Aki még nem kezdett kanákat tanulni, tömören még egyszer ismétlem a mondanivalóm idevágó részét:

Pár óra alatt megtanultam az összes hiraganát, és a katakanát (utóbbiakat csak lustaság miatt nem tanultam meg rendesen, mert nincs célom a japán nyelvvel, de a hiraganákat folyamatosan olvasom azóta is).

E módszeremmel - most csak rövidítek, a lényeg:

Egész egyszerűen szavakat olvastam, tehát egész szavakat+

Ez a lényeg.

Tehát kerestem csupa hiraganával írt szöveget, ezt konvertáltam latin betűsre, hogy utóbbi legyen az utólag ellenőrzőm, illetve lehet ellenőrző mód a google fordító japán felolvasója is.

Kb 5-10 kana karaktert bemásoltam a google fordítóba. Tehát az is oké, ha előbb puskázik az ember, majd idővel megpróbálja önmagam kitalálni, mit fednek az adott hiraganák. 1-2 óra múlva nem kellett előre a puskázás, de még gyakoroltam egy órácskát. Azóta tudok folyamatosan hiraganát olvasni. Persze gyakorolni érdemes, én lassan olvasom még, de csak mert azóta se gyakoroltam. Viszont nem szoktam téveszteni. (De a kép-asszociációval ITT-OTT kiegészítettem annak idején, de pusztán bebiztosításképpen.)

Ja, azt még nem írtam, hogy mielőtt elkezdtem hiragana olvasást gyakorolni, előtte bevágtam a japán ABC-t, kiejtésileg. Nekem legalábbis így működött a dolog, hogy előbb kiejtve megtanultam. (á i ü e o, ká ki kü ke ko satöbbi, az "akasztanak ha..." mnemotech fiktív szöveggel rábiztosítva merőlegesen.)

(Az más kérdés, ha írni is jól akar az ember kanákat, akkor nem árt írocskálni. De pusztán olvasásukhoz nekem felesleges volt bármiféle sablonkitöltő-írogató módszer. És javarészt képeket se asszociáltam különösebben, de már ezt kifejtettem, hogy egy hónapig amiatt akadtam el előzetesen.)

Én, ahogy az első válaszomban is írtam, "Heisig: Remembering the kanji" című könyvével tanultam az összes jelet amit ismerek. Ez is egy kép-asszociációs (illetve történet-asszociációs) módszer.

A hivatalosan elismert 2000 jelet egy nyári szünetben tanultam meg, majd utána a könyv 3. kötetében szereplő további 1000 jelet pár hónap alatt tanultam hozzá. Ez még 2008/2009-ben volt. Utána már csak a jelek használatát, olvasatait, összetételeit kellett tanulni, magukat a jeleket nem. Manapság már nem kell kanjit tanulnom, ismerem azokat amik előfordulnak a mindennapokban. 4-5 havonta ha belefutok egy ismeretlen kanjiba, akkor arra is kitalálok egy asszociációt és kész. Heisig módszerében épp az a jó, hogy bármely jelre alkalmazható.

Az angol nyelvű könyvről egyébként elérhető egy 100 oldalas pdf minta a neten:

[link]

Ez az első 300 kanjin visz végig.

Remélem nem bántalak meg a feltételezéssel, de egyre inkább úgy érzem egyébként, hogy félreérted a képasszociációs módszert.

Nem így próbáltad véletlenül?

- A hiraganához választok egy képet, amire szerintem a jel teljes egészében hasonlít

- A kép egy statikus állókép

- A választott képet megpróbálom körérajzolni/ köréképzelni a jelnek (pl. a chi jel köré rajzolok egy csizma-alakot)

- Akkor sikeres a módszer, ha a szemem előtt levő hiraganát látva bevillan a kép, és erről felismerem a hiraganát

Mert ez az ami NEM MŰKÖDIK! A kép asszociációs módszer nem így működik.

Hanem így:

- A hiraganához választok egy képet ami a hiragana jellegzetességeit legjobban visszaadja

- A kép egy dinamikus folyamatábra, ami a jel vonalait követve bontakozik ki

- Semmit nem rajzolok a hiragana köré, a hiragana maga lesz az ábra amit rajzolok

- Akkor sikeres a módszer, képes vagyok egy üres lapra a folyamatábra történetét követve vonalakat húzni úgy, hogy kirajzolódik a hibátlan hiragana jel

Ez az a módszer ami működik. A képasszociáció nem felismerni tanítja a jelet, hanem leírni.

Ezt gondolom ismered:

"Pont, pont vesszőcske, készen van a fejecske. Rövid nyaka, nagy a hasa, készen van a török basa!"

Ha ezt végigcsinálod, a végeredmény közel sincs "készen", és inkább hóemberre hasonlít, mint török basára, hisz se keze se lába, mégis bárki felismeri. Ez egy folyamatábra, amely a kép minden eleméhez funkciót csatol, és előre meghatározza mit rajzol, ezért hiába girbegurba bármikor felismerhető.

Szóval ha a hiraganáról van szó, én így csinálom:

Pl. van a SE hiragana, a képem hozzá "szegek".

Először is lazítok, a rajzolást élvezni kell, mint gyerekkorban a "török basát". Aztán fogom a lapot.

Most "SZEgelést" rajzolok. Először veszünk egy deszkát (meghúzom a vízszintes vonalat).

Van egy szegem, beleverem! Hoppá, elgörbült! (első görbe vonal). Nem baj van még egy szegem, igaz kisebb. Beleverem! Ej, most meg a másik irányba görbült el (közben a másik görbe vonalat meghúzom). Nem megy nekem ez a SZEgelés :(.

(kész a hiragana, jön a katakana)

A SZEgelést elrontottam, de a deszka még jó. Kihúzom a görbe szegeket, nem kellenek! Kihúzom a kisebbet, röpülj görbe szeg! (meghúzom a katakana rövidebb, vízszinteshez közeli vonalát) Kihúztam a másik görbe szeget is, ez sem kell, rádobom az elsőre! (meghúzom a második vonalat, kész a katakana)

Valahogy így megy. Még papír sem kell hozzá, csak behunyom a szemem, és gondolatban húzom a vonalakat, ahogy halad a történet. 4-5-ször elég végiggondolni, az érzelmekkel együtt, és többet nem felejti el az ember.

Ugyanígy a KA hiraganával:

Most rajzolok egy (pont-pont-vesszőcske) KAkast! Íves háta, kunkori farka (meghúzom a leghosszabb vonalat), itt a nyaka, itt a lába (meghúzom a függőlegeshez közeli vonalat), ez meg itt a csapkodó szárnya! (meghúzom a különálló vonalat) Kész a KAkasom!

Elég hülyén hangzik így leírva, de nagyon jól működik. És mivel minden részhez van magyarázat, nem keverednek a jelek, és leírni is le tudom őket, sőt akár a helyes vonássorrendben is megjegyezhető.

Csak azért gondoltam, hogy leírom részletesen, mert a "Remembering the kanji" módszere nagyon hasonló, ha mégis ki szeretnéd próbálni, muszáj a képasszociációval csinálni. A kanjiból egyszerűen túl sok van, hogy nem japán környezetben bármilyen más módszerrel belátható időn belül megjegyezhető legyen.

Rendes tőled, hogy ilyen részletesen leírtad ezt, de tényleg nem értettelek félre. Bár van olyan japántanár, aki az első -szerinted hibás- ábramódszerrel tanít.

Nekem egyik se nyerő. Ellenben kanji tanuláshoz már nyilván jó lehet, mégpedig az általad másodikként jelzett módszer, amit pl az NLP-ben is ajánlanak, vagy pl a villámolvasáshoz (latin betűs szöveg "villámolvasásához", vagy esetenként az agykontrollban).

(Egyébként utóbbi módszerekbe csupán belekóstoltam, bár lehet, h én gyerekkoromtól ösztönösen agykontrollozok, NLP-zek, csak esetleg nem tudom magamról...)

Tehát én egy szóval se mondtam, hogy eleve használhatatlan volna a módszered, mondom, én is használtam kanákhoz, de csak kis részt. Mert túlságosan hasonlít egymásra számos kana, ha pl válaszotok két kanát, akkor ha egyikre passzol a módszer, lehet, hogy van egy másik olyan kana, melyre a rajzolós- sztoris-képasszociációs módszer működik,

tehát

ez sokszor zsákutca.

AMENNYIBEN tehát kanákról van szó.

Nekem ez a tapasztalatom, de persze bárki kipróbálhatja kanákra is akár, ezt a módszert, amit én csak kicsi hányadban, kiegészítésül alkalmaztam kana tanuláshoz, mert nagy részben inkább gátolt benne, a téveszthetőség miatt tehát.

Ellenben kanji tanuláshoz nyilván jó módszer, mert a kanák többsége eléggé eltérő egymástól. Amelyik meg nem, azoknál alkalmazok páronként valami asszociációs módszert.

Mondom, kanáknál -mielőtt szimplán olvasással tanultam meg őket olvasni- először megkerestem az egymásra leginkább hasonlítóakat, és készítettem egy egymással összefüggő asszociációs láncot.

Pl "van erre"... És kitaláltam rá egy story-t:

Van erre egy láb , amelyik előre rúg.

És lám:

WA NE RE

ha ezeket a hiraganákat egymás után tesszük, olyan, mintha először egy lábfej visszakunkorodna, pl focizás közben, arra készülve, hogy labdába fog rúgni ez a WA jele;

majd a NE kana mint következő képregényfázisban már elrúgja a láb a lasztit;

a RE fázisban még vissza is kunkorodik. ;)

De ezek, mondom, kivételesek. Azért találtam ki, mert igen apró az eltérés közöttük, mégis pont az apró eltérésekre kitaláltam ezt a foci sztorit. :) Ennél működött.

De a kanák legalább 80%-ánál inkább bezavart bármiféle asszociációs módszer nekem. Mondom tehát: azért -és ez a lényeg-, mert ha találta m egy logikát / asszociációs módszert, akkor egy másik kanára is pontosan ráillet ugyanaz, vagy ha nem illet rá, akkor ami módon eltértek egymástól, olyan alapon más kanához képest is eltérést találtam - bár ezt laikusok számára nem sok értelme van leírni ,nem is tudom, ki olvassa az absztrakcióról szóló beszélgetésünket itt. :D Reméljük, hogy a kedves kérdező követni tudja... Nem, tényleg nem téptünk be. :D

Nos, írhatnék konkrét példákat is ,mi zavart be nekem, de nincs se kedvem, se energiám összeszedni. A lényeg, hogy konkrétan kana tanuláshoz nekem nem jött be. Csak kis hányadnál, egy bizonyos fajta asszociációs módszer. De kanjikhoz már nagyobb arányban alkalmazni fogok valamilyenféle asszociációt.

Nekem tehát szimplán avval, hogy olvasok-olvasok-olvasok - működött, 3 órán belül, tehát pusztán ennyi (persze 5-10 kanánként ellenőriztem saját magam, pl latinbetűsre váltással), és memorizáltam a hiraganákat, na meg, mondom, előtte a WA NE RE, és még 1-2, tényleg csak néhány asszociáció, és kész, onnantól tudtam olvasni hiraganás szöveget.

(De a legelső lépés részemről a japán kana abc kiejtésének memorizálása volt tehát.)