Melyik nyelvet tartod a legszebbnek és melyiket csúnyának?

Legszebb: Latin, spanyol, angol (amerikai, brit, mindegy), magyar, bár az néha furcsa. A francia a kifinomultsága miatt tetszik, olyan... arisztokratikus.

Hangzásban nem szeretem a németet, köpködős-fulladozós nyelv, mintha tömény káromkodós, "parasztos" lenne. Hiába tanulom évek óta, nem bírnám használni, rosszul vagyok tőle.

szerintem szép:

cymraeg (walesi) - de a legtöbb kelta nyelv szép hangzású, óangol, norvég, svéd, izlandi

csúnya: a dán a legrosszabb szerintem is, de a neolatin nyelvek sem tetszenek, a szláv nyelvek sem, meg a magyar sem.

Szép: német, svéd

Határeset: spanyol, holland

Csúnya: angol, francia

Meg ott van a szlovák, ami szerintem nem szép, de mégis szeretem, mert ezen a nyelven van a kedvenc mesém.

Legszebb: magyar, koreai, kínai, japán, olasz

Csúnyának nem tartom, inkább furcsának: francia, román

BÚCSÚ A VEND NYELVTŐL

Tudással felvértezett felsőbbrendű lények

Kimondták egy nyelvről a halálos ítéletet,

S ott lenn a romokban heverő mélyben

Nem kap szót az eltiport szív s az értelem.

Temetjük a régmúlt világ megrendült hűségét,

Bénítjuk az ősi nyelvek nemzetformáló erejét,

Az üvöltő világ elnyomja utolsó reménységét,

Az emberi megértés lassan halványuló fényét.

S ekkor feltámad egy hang és eljut egy szóig,

De a szó – már csak egy haldokló mondatig,

Melyről gúnydalokat zengnek szerteszét,

S homály fedi a menthetetlen nyelv eredetét.

Fény vagy árnyék, - élet vagy halál?

Egy beteg nyelv rettegve az ítéletre vár.

Érez még valaki szánalmat szívében,

Az iszonyú fájdalom iránt ott lenn a mélyben?

Már semmit sem érez a hálátlan világ

A hajdan tündöklő ősrégi nyelv iránt,

A megvetés fátylával borítja haldokló erejét,

S még el sem siratja egykori anyanyelvét.

Legszebb: az anyanyelvemen kívül persze,

a svéd számomra is, 12 éves korom óta az volt az álmom, hogy ezt tanuljam. Most nyáron már megyek is ki rásegíteni az egyetemi tanulmányaimra:) Dallamos, imádnivaló nyelv. A többi skandináv nyelvet is szeretem - szerintem még a dánnak is megvan a maga szépsége, de számomra a svéd kiemelkedik közülük.

izlandi - gyönyörű, régies. Régi álmom, hogy izlandi nyelven olvashassam pl. a Morkinskinnát vagy a Heimskringlát.

walesi - érdekes, egyedülálló, gyönyörű :)

ír vagy gael - hát az a kiejtés szerintem semmihez sem hasonlíthatóan szép, na meg a hangkészlete is.

Nagyon szeretem az óangolt, de a mai brit angolt, sőt az ír és a skót kiejtésű angolt is kedvelem :)

Több keleti nyelvet is tanulok, ezek közül szerintem a koreainak van különösen finom, gördülékeny beszéde, nagyon tetszik.

Ami szerintem egy hányadék:

Ahogy a kérdező is mondja, az amerikai angol: egy gyönyörű nyelv megcsúfolása azokkal az eltorzított hangokkal, kutyaugatásszerű beszédstílussal. Hányok tőle.

Német - gondolom nem kell elmagyaráznom, hogy olyan, mintha végig káromkodnának. Ritka ronda egy nyelv.

Olasz - köpködős, ronda nyelvnek tartom. Semmi dallamosságot nem vélek felfedezni benne (egyébként a legtöbb újlatin nyelvvel nincs bajom, a portugált kifejezetten kedvelem).

Az összes szláv nyelv - ronda magánhangzó torlódások, stb. undorodom ezektől a nyelvektől.

Azt írod, hogy "a legtöbb újlatin nyelvvel nincs bajom" de "Az összes szláv nyelv - ronda magánhangzó torlódások, stb. undorodom ezektől a nyelvektől".

Szerintem pont fordítva akartad írni, mert a "magánhangzó torlódások" az új latin nyelvekben vannak. Ha ez nem tetszik, akkor az újlatin nyelvekkel "van bajod". A szláv nyelvek némelyikében mássalhangzó torlódások vannak. Ha a mássalhangzó torlódások nem zavarnak, akkor valószínűleg a szláv nyelvek tetszenek. Legalábbis az írásodban egy kis kavarodás van.

"Olasz - köpködős, ronda nyelvnek tartom. Semmi dallamosságot nem vélek felfedezni benne"

Sajnos ez a beszédhiba gyakran előfordul. Azt javasolom, menj el egy logopédushoz, az biztosan le tud szoktatni a "köpködős" beszédről.

Ami pedig a dallamosságot illeti, gyakran előfordul a technon nevelkedőknél, hogy az azt hallgatók agyának a dallamosságért felelős részét teljesen blokkolják.