Aki jó ember erkölcsös, de nem hívő miért nevezik gyakran hívők sátán fattyának, meg istentelen pokolfajzatnak?

"tudományos érvekkel nem bizonyítható az, ami a tudomány területén kívülre esik..."

"Pontosan. Épp ezért a tudomány arról nem is szokott vitatkozni, hogy amit hiszel, igaz-e (néhány ritka kivételtől eltekintve)."

Jó, de azt mondtad, hogy

""Tudod, a kérdés azzal indult, hogy NEM HISZEM EL a Bibliát.

Ezek után egészen hülyének kell lenni ahhoz, hogy a Bibliából hozzál "érveket"."

Vagyis a tudományon kívülről se hozzunk érveket, meg a tudomány területéről se. Akkor?...

A kérdést olvasd el, arra kell válaszolni.

Arra pedig létezik tudományos válasz.

Itt van például egy állítás:

"a keresztyénséggel kapcsolatban csak a Bibliából hozott érveknek van alapja semmi másnak"

Ez az állítás nem igaz.

Te mire gondoltál?

Ez így igaz.

Azonban a mai, modern segédletek 50 éven belül készültek, és a céljuk nem az volt, hogy az eredeti szemléletet adják át, hanem a minél jobb kimagyarázás, szóval szerintem nem jól használhatók.

A legjobb lenne Jézus személyes segédlete, de ő ugye egyetlen szót nem írt le.

Az apostolok már torzítottak.

Szerintem még mindig a legjobbak a tudományos magyarázatok lennének itt is.

"a mai, modern segédletek 50 éven belül készültek"

Azért azt ne mondd már, hogy 1980 előtt nem volt semmi. :)

[link]

Nyilván volt, csak az nem magyarázott olyan jól.

De mindegy - a lényeg az, hogy UTÓLAG könnyű magyarázni a dolgokat, és téveszteni is.

AZ érdekes az lenne, amit eredetileg gondoltak itt, de azt sose fogjuk megtudni.

a szekta szó általános jelentése: a Szent Írással nem megegyező, vagy annak bizonyos részeit tagadó "társaság". Pl. a farizeus és szadduczeus, vagy a zelóta is egy szekta volt annak idején Izraelben, Jézus korában.

Tehát - a másik dolog - a kérdésre egy lehetséges válasz: az, hogy valaki erkölcsös és jó lelkű, anélkül, hogy Istennel bármiféle kapcsolatban lenne, már önmagában egy jó és - már bocsánat - áldott dolog. Azaz hívő szemszögből semmi rossz nincs benne.

Konkrétan az én egyik főnököm teljesen normális, sikeres jó fej ember volt egy meló helyen, amikor - amúgy már gyülisként - ott dolgoztam, megtetszett neki a munka morálom, és az, ahogy az emberekhez viszonyulok, meg a beszéd stílusom.

Miután megtudta a gyülekezetet, hogy oda járok, kis híján kinevetett, hogy lehetek ennyire hülye, úgymond.

Viszont, pár nappal később, mondom - a sikeres, értelmes, egészséges ember odajön hozzám, és megkérdezi, hogyan szól a megtérés imája, mert úgy érzi, szeretne jobb ember lenni.

Nem csalás, nem ámitás - és nem is a padlón feküdt az illlető.

A magam részéről pedig úgy gondolom, ha valaki meg akar térni, örülök neki. Ha meg nem akar megtérni, ugyanúgy elfogadom az illető szabadságát és döntési jogát, a legkevésbé sem becsmérelve az illetőt, mert az embert a méltóságában nem kívánom a legkevésbé sem megalázni. Maximum elkönyvelem azt, hogy így döntött, és ugyanúgy jó fej embernek gondolom és megkülönböztetés nélkül beszélek vele, kvázi, mintha mi sem történt volna.

Remélem ez segít eloszlatni a ködöt mind a hívővel, vagy gyülivel kapcsolatban is.