A katolikusok miért pont Szűz Máriát tisztelik, magasztalják? Ez a Mária kultusz honnan ered?

Kedves Berta W.!

Most sajnos összekevertem a válaszaim sorrendjét, u.i. egy másik kérdéskiírásnál is involválva vagyok és véletlenül oda írtam a 2. választ számodra..

Tehát ez az elsö válasz:

"Csak érdekelne, hogy mit mondott pl. a vizsgálat, vagy mit mondotok ti a máriapócsi könnyező Mária-kegyképről. Aminek az eredetijét elvitték Ausztriába, a helyére kitett másolat viszont Máriapócson ugyanúgy könnyezik... "

Én régóta nem élek M.o.-on, így sajnos nem tudom, mi történt otthon és mi lett a vizsgálat eredménye.

Ez az eset egyszerüen csak az "ég" beavatkazását mutatja. Természetesen a kép nem magától sír, hanem, mert a Szüzanya AKARJA, hogy sírjon. Ezt bizonyítja a tény is, hogy a jelenség nem magához a képhez kötödik, hiszen a pótkép ugyanúgy könnyezik.

Rengeteg ilyen jelenség van a világon, még sokkal meredekebbek.

"A Biblia szerint MI vagyunk a szentek, akik Krisztushoz tartozunk. Az elköltözött szentek más téma, nem is értem igazából, miért kell velük foglalkozni, de mindegy. Ennyi erővel lehetne imádkozni Lutherhez vagy Kálvinhoz is, vagy épp Kathryn Kullmanhoz, vagy Derek Prince-hez... "

Egy helyen már írtam, h. a katolikus egyház kit nevez szentnek. Egy katolikus számára Jézus Krisztus példakép, Aki megmutatja, milyenné kell(ene) nekünk is válnunk.

Aki egy figyelemreméltó, magas szintre eljut ebben a (heroikus) igyekezetben - kivétel nélkül óriási szenvedések által- ebben is Krisztushoz hasonlóan(!), az lesz majd egy Szent. Ezeknek az embereknek Jézus életük során különbözö képességeket adhat (általában természetfeletti képességeket), ennélfogva a katolikus Szentek tényleg nem voltak átlag emberek...

Hogy ezek után "mi", egyszerü hívök hogy titulálhatnánk magunkat szentnek, azt nem tudom.

Hol áll ez így a biblában, meg tudnád adni a helyet?

""Ilyen kijelentést, hogy Szentekhez imádkozzunk, nem kapunk. "

Itt a hangsúly az "imádkozzunk"-on van. Imádkoznunk nekünk csak a Szentháromsághoz (Atya, Fiú, Szentlélek)szabad.

A Szenteket csak tisztelhetjük és megkérhetjük.

"A tisztítótűz tana ismét csak belemagyarázás tudomásom szerint, azaz nem okés;"

A tisztítótüzre az ószövetségben van egy utalás, majd kikeresem. De a Katekizmusban is utána lehet nézni!

Tehát ez most a 2. válaszom Berta W.-nek a helyes sorrendben:

Bertának:

Hát igen: ez a rész a Makkabeusok könyvében van, amit sajnos Luther a Ti bibliátokból eltávolított, Ti ezért nem tudhattok a tisztítótüzröl...

"III. A végső tisztulás, vagyis a tisztítóhely

1030 Akik Isten kegyelmében és barátságában halnak meg, de még nem tökéletesen tiszták, örök üdvösségük felől ugyan biztonságban vannak, de a halál után tisztuláson mennek át, hogy elnyerjék azt a szentséget, melyre szükségük van, hogy a mennyország örömébe beléphessenek.

1031 Az Egyház a választottaknak ezt a végső tisztulását, ami teljesen különbözik a kárhozottak büntetésétől, purgatóriumnak, tisztítóhelynek nevezi. Az Egyház a tisztítóhelyre vonatkozó tanítását főleg a Firenzei [622] és a Trienti Zsinaton [623] fogalmazta meg. Az Egyház hagyománya bizonyos Szentírási helyekre hivatkozva, [624] tisztító tűzről beszél:

"Hinnünk kell, hogy bizonyos kisebb bűnök számára az ítélet előtt van egy tisztító tűz, mert az örök Igazság mondja, hogy ha valaki a Szentlélek ellen káromkodik, az ťsem ebben, sem az eljövendő világbanŤ (Mt 12,31) nem nyer bocsánatot. E kijelentésből következik, hogy egyes bűnök ebben a világban, mások az eljövendőben bocsáttatnak meg." [625]

1032 Ez a tanítás a halottakért való imádság gyakorlatára is támaszkodik, melyről már a Szentírás beszél: "Azért mutatott be (Makkabeus Júdás) engesztelő áldozatot, hogy megszabaduljanak bűneiktől" (2Mak 12,46). Az Egyház az első időktől kezdve tisztelte a halottak emlékét, könyörgéseket ajánlott föl értük, különösen pedig az eucharisztikus áldozatot, [626] hogy megtisztulva eljussanak Isten boldogító színelátására. Az Egyház ajánlja az alamizsnát, a búcsúkat és a vezeklést is az elhunytakért.

"Segítsük őket és emlékezzünk meg róluk. Ha ugyanis Jób fiai megtisztultak atyjuk áldozata által: [627] miért kételkedel abban, hogy a mi áldozati adományaink vigasztalást nyújtanak az elhunytaknak? (...) Ne késlekedjünk tehát segíteni azoknak, akik eltávoztak, és fölajánlani imádságainkat értük." [628] "

A BŰNÖK BÜNTETÉSE

1472 Hogy az Egyház e tanítását és gyakorlatát megérthessük, tudnunk kell, hogy a bűnnek kettős következménye van. A súlyos bűn megfoszt az Istennel fönnálló közösségtől és ezért alkalmatlanná tesz az örök életre, és az ettől való megfosztottság "az örök büntetés". Másrészt minden bűn, még a legkisebb is, a teremtményekhez való rendetlen ragaszkodással jár, ami szükségessé teszi a tisztulást, akár itt a földön, akár a halál után, az úgynevezett purgatóriumban (tisztítótűz, tisztítóhely). E tisztulás szabadít meg attól, amit "ideigtartó büntetésnek" nevezünk. E kétféle büntetést nem szabad valamiféle bosszúnak tartani, mellyel Isten az embert kívülről sújtja, hanem nagyon is a bűn természetéből származó valóságként kell fölfogni. Egy lángoló szeretetből fakadó megtérés létrehozhatja a bűnös teljes megtisztulását, úgyhogy semmi büntetés nem marad fönn. [82]

1473 A bűn megbocsátása és az Istennel fennálló közösség helyreállítása magával hozza a bűn örök büntetéseinek elengedését. Az ideigtartó büntetések azonban megmaradnak. A keresztény embernek mindenfajta szenvedést és megpróbáltatást türelemmel viselve, és amikor eljön a nap, a halált derűs lélekkel fogadva, törekednie kell arra, hogy a bűn ezen ideigtartó büntetéseit kegyelemnek tekintse; az irgalmasság és szeretet cselekedetei, az imádság és a különböző vezeklési gyakorlatok által igyekeznie kell, hogy teljesen levesse magáról a "régi embert" és magára öltse az "új embert". [83]

A SZENTEK KÖZÖSSÉGÉBEN

1474 A keresztény ember, aki törekszik arra, hogy megtisztuljon bűneitől és Isten kegyelme segítségével megszentelődjék, nincs egyedül. "Isten valamennyi gyermekének élete Krisztusban és Krisztus által minden más keresztény testvér életével Krisztus misztikus Testének természetfölötti egységében, mint egy misztikus személyben, csodálatosan egybekapcsolódik." [84]

1475 A szentek közösségében "a hívők között -- akár már otthon vannak a mennyei hazában, akár a tisztulás helyén szenvednek, akár még a földi zarándokúton vannak -- valójában a szeretet és az összes lelki javak bőséges cseréjének maradandó köteléke áll fenn". [85] E csodálatos cserében az egyik életszentsége javára van a többieknek, mégpedig fokozottabban, mint ahogy egynek bűne ártani tudott a többieknek. Így a szentek közösségének segítségnyújtása lehetővé teszi a bűnbánó bűnös számára, hogy büntetéseitől gyorsabban és hatékonyabban tisztuljon.

1476 A szentek közösségének e lelki javait az Egyház kincstárának is nevezzük. E kincstár "nem az anyagi javak módján évszázadokon át összegyűlt javak halmaza. Sokkal inkább az a végtelen és kimeríthetetlen érték, mellyel a mi Urunk Krisztus érdemei és engesztelései bírnak Isten színe előtt, melyeket Ő fölajánlott, hogy az egész emberiséget megszabadítsa a bűntől és eljuttassa az Atyával való közösségbe. Az Egyház kincstára maga Krisztus, a Megváltó, amennyiben Őbenne megváltó művének elégtételei és érdemei megvannak és érvényesek." [86]

1477 "Ezenkívül e kincshez tartozik az a valóban mérhetetlen, megszámlálhatatlan, kimeríthetetlen és mindig új érték is, amellyel Isten színe előtt a Boldogságos Szűz Mária és az összes szentek jócselekedetei és imádságai rendelkeznek. Ők követték Krisztust, az Urat az Ő kegyelmével, megszentelődtek, és véghezvitték az Atyától rájuk bízott művet. Megvalósították saját üdvösségüket, és ezáltal a Misztikus Test egységében hozzájárultak testvéreik üdvösségéhez is." [87]

ISTEN BOCSÁNATÁNAK ELNYERÉSE AZ EGYHÁZ ÁLTAL

1478 A búcsút az Egyház által lehet elnyerni, mely a Jézus Krisztustól kapott oldó és kötő hatalom birtokában közbenjár egy keresztény érdekében, és megnyitja neki Krisztus és a szentek érdemeinek kincstárát, hogy az irgalmasság Atyjától elnyerje a bűneiért járó ideigtartó büntetések elengedését. Ily módon az Egyház nem csupán segítségére akar sietni ennek a kereszténynek, hanem a jámborság, a vezeklés és a szeretet cselekedeteire is serkenteni akarja. [88]

1479 Mivel a tisztulás útján lévő elhunyt hívők tagjai a szentek ugyanazon közösségének, segíteni tudunk rajtuk többek között azzal is, hogy búcsúkat nyerünk számukra úgy, hogy a bűneikért járó ideigtartó büntetés elengedést nyerjen.

XI. A bűnbánat szentségének kiszolgáltatása

1480 A többi szentséghez hasonlóan a bűnbánat szentsége is liturgikus cselekmény. A szentség kiszolgáltatásának elemei rendszerint a következők: köszöntés és a pap áldása, Isten igéjének olvasása -- a lelkiismeretet megvilágosítára és a bánat fölkeltésére -- és buzdítás a bánatra; gyónás, mely beismeri a bűnöket és föltárja a pap előtt; elégtétel kirovása és elfogadása; a pap által adott föloldozás; hálaadás, majd elbocsátás a pap áldásával.

1481 A bizánci liturgia a föloldozásnak többféle, könyörgő formáját ismeri, amelyek csodálatosan kifejezik a megbocsátás misztériumát, például: "Isten, aki Nátán prófétán keresztül megbocsátott Dávidnak, midőn az minden bűnét megvallotta, és megbocsátott Péternek, aki keservesen sírt, és a bűnös nőnek, aki könnyeivel öntözte a lábát, a vámosnak és a tékozló fiúnak, ugyanez az Isten bocsásson meg neked általam, bűnös által ebben a világban és a másikban, és anélkül, hogy elítélne, szólítson téged félelmetes ítélőszéke elé. Aki áldott mindörökkön örökké. Amen." [89]

1482 A bűnbánat szentsége helyet kaphat közösségi bűnbánati szertartás keretében is, melynek során a hívek együtt készülnek föl a gyónásra és együtt adnak hálát az elnyert bocsánatért. Ebben az esetben a bűnök személyes megvallása és az egyéni föloldozás az igeliturgiában -- olvasmányok, homília, közös lelkiismeretvizsgálat, közös ima a bűnbocsánatért, Miatyánk, közös hálaadás -- kap helyet. Ez a közösségi ünneplés világosabban kifejezi a bűnbánat egyházi--közösségi jellegét. Bármilyen formában történjék, a bűnbánat szentsége természeténél fogva mindig liturgikus, azaz egyházi és nyilvános cselekmény. [90]

1483 Súlyos szükség esetén a kiengesztelődés közösségi formáját is lehet választani általános gyónással és föloldozással. Ilyen súlyos szükség a közvetlen halálveszély, amikor a papnak vagy papoknak nincs elegendő ideje-idejük meghallgatni valamennyi bűnbánó gyónását. Ilyen helyzet van akkor is, ha nincs elegendő gyóntató, aki a sok gyónó egyéni gyónását megfelelő időn belül meg tudná hallgatni, s ennek következtében a bűnbánók saját hibájukon kívül hosszú ideig nélkülözni kényszerülnének a szentségi kegyelmet vagy a szentáldozást. Ebben az esetben a föloldozás érvényességéhez a hívekben meg kell lenni a szándéknak, hogy súlyos bűneiket a lehető leghamarabb egyénileg meggyónják. [91] Annak megítélése, hogy egy általános föloldozás szükséges feltételei megvannak-e, a megyéspüspökre tartozik. [92] A hívők nagy száma egy nagy ünnepen vagy zarándoklatokon nem jelent ilyen szükséghelyzetet. [93]

1484 "Az egyéni és teljes bűnvallomás és feloldozás marad változatlanul a hívek Istennel és az Egyházzal történő kiengesztelődésének az egyedüli és rendes módja, kivéve, ha egy ilyen bűnvallomás fizikailag vagy erkölcsileg lehetetlen." [94] Ennek nagyon mély alapjai vannak. Krisztus cselekszik minden szentségben. Ő személyesen fordul minden egyes bűnöshöz: "Fiam, bocsánatot nyertek bűneid" (Mk 2,5). Ő az orvos, aki egyenként fordul minden beteghez, akinek szüksége van rá, [95] hogy meggyógyítsa; Ő emel föl minden beteget, és viszi be újra a testvéri közösségbe. Ezért a személyes gyónás az Istennel és az Egyházzal történő kiengesztelődés legkifejezőbb formája.

Összefoglalás

1485 Húsvét estéjén az Úr Jézus megmutatta magát apostolainak, "és mondta nekik: ťVegyétek a Szentlelket. Akiknek bűneit megbocsátjátok, azoknak meg vannak bocsátva; akikét megtartjátok, meg vannak tartva.Ť" (Jn 20,22--23)

1486 A keresztség után elkövetett bűnök bocsánata egy külön szentség által nyerhető el, melyet a megtérés, gyónás, bűnbánat vagy kiengesztelődés szentségének nevezünk.

1487 Aki vétkezik, megsérti Isten dicsőségét és szeretetét, saját istengyermekségre meghívott emberi méltóságát és az Egyház -- melyben minden egyes kereszténynek élő kőnek kell lennie -- lelki javát.

1488 A hit szemével nézve a legnagyobb rossz a bűn, és a bűnnek vannak a legrosszabb következményei magára a bűnösre, az Egyházra és az egész világra nézve.

1489 A visszatérés az Istennel való közösségre, mely a bűn miatt elveszett, az irgalommal teljes és az emberek üdvösségével törődő Isten kegyelméből fakadó folyamat. E drága ajándékot kérni kell önmagunk és mások számára.

1490 Az Istenhez való visszatérés folyamata, melyet megtérésnek és bűnbánatnak nevezünk, magában foglalja az elfordulást az elkövetett bűnöktől és a "többé nem vétkezem" szilárd elhatározását. A megtérés tehát a múltra és a jövőre egyformán irányul; az isteni irgalomba vetett reményből táplálkozik.

1491 A bűnbánat szentsége a bűnbánó bűnös három cselekedetéből és a pap föloldozásából szövődik. A bűnbánó cselekedetei: bánat, gyónás, vagyis a bűnök föltárása a pap előtt, az elhatározás a jóvátételre és a jóvátétel elvégzése.

1492 A bánatot (töredelemnek is mondjuk) hitből fakadó indítékoknak kell fölébreszteniük. Ha a bánat az Isten iránti szeretetből fakad, "tökéletes"; ha más indokokra támaszkodik, "tökéletlen".

1493 Aki el akarja nyerni a kiengesztelődést Istennel és az Egyházzal, minden súlyos bűnét meg kell vallania a pap előtt, melyeket még nem gyónt meg, s melyekre gondos lelkiismeretvizsgálat után emlékszik. A bocsánatos bűnök meggyónása nem kötelező, de az Egyház által nagyon ajánlott.

1494 A gyóntató "elégtételt", "vezeklést" javasol a gyónónak a bűnnel okozott kár jóvátételére és a Krisztus tanítványaira jellemző lelkületet helyreállítására.

1495 Krisztus nevében bűnöket csak olyan papok bocsáthatnak meg, akik az egyházi hatóságtól feloldozási joghatóságot kaptak.

1496 A bűnbánat szentségének lelki hatásai:

kiengesztelődés Istennel, ami által a bűnbánó visszanyeri a kegyelmet;

kiengesztelődés az Egyházzal;

az örök büntetés elengedése, mely a halálos bűn miatt fenyegetett;

a bűnökért járó ideigtartó büntetések legalább részleges elengedése;

a lelkiismeret békéje és derűje, lelki vigasztalás;

a lélek erőinek növekedése a keresztény küzdelemhez.

1497 A súlyos bűnök személyes és maradéktalan megvallása, melyet feloldozás követ, az egyetlen rendes eszköz az Istennel és az Egyházzal való kiengesztelődésre.

1498 A búcsúk által a hívők önmaguknak és a tisztítótűzben lévő lelkeknek is elnyerhetik a bűnökért járó ideigtartó büntetések elengedését.

"Csak érdekelne, hogy mit mondott pl. a vizsgálat, vagy mit mondotok ti a máriapócsi könnyező Mária-kegyképről. Aminek az eredetijét elvitték Ausztriába, a helyére kitett másolat viszont Máriapócson ugyanúgy könnyezik... "

Én régóta nem élek M.o.-on, így sajnos nem tudom, mi történt otthon és mi lett a vizsgálat eredménye.

Ez az eset egyszerüen csak az "ég" beavatkazását mutatja. Természetesen a kép nem magától sír, hanem, mert a Szüzanya AKARJA, hogy sírjon. Ezt bizonyítja a tény is, hogy a jelenség nem magához a képhez kötödik, hiszen a pótkép ugyanúgy könnyezik.

Rengeteg ilyen jelenség van a világon, még sokkal meredekebbek.

"A Biblia szerint MI vagyunk a szentek, akik Krisztushoz tartozunk. Az elköltözött szentek más téma, nem is értem igazából, miért kell velük foglalkozni, de mindegy. Ennyi erővel lehetne imádkozni Lutherhez vagy Kálvinhoz is, vagy épp Kathryn Kullmanhoz, vagy Derek Prince-hez... "

Egy helyen már írtam, h. a katolikus egyház kit nevez szentnek. Egy katolikus számára Jézus Krisztus példakép, Aki megmutatja, milyenné kell(ene) nekünk is válnunk.

Aki egy figyelemreméltó, magas szintre eljut ebben a (heroikus) igyekezetben - kivétel nélkül óriási szenvedések által- ebben is Krisztushoz hasonlóan(!), az lesz majd egy Szent. Ezeknek az embereknek Jézus életük során különbözö képességeket adhat (általában természetfeletti képességeket), ennélfogva a katolikus Szentek tényleg nem voltak átlag emberek...

Hogy ezek után "mi", egyszerü hívök hogy titulálhatnánk magunkat szentnek, azt nem tudom.

Hol áll ez így a biblában, meg tudnád adni a helyet?

""Ilyen kijelentést, hogy Szentekhez imádkozzunk, nem kapunk. "

Itt a hangsúly az "imádkozzunk"-on van. Imádkoznunk nekünk csak a Szentháromsághoz (Atya, Fiú, Szentlélek)szabad.

A Szenteket csak tisztelhetjük és megkérhetjük.

"A tisztítótűz tana ismét csak belemagyarázás tudomásom szerint, azaz nem okés;"

A tisztítótüzre az ószövetségben van egy utalás, majd kikeresem. De a Katekizmusban is utána lehet nézni!

A kérdező kommentje:

Ja, a tisztítótüz létezése logikus következtetés is.

Isten elé nem kerülhet senki, aki még a legkissebb bünnel is rendelkezik.

Ilyen szeplötelen ember gyakorlatilag nincsen, még a (kat.) Szentek sem!

(Pió Atyáról tudjuk, hogy még neki is 3 napig -földi értelemben- kellett várnia, míg Isten színe elé léphetett.)

Tehát halálunk után kell egy hely (állapot), ahol a még meglévö büneinket levezekelhetjük. Ez a Purgatórium =tisztítótüz, (= ahol quasi kiégnek a büneink belölünk...)

Az ittartózkodást megrövidíti, ha halottainkért imádkozunk, vezekelünk, ök már jobbítani nem tudnak a helyzetükön.

Sziasztok!

Már a 6. oldal... És ugyanúgy nem vagyunk előrébb, mint abban a kérdésben, amit említettem. Részemről ez az utolsó válasz itt, pontosan ezért.

"az árok, amit Luther okozott (elnézést, de ez történelmi tény) valóban szinte áthidalhatatlan."

Nem, ezt nem Luther okozta, hanem azok, akik eltértek az eredetitől, ill. azok, akik nem akartak visszatérni az eredetihez. 95 pontban foglalta össze ezeket az eltéréseket Luther, és kirakta a Wittenbergi vár kapujára, ha jól emlékszem. Ez akkoriban teljesen normális szokás volt, tehát nem kell ezért sem elítélni. Plusz: ő a saját egyházában, azaz a katolikus egyházban akart rendet rakni eredetileg, tehát változásokat akart, nem szakadást. Az illetékeseken múlott a dolog, és mivel ők úgy álltak hozzá, ahogy, így született meg az evangélikus egyház.

De nem Luther volt az egyetlen reformátor, gondolom, ezt mind tudjuk.

"Nektek szokatlan ez a "láthatatlan világgal" való "együttmüködés", kapcsolattartás..."

Nem, nekünk nem szokatlan a láthatatlan világgal való együttműködés és kapcsolattartás; csakhogy mi ezt csak és kizárólag a Biblia alapján gyakoroljuk.

"Nem tudom, igény van-e még rá, hogy belemenjek Berta válaszainak katolikus szemszögemböl való "helyreigazításába", ha itt mindenki református (vagy még arról is leszakadt felekezetü), akkor valószinüleg csak untatnálak (vagy akaratlanul is provokálnálak) Titeket."

Nekem nincs ilyen igényem, köszi, méghozzá azért, mert mint már írtam, úgyis mindig oda lyukadunk ki, hogy mi csak a Bibliát fogadjuk el, ti meg nem, innentől kezdve nincs értelme "helyreigazítani" bármit is, mert bármelyik felekezethez tartozó protestáns szemszögéből nézve egyszerűen _nincs mit_ helyreigazítani.

"Ezt is különben a Szüzanya intézi, akkor is, ha valaki NEM katolikus!"

Az én szellemi fejlődésemet - a többi protestánssal együtt - Isten Igéje és az Ő Szelleme intézi, köszönöm szépen.

Nem várom el, hogy az állításodat alátámaszd a Bibliából - de csakis onnan - , mivel tudom, hogy ez lehetetlen, mert nincs benne ilyesmi.

Peretti könyveiről: Valóban regények, mint mondtam, "cselekményesek, izgalmasak, fordulatosak", nem állítottam, hogy teológiai értekezések. :)

Az angyalok szolgálata: Nincs igei példa erre a katolikus állításra, pont.

Úrvacsora: Nem "csiribí-csiribá" átváltoztatás, mert erre nincs is szükség. Krisztus teste megtöretett egyszer, nem kell többször megtöretnie. Az Ő áldozata egyszeri, tökéletes és megismételhetetlen áldozat volt. Különben is, amikor az úrvacsorát elrendelte Jézus, akkor még testben itt volt a Földön. Logikai bukfenc...

És azért nem érdemes erről sem tovább írogatni a kilométereket, mivel akkor ott kötnénk ki, hogy ha egyszer Jézus elrendelte a kenyér és bor vételét, akkor vajon a katolikusok miért is csak a kenyeret veszik? A többszáz évvel ezelőtt lezajlott egy- és két szín alatti áldozás vitája, ugyebár...

Tisztítótűz: A Makkabeusok könyvére hivatkoztál, de valami mást copyztál be. Mindegy, neten megtalálom, ha akarom; de annyira nem akarom, mivel ez a könyv ugyebár csak a katolikus Bibliában van benne, tehát nem egyenlő értékű a többi könyvvel.

Ezt a magyarázatot viszont el sem olvastam, ne haragudj, elég volt az emberi magyarázgatásokból a depositum egy része; + ahogy végiggörgetve ránéztem lent, a "búcsú" leírását láttam meg; hát nem szeretnék visszamenni többszáz évet... Ezt már akkor letisztázták, hogy nincs bibliai alapja; akkor szerintem nincs értelme újból ezen vitázni.

Az ehhez fűzött logikai magyarázat pedig azért teljesen szükségtelen, mert bár minden ember bűnös, és Isten elé valóban nem mehetünk bűnökkel, de Jézus vére által ugyanakkor mindannyiunkat tisztává tett az Atya. Ez a vér az, amely minden bűnt eltörölt, nincs szükség "kiégetésre".

Máriapócsi kép: Nekem valószínűbbnek tűnik az a lehetőség, hogy van valami a templomnak azon a részén, ahol a kép van, s ez a valami okozza a folyadék megjelenését.

Néhány igehely arról, hogy mi vagyunk a szentek (a szó egyébként Isten számára elválasztottat jelent); mint látható, az ÚSZ könyveiben az _élő_ hívőket nevezték és szólították szenteknek:

1. Csel 9,32 Lőn pedig, hogy Péter, mikor mindnyájukat bejárá, leméne a Liddában lakozó szentekhez is.

2. Csel 9,41 És az kezét nyújtva néki, felemelé őt; és beszólítván a szenteket és az özvegyasszonyokat, eleikbe állatá őt elevenen.

3. Csel 26,10 Mit meg is cselekedtem Jeruzsálemben: és a szentek közül én sokat börtönbe vettettem, a főpapoktól való felhatalmazást megnyervén. Sőt mikor megölettetének, szavazatommal hozzájárultam.

4. Rm 1,7 Mindeneknek, a kik Rómában vagytok, Isten szerelmeseinek, hivatalos szenteknek: Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.

5. Rm 8,27 A ki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint esedezik a szentekért.

6. Rm 12,13 A szentek szükségeire adakozók legyetek; a vendégszeretetet gyakoroljátok.

7. Rm 15,25 Most pedig megyek Jeruzsálembe, szolgálván a szenteknek.

8. Rm 15,26 Mert tetszett Macedóniának és Akhájának, hogy a Jeruzsálembeli szentek szegényei részére némileg adakozzanak.

9. 1. Péter 1:15-16 „Szentek legyetek, mert én szent vagyok.”

10. Kolossé levél 3:12 "... Istennek választottai, szentek és szeretettek...

Az alábbi linkre kattintva az oldal keresője nekem 3 oldalnyi igehelyet adott ki a "szentek" szóra; itt megnézheted a többit, amit nem másoltam be:

[link]

Nos, további jó olvasgatást, és ha még van kedvetek, akkor további jó írogatást is. :)

Üdv. :)

"....Ma eszembe jutott az a vita, amiben mindketten benne voltunk a nyár végén, ezért megkerestem. 2011. 08. 17- től 09. 14-ig tartott; 9 oldalon 90 válasz..."

Kedves Berta W.!

A fenti sorokat Te írtad, tegnap szerettem volna belenézni ebbe az "izgalmasnak" tünö beszélgetésbe (miért kéne rögtön viátank nevezni?), de nem tudom, hogy lehet a legkevesebb idöráfordítással (hogy ne kelljen 300 kérdést véginézni) megtalálni?

Talán meg tudnád adni a linkjét?

Elöre is köszönöm.

A jobb érthetöség kedvéért tehát megint:

"III. A végső tisztulás, vagyis a tisztítóhely

1030 Akik Isten kegyelmében és barátságában halnak meg, de még nem tökéletesen tiszták, örök üdvösségük felől ugyan biztonságban vannak, de a halál után tisztuláson mennek át, hogy elnyerjék azt a szentséget, melyre szükségük van, hogy a mennyország örömébe beléphessenek.

1031 Az Egyház a választottaknak ezt a végső tisztulását, ami teljesen különbözik a kárhozottak büntetésétől, purgatóriumnak, tisztítóhelynek nevezi. Az Egyház a tisztítóhelyre vonatkozó tanítását főleg a Firenzei [622] és a Trienti Zsinaton [623] fogalmazta meg. Az Egyház hagyománya bizonyos Szentírási helyekre hivatkozva, [624] tisztító tűzről beszél:

"Hinnünk kell, hogy bizonyos kisebb bűnök számára az ítélet előtt van egy tisztító tűz, mert az örök Igazság mondja, hogy ha valaki a Szentlélek ellen káromkodik, az ťsem ebben, sem az eljövendő világbanŤ (Mt 12,31) nem nyer bocsánatot. E kijelentésből következik, hogy egyes bűnök ebben a világban, mások az eljövendőben bocsáttatnak meg." [625]

1032 Ez a tanítás a halottakért való imádság gyakorlatára is támaszkodik, melyről már a Szentírás beszél: "Azért mutatott be (Makkabeus Júdás) engesztelő áldozatot, hogy megszabaduljanak bűneiktől" (2Mak 12,46). Az Egyház az első időktől kezdve tisztelte a halottak emlékét, könyörgéseket ajánlott föl értük, különösen pedig az eucharisztikus áldozatot, [626] hogy megtisztulva eljussanak Isten boldogító színelátására. Az Egyház ajánlja az alamizsnát, a búcsúkat és a vezeklést is az elhunytakért.

"Segítsük őket és emlékezzünk meg róluk. Ha ugyanis Jób fiai megtisztultak atyjuk áldozata által: [627] miért kételkedel abban, hogy a mi áldozati adományaink vigasztalást nyújtanak az elhunytaknak? (...) Ne késlekedjünk tehát segíteni azoknak, akik eltávoztak, és fölajánlani imádságainkat értük." [628] "

A BŰNÖK BÜNTETÉSE

1472 Hogy az Egyház e tanítását és gyakorlatát megérthessük, tudnunk kell, hogy a bűnnek kettős következménye van. A súlyos bűn megfoszt az Istennel fönnálló közösségtől és ezért alkalmatlanná tesz az örök életre, és az ettől való megfosztottság "az örök büntetés". Másrészt minden bűn, még a legkisebb is, a teremtményekhez való rendetlen ragaszkodással jár, ami szükségessé teszi a tisztulást, akár itt a földön, akár a halál után, az úgynevezett purgatóriumban (tisztítótűz, tisztítóhely). E tisztulás szabadít meg attól, amit "ideigtartó büntetésnek" nevezünk. E kétféle büntetést nem szabad valamiféle bosszúnak tartani, mellyel Isten az embert kívülről sújtja, hanem nagyon is a bűn természetéből származó valóságként kell fölfogni. Egy lángoló szeretetből fakadó megtérés létrehozhatja a bűnös teljes megtisztulását, úgyhogy semmi büntetés nem marad fönn. [82]

1473 A bűn megbocsátása és az Istennel fennálló közösség helyreállítása magával hozza a bűn örök büntetéseinek elengedését. Az ideigtartó büntetések azonban megmaradnak. A keresztény embernek mindenfajta szenvedést és megpróbáltatást türelemmel viselve, és amikor eljön a nap, a halált derűs lélekkel fogadva, törekednie kell arra, hogy a bűn ezen ideigtartó büntetéseit kegyelemnek tekintse; az irgalmasság és szeretet cselekedetei, az imádság és a különböző vezeklési gyakorlatok által igyekeznie kell, hogy teljesen levesse magáról a "régi embert" és magára öltse az "új embert". [83]

"Máriapócsi kép: Nekem valószínűbbnek tűnik az a lehetőség, hogy van valami a templomnak azon a részén, ahol a kép van, s ez a valami okozza a folyadék megjelenését."

Ès akkor mivel magyarázható, ha Madonna-képek vagy szobrok vért sírnak?

Mert ilyen is gyakran elöfordúl.

@ "ma 17:30" és "17:40"

Megvan a magyarázata, de csakis a SzentÍrás függvyében van rá válasz. Kérdés, hogy elfogadnátok-e...