Mekkora bűnnek számít, ha házasság előtt lefekszem egy nővel (mert nem bírom ki)?

A gyilkosság után ez a második legnagyobb bűn.

Válaszod 94.6%-ával maximálisan egyetértek:)

Bocsi a salátás megfogalmazásért,aki akarja megérti,aki nem, nem.Aki akarja elítéli,aki akarja nem.

Tudod, nagy különbség van aközött, hogy az ember negatív vallásos szellemben "próbálja" Istent követni, de a saját agya után megy, a Mindenható Istent emberi, csökevényes tudása alapján próbálja értelmezni és a szavát megtartani és AKÖZÖTT, hogy "Akiket Isten Szelleme vezérel, azok Isten fiai" (és lányai természetesen) Ezzel most nem okoskodni akarok és azt sem akarom elbagatellizálni, amiben vagy, a fájdalmadat, a keserűséget és a csalódást, de meg kell értened valamit: "Ha hallgatsz az én szavamra és megcselekszed azt, AKKOR lekszel jó szerencsés" és ezt nem papok, lelkészek, vallás, vagy emberi vélekedések határozzák meg (kivéve, ha hagyod!) hanem EGYÉNILEG Isten vezetése NEKED. Ugyanis nincs két egyforma helyzet, nincs két egyforma individuum, ahogy nincs kitüntetett "szabvány" sem, amit kívülről, emberi "jótanácsok" és "bölcsesség" alapján követni lehetne maradéktalan sikerrel. Átkozott az, aki emberben bízik és testbe (testi természetbe/testi, emberi okoskodásokba helyezi erejét. Ne Istenre haragudj, Ő sohasem téved, mert tökéletes. Nincs olyan, hogy "ha tudna", olyan sincs, hogy "ha akarna". Le van írva mit akar: Hogy életed legyen és bővölködj és leromboljon minden akadályt, ami tőle elválaszt(hat) és az Atyához menj. Utólagos "tűzoltásnál" is képes valóságos választ adni és TENNI, megfordítani a cselekményeket, a rossz döntések következményeit és jót hozni ki azokból, amik rosszul indultak, vagy rosszak lettek. De azt be kell látnod, hogy józanul mérlegelve ehhez HIT kell, ami előhozza a lthatatlanból a láthatatlanokat. És kell egyfajta alázat és Istenfélelem, mert végülis Istentől kéred azt, annak a helyzetnek a megoldását, amit te szúrtál el. Azonban, ameddig nem látod be a saját felelősségedet és szerepedet ebben, aminek a következményeit most nyögöd, addig nem leszel képes se hinni, se tenni és Isten ujját is visszatartod a hitetlenségeddel. Hiszen hogyan hihetnél Isten hegyeket mozgató/helyzeteket, embereket megváltoztatni képes erejében, jóakaratában és végtelen bölcsességében, ha opnt őrá haragszol, mint a helyzet "kirobbantójára"? A kettő üti egymást. Gondolom belátod, hogy miért és látod a különbséget.

Láthatatlanból a láthatókat sorry..

"Kicsoda olyan süket és vak, mint az én szolgám?" Nem szabad mindent meghallanod/meglátnod, főleg, ha mélyebben éled meg az érzelmeket, mint az átlag, vagy "mások" mert a te szempontodból főleg az számít, hogy TE hogy éled meg. Úgy értem, nem szerethetsz jobban magadnál senkit és az, hogy szeresd felebarátodat, mint magadat, alapból nem jelenti azt, hogy jobban kellene. "A részvétlenség iránti hajlandóság nem kevésbé egyetemes, mint a részvét iránti hajlandóság". Ha mindent észreveszel, mindenre figyelsz, hogy ki mit mond, mikor mondta, hogy mondta, kinek mi a véleménye, kinek felelj meg stb stb. akkor SOHASEM lehetsz boldog, mert nem azt csinálod, ami/aki te vagy, nem vagy a "helyeden" hanem más embereknek akarsz megfelelni. Ha viszont így teszel, állandóan frusztrált leszel, mert nincs olyan ember, aki mindenkinek elnyerje a tetszését, megnemértettnek fogod érezni magad, kompenzálni próbálsz állandóan és minden energiádat leköti, hogy lelki vigyázállásban fürkészd a környezetedet. Ez ROSZZ, nem erre születtél. Ahogy senki sem. Istent sem mások szemével kell látnod, hanem a sajátodéval, neked kell megismerned, felfedezned, nem pedig "másodkézből", mások gondolatai által. Ha ezt megteszed, akkor megismered Isten igazi természetét és képes leszel bízni benne, mert szólni fog hozzád. Ha te lépsz felé, ő is lépni fog, ezt így működik. De ráderőszakolni magát nem fogja, nem csorbítja a szabad akaratodat. Viszont, ha nem hiszel, akkor megkötöd a kezét (igen, megkötöd, mert vannak törvények, amiket nem hág át, csak rendkívüli esetekben és kegyelemből) Ha viszont megismerteti magát veled ÚGY, ahogy csak ő tudja, akkor képes leszel hinni és bízni benne. Benne és nem valami csökevényes torz tükrön át szemlélt istenképben. Onnan tudom, mert régen, éveken évtizedeken keresztül én is ebben voltam. Azt hittem ismerem Istent, de végül döbbenettel teljes tisztelet, meghatottság és könnyek között őszinte bocsánatkérés következett. És onnantól fogva voltam képes hinni. Isten hatalmasabb, csodálatosabb, minthogy akár egy ezrelék szinten el tudnánk képzelni, őt magát, a jóságát és a tetteit, a gondolatait pedig már képtelenek vagyunk felfogni. Ennek ellenére, az értetlenkedéseink ellenére szeret. Nem azt várja el, hogy mindent megértsünk, hanem azt mondja: "figyelj rám" vagy inkább "RÁM figyelj". Amikor az öcsém nagyon kicsi volt, mindent megkóstolt, mindenhová belenyúlkált volna a ventilátortól kezdve a lámpaizzó foglalaton át mindenbe. Akkor szembesültem azzal, hogy mennyire nehéz elmagyarázni az elektromos áram működését, meg a centripetális erőhatásokat, kinetikus hatások okozta sérülések veszélyeit egy ilyen csöppségnek, aki még azt sem tudja, hogy az ég színét kéknek hívják.. Szerintem Isten is így van mivelünk. Felfoghatatlan dolgokat próbál megmutatni, megértetni, elmagyarázni leegyszerűsített nyelven, "lesüllyedni" a szintünkre, hogy megértsük, miközben mindenki csak megy a maga feje után, mint aki se hall-se lát és szófogadatlanul neki rohan mindennek, aztán megégeti magát, sír és mindenért Istent okolja. Ilyenkor nem haragudni kell Istenre, hanem úgy kell menni őhozzá, mint kisgyerek rohan az anyjához, vagy az apjához és bízni benne, hogy majd az ő "gyógypuszija" enyhíteni fogja a fájdalmat, hogy ő képes megnyugtatni, helyreállítani a dolgokat és visszaadni az örömünket. Én is ezt csináltam az öcsémmel, rájöttem, hogy ha tiltani fogok mindent, akkor annál inkább fogja csinálni és talán egyszer pont nem leszek ott, hogy segítsek, vagy megóvjam valami túl nagy károsodástól, mondjuk hogy eltörjön a picike ujja, amikor a ventilátor rácsán benyúl, vagy megrázza az áram. Így inkább én is "lesüllyedtem" az ő kis szintjére és az ő nyelvén próbáltam neki elbábozni, meg elgügyögni, hogy mi miért rossz úgy, hogy ő is megértse. Megtanítottam neki, hogy mihez nyúlhat, kapcsolgatni szabad a ventilátort, de nyúlkálni a forgó ventilátorhoz nem szabad, mert az fáj. Odatettem egy ceruzát, meg az ujjamat egy kicsit és fájdalmas arcot vágtam meg ilyesmik. És megértette. többé soha nem kellett azon aggódnom, hogy mi lesz, ha nem nézek oda és "hajtja a kíváncsiság" mert én széttiltottam a picinyke lelkét. Így felismerhette maga körül a világot a saját akarata és kíváncsisága szerint, meg én is biztonságban tudhattam. Szerintem Isten is ezt várja el és ezért mondja mit hogyan csináljunk. Csak figyelni kell rá és bízni benne, mint egy kisgyermek:) És ő HATALMAS. Mindenható. Azt jelenti: BÁRMIT képes megtenni, bármit megtehet. Ki foghatja vissza? És ő megígérte, hogy ha kérjük, ha kéred, akkor meg fogja tenni, ha hiszel, mert szeret:) Ha nincs 1000x leírva a bibliában, akkor egyszer sem. De ehhez kell egyfajta "kapcsolat" vele, nem elegendő, ha az ember éli világát és amikor gáz van, odahívja, mint egy pincért aztán várja a csodát és ha nincs, vagy nem azonnal, akkor átmegy dulifuliba. Tudom, hogy komoly problémákról, fájdalmas problémákról van szó és nem is akarom elbagatelizálni, mert tudom, milyen és mennyi szenvedés és fájdalom éri az embereket. De akkor is ez a nagy helyzet, én azt tapasztalom, hogy rossz az Istenképe az embereknek és eszerint a rossz kép szerint állnak Őhozzá, ami a hitüket is bekorlátozza és tele van bizalmatlansággal, meg frusztrációval, ami így, ezzel a metódussal elkerülhetetlen.. Pedig, ha lépsz felé őszintén (ŐSZINTÉN) és nem vallásoskodva, mások mintáját követve, hanem vagy TE, meg Ő és így állsz hozzá, azt értékelni fogja és ő is lép feléd. És akkor nem marad el a segítség, mivel ő nem hazudik és hűséges. Ő nem ember:) Az emberek szeretete, csak annyira erős, mint "a tavaszi eső fellege" . Építeni rá lehet, de nem érdemes, mert az emberek törékeny lények tele hibákkal és bűnökkel. Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni, amit Ő mond, az megáll örökké, az emberek amit mondanak, éreznek, holnapra elfelejtik és csak annyit mondanak "az akkor volt, most meg most van, hagyjáááálmáááár ezzel". Tessék szépen megismerni őt, venni a fáradságot. Erre lettünk elhívva, erről szól maga az örökkévalóság is!