Vajon valóban Istenhez méltó, szent módon dicsérik az Örökkévalót az ú. n. "keresztény rock" által?

Akkor ilyen zenére az Urat, elvégre mégsem rock. http://www.youtube.com/watch?v=2D5148rRIkw

Komolyra fordítva a szót, nem értek veled egyet. Szerintem az Urat egyféleképpen lehet dicsérni: őszintén. Ha pedig ezt valaki a rockzene segítségével tudja a legjobban tenni, hát tegye. Neked nincs rá szükséged, másnak viszont lehet, hogy szüksége van rá. Imádkozni sem egyformán imádkoznak az emberek. Akkor most csak az egyikük csinálja jól?

"és az általa megadott módja sem változik a dicséretnek"

Ezzel kijelented, hogy a te dicséreted az egyedül igaz. Mert külsőségekről beszélsz. Amelyeket ráadásul Isten az újszövetségre meg sem adott. Jézus megadott módja: Lélekben és igazságban. Ez pedig különböző embereknél különböző módon történik.

"Ha én egy ilyen metál-közösségbe elmennék, a belső emberem nem bírná a dolgot, el akarnék jönni onnan, pedig lehet, hogy hitünk alapján testvérek vagyunk, mégsem tudnék közösségben lenni velük. Ez biztos nem lehet Istentől, mert Ő ugyanazt a szellemet adja mindannyiunknak, ami által Őt Atyánknak hívhatjuk."

Ember, ébresztő! Nem csak te létezel! Nem a te világod A világ! Ugyanaz a szellem nem ugyanaz az ízlés! Kevered a tehenet a traktorral!

Ez egy jó kérdés, ezen én is gondolkoztam.

Megtérésem előtt metálgitáros voltam.

Érdekesség, és egy tévhit eloszlatása: a mi saját szövegeink kifejezetten nem voltak "bűnös" szövegek.

Ellenben a stílust (black metal) és annak közönségét már annak tartottam; minél vadabb minél durvább, minél istentelenebb, annál jobb.

Ezért felhagytam vele; a közönség miatt.

Mostanában zenélek tovább, de már csak keresztény, dicsőítő dalokat.

Itt jön a kérdés dilemmája is. A metál stílusból vissza-vissza vettem, azonban véleményem szerint egy kis rockosítás rendesen adagolva (ugye zenészként könnyű a hangszer felé terelni a hangsúlyt, a dal rovására) belefér.

Más. Hallottam kifejezett keresztényrock-bandákat.

Egyrészt: minden, csak nem rock, legtöbb kevés, mint mackósajtban a brummogás. Sok stílus keveredik, sokszor szerencsétlenül, értetlenül állok.

Ami meg tényleg rock, ott a szövegre fektetnek kevés hangsúlyt, ezáltal valóban, teljesen idegen...

Én úgy zenélek: keresztény zenét játszok. Ha besikerül a torzítás, vagy egy-egy rock vagy metál riff, HA BELEFÉR, akkor nincs gond. Viszont ha mondom, ez gyerekek keresztényrock, mindenki felveszi azt a szemüvegét, vagy hallókészülékét, ahogyan én is.

Nos, pusztán zenei stílus alapján elítélni, vagy ellenezni egy -- tegyük fel -- keresztény szellemiségű dalt már eleve logikai buktató.

Ha pusztán a rock vagy metal stílushoz kötődő életvitel miatt tenni igazságtalan. Valahol, valamikor minden zenei stílus elkezdte. A mai egyházi énekek igen nagy része a folklórból ered, azaz népzene, ami szintén egy világi műfaj. Attól még, hogy a népdalok manapság már inkább csak az egyházi énekekben élnek, attól még maga a népdal egy világi műfaj. A középkori zene is világi zene volt, sokáig a trubadúrok művelték, akik híresen léha és csapongó életet éltek. Minden dolog valahol nem keresztény gyökerekkel is rendelkezik.

Most akkor magyarul se beszéljünk, mert azzal valaha pogány szertartások kereteit adták? Ne használjunk olyan szavakat, mint mondjuk "farkas", "szarvas" mert azt pogány hagyomány miatt neveztük el így? (az állat szent volt, és nevét tilos volt kimondani, ezért körülírták, farkas-állatnak, szarvas-állatnak nevezték, pont úgy, ahogy a zsidók sem mondták ki Isten nevét, hanem csak körülírták, mint ÚR, Teremtő, Mindenható).

Én magam rettentő igazságtalannak és hibásnak tartom ezt a fajta gondolkodást. Én vagyok rá az élő példa, mert kedvelem a metálzenét, nem csak a keresztény metált, és mégsem vagyok egy kicsapongó, részeges figura. Sőt, többször voltam metálkoncerten, és kifejezetten élveztem, semmi keresztényelleneset nem találtam benne.

Igen, a metál egy lázadó és szókimondó műfaj, és elsősorban az ilyesfajta látszaterkölcsiséget támadja. Megvannak ennek is a maga idióta szélsőségei (pl. norvég sátánista templomgyújtogatók), de a metálosok nagy tábora nem tud velük közösséget vállalni.

Ami pedig az általános sötét tónust meg sátánistának tűnő szimbolikát illeti, annyira kell komolyan venni, mint a Halloweent. Beöltözős mulatozás, semmi több.

Végül, hadd mutassak szerintem igazi keresztény metált, a sajnos már elhunyt Ronnie James DIo személyében, nagyszerű zene és mély mondanivaló:

Dio - Holy Diver

http://www.youtube.com/watch?v=QuVfrLh9Oz4

Black Sabbath - Heaven and Hell:

http://www.youtube.com/watch?v=VUjUIP2ugG4

Hát ez marha jó...:(

Azért kérdezzük már meg Jézust mit szól ehhez?

szerintem a válasz egyértelmű!!!!!!!!!!!

Szerintetek ez keresztényi?

Mert szerintem a Sátánizmushoz van köze inkább nem a szelídség szelleméhez mely a szent szellem egyik gyümölcse.

És tényleg van keresztény rave zene:))

Hát munyamunya úgy tűnik győzött a liberalizmus.

A következő kérdés, hogy lehet e használni a ráhangoláshoz valami segédeszközt. Rockereknél pl boroskóla. :)))

Érdekességképpen a rasztafári egyház 3 Bibliai sórból kikövetkeztette, hogy a fű (ganja) istentől való, így közelebb kerülnek Jahve-hez:

Mózes1 1:11

Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge füvet, maghozó füvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn.

(új fordítás: Növesszen a föld növényeket: füvet, amely magvakat hoz, gyümölcsfát, amely fajtájának megfelelő gyümölcsöt terem, amelyben magva lesz a földön. És úgy történt)

Mózes1 3:18

Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek füvét.

(Tövist és bogáncsot hajt neked, és a mező növényét eszed.)

Péld. 15:17

Jobb a paréjnak étele, ahol szeretet van, mint a hízlalt ökör, a hol van gyűlölség.

("Better is a dinner of herb where love is, than a stalled ox and hatred therewith.")

Zsoltárok 104:14

Az ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből, És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.

Új ford: (Füvet sarjasztasz az állatoknak, növényeket a földművelő embernek, hogy kenyeret termeljen a földből, 15és bort, ami felvidítja az ember szívét, és ragyogóbbá teszi arcát az olajnál, a kenyér pedig erősíti az ember szívét.)

Érdekes kérdés, hogy melyik kereszténynek mi fér bele:)))

Lehet rágódni rajta...

Olvasd el ezt:

Corrado Balducci: Sátánizmus és rockzene

Kérdező! A zene - ha igazán jó zene - mindig "turbóz" szinte minden embert, akár milyen stílusú. Aztán a legtöbb embernek van egy-két kedvenc stílusa, ami akkor is "turbózza" őket, ha maga a zene inkább középszerű, sablonos, vagy akár még az sem. Valami fura "turbó-reflexet" vált ki. "Turbózás" alatt, gondolom, azt érted, hogy valamiféle irracionális érzelemkavalkádot vált ki, aminek szinte mindig meghatározó eleme egy alig fékezhető eufória-löket.

Te azt mondod, hogy csak az a zene mehet be a gyülekezet közös életébe, ami nem "turbóz", nem váltja ki ezt az értelmetlen eufóriát - de ezzel azt is mondod ám, hogy csak a középszerű vagy gyenge zene mehet be. Csak mivel te épp a rockzenét szeretted, arra voltál ráhangolva, hát azt gondoltad, a stílus felel azért a szerinted "nem eléggé szent" érzelemrohamért, amit ez a zene kivált belőled. Képzeld, másból egész más zenék váltják ki ezt. Én már éreztem magam extatikus állapotban a Halleluja-kórus hallatán is - és ha hiszed, ha nem, minden olyan zene, ami például a reformátusok gyülekezeti énekeskönyvében végezte (én ezt ismerem a "szolíd gyülekezeti énekek" kalapból), a maga korában, amikor divatos volt, ugyanezt a szerinted nem helyén való érzelmi rohamot váltotta ki a hallgatók jelentős részéből, amit belőled a rockzene. Különben nem csináltak volna belőlük gyülekezeti éneket.

Azt teljesen értem, hogy mi a gondod azzal, ha valakinek a hite vagy az Istennel való kapcsolata ilyen irracionális érzelmi rohamokon alapul, azokból él és táplálkozik, miért nem akarod, hogy a TE hited ilyenen alapuljon, és miért nem helyesled, ha egy gyülekezetben arra bátorítják az embereket, hogy ilyenre alapozzák a magukét.

Mert az érzelmi rohamra alapozott hit(élet) meg is szűnik az érzelmek elmúltával. Meg különben is, Isten nem manipulálni próbál bennünket.

Ez mind teljesen rendben van.

De az Isten közös dicsőítése egy gyülekezetben nem a "megalapozás" rész (arra van elég más alkalom minden liturgiában), hanem ha úgy tetszik, a meglévő hit megélése, kiélése - érzelmestől, mindenestől. Mert emberek vagyunk, és igenis nagyszerű dolog ezeket az érzéseket érezni, és mégis hol máshol lenne helyénvalóbb őket érezni, ha nem az Istennel való közösségünkben...? És mi másért lenne tele annyi felszólítással a Biblia, hogy örvendezzünk, ujjongjunk, tapsoljunk, énekeljünk és zenéljünk Isten dicsőségére? Szerinted Istennek van ezekre szüksége? Ugyan már. Nekünk.

Ne haragudj, ha úgy látod, hogy sok sületlenséget hordtam össze, de én meg úgy látom, hogy sokakkal együtt félreértesz valami lényegeset.

56, önpusztítással nem kell megfertőzni Isten ajándékait. Nálad is dúl a gondolkodástól teljesen mentes előítélet. Isten tegyen helyre.

57, az ilyen könyvek rendszerint ugyanúgy hazudoznak, mint a kérdező által linkelt blog, vagy épp a kérdező, még ha tudatlanságból is. Én a Rockzene és a Csak a lelkedet akarjuk könyveket olvastam, meg láttam egy videó anyagot a témában. Általában világi zenekarokra mutogatnak, nem ritkán hazudozva is róluk, például kitalálták az AC/DC-ről, hogy a nevük rövidítése valójában antichrist/dead Christ, ezzel szemben az a valóság, hogy ezt a feliratot, aminek a jelentése egyenáram/váltóáram, a varrógépen látta az alapító gitáros húga, és ezt javasolta zenekarnévnek.

Ezen kívül keresztény előadókat is górcső alá vesznek, különböző sátáni szimbólumokat tulajdonítva nekik, amelyekről még maguk az előadók sem hallottak soha, nemhogy hétköznapi keresztények, sokkal inkább sátánisták szokták az ilyeneket ismerni, szóval evidens a kérdés, hogy tudásuk alapján az ilyen könyvek írói sátánisták is lehetnének. A munkájuk gyümölcsei is erre utalnak.

Valamint különböző kitalált és áltanulmányokkal mossák az emberek agyát, például, hogy a metál zenétől tönkremennek a növények. Nos, az én szobanövényeim nagyon jól néznek ki, pedig minden nap kénytelenek metált hallgatni.

Összefoglalva a szubkultúrák zenéi elleni támadás féligazságokra és hazudozásra épül (rémlik, mintha a Bibliában valami Lucifer csinálna ilyeneket), célja a keresztények örömének a szétzúzása, lelkük mérgezése, lehetőleg Istentől való elválasztása is. Ez nyilvánvalóan látható. Akik mégis ezt csinálják, azoknak nem lennék a helyükben, amikor számot kell adniuk Istennek.