Vajon valóban Istenhez méltó, szent módon dicsérik az Örökkévalót az ú. n. "keresztény rock" által?

Kedves vigera!

Mint már írtam, semmi kifogásom a hangos, lelkes, akár táncos dicsőítés ellen, erre valóban van példa és felhívás is az Írásokban.

Ez azonban nem egyenlő a nyilvános koncertfellépéssel, ahol a nézők nem Istent dicsérik, hanem a zenekart figyelik áhítatosan, hogy milyen szépen zenélnek. Ember embert nem képes Istenhez vezetni, ez ki van zárva, egyedül az Isten Szelleme az, ami kimunkálja a megtérést bennünk, és ennek semmi köze ahhoz, hogy hallok-e valami szép muzsikát vagy sem. A Szellem nincs lekorlátozva, hogy csak ott tudna 'működni', ahol emberek lelkesen térítgetnek, a Szellem akár az éjszaka közepén is felébreszt, és ráébreszt arra, hogy mennyire pocsék vagyok, és ad szellem szerinti megszomorodást, megbánást, Isten előtti alázatot és örömet.

Értem én, hogy 'szerinted természetes' a korszellemhez való igazodás, hiszen ezt tanítják nekünk mindenhol: hogy minden relatív, és a fő mérce az ember, hogy neki mi tetszik, mi simogatja a lelkecskéjét - írtak erről az apostolok is, hogy sokan csak a meséket keresik, a fülüket csiklandoztatják - és majd mi kitaláljuk, mi kedves Istennek. Sajnos sokan esnek ebbe a tévedésbe, de ennek semmi köze a Jézus Krisztus hitéhez.

Lett volna egy fogadásom, hogy fel fogod hozni a netet, mint modern eszközt, és hogy lám, én is ezt használom. Az itteni beszélgetések, viták pont olyanok, mint egy beszélgetés az Areopaguson, vagy vitatkozás az efezusi zsinagógában. Egyszerű eszmecserék, amik most nem élőszóban, hanem írásban zajlanak, de ettől még nem valami teljesen másfajta dolog ez, hanem ugyanúgy az Isten beszédeinek kifejtése, mint volt az apostolok hirdetése. Ráadásul egy kimondottan erre a célra létrehozott helyszínen, egy "Vallás" nevű fórumon tesszük ezt, vagyis nem mindenféle szembejövő idegeneket vegzálunk, hanem olyanokkal beszélgetünk, akik már eleve érdeklődnek az Isten dolgai iránt. Ez bizony pontosan az a metódus, ahogy az apostolok is munkálkodtak.

Az én és a testvéreim istentiszteleti gyakorlatát nagyon is sokszor kritizálják mások, de ezzel nekem semmi bajom nincsen, nem töri össze a szívemet egyáltalán, egyszerűen tudomásul veszem, hogy mások nem ismerik el az Isten rendeléseit ebben a dologban, és máshogy csinálják. Szívük joga. De persze ez nem jelenti azt, hogy én nyugodtan bánthatok másokat, nem is ez a célom soha. Nem emberekkel van gondom, hanem szokásokkal, tanításokkal, hamis dogmákkal, amiket szellemi erők, levegőbeli hatalmasságok tukmálnak rá az Istent keresőkre, hogy eltérítsék, ha lehet, a választottakat is. Ez ellen emelem fel a szavam.