Vajon valóban Istenhez méltó, szent módon dicsérik az Örökkévalót az ú. n. "keresztény rock" által?

Kedves 52-es metálos válaszoló!

A szellemben és igazságban történő imádat elvárása nem egyenlő azzal, hogy mindenki azt csinál, amit akar. Csak mert nincs már templom, származás szerinti papság és állatáldozati rendszer, még nem egy teljesen káoszos egyházi istentiszteleti mód lett bevezetve. Egyáltalán nem saját a magam elvárásáról van szó, nem én mondom meg, mi a helyes, hanem Isten. És bizony ugyanaz a szellem ugyanazt a gondolkodásmódot, életmódot, viselkedést hozza létre mindannyiunkban végül. Nem egyszerre, nem egycsapásra, de a cél ez.

”” Kérlek azonban titeket atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképen szóljatok és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben.””

”” Valakik annakokáért tökéletesek vagyunk, ilyen értelemben legyünk: és ha valamiben másképen értetek, az Isten azt is ki fogja jelenteni néktek, Csakhogy a mire eljutottunk, ugyanabban egy szabály szerint járjunk, ugyanazon értelemben legyünk.””

Az ízlés nem befolyásolhatja az istentisztelet módját, egyszerűen teljesen lényegtelen az én személyes elképzelésem ebben a dologban. Kizárólag a Szellemre támaszkodhatunk annak megítélésében, hogy mi igaz és mi nem.

Kedves Titus Pullo!

Arra nem tudok mit mondani, ha neked a Haloween is belefér a keresztény életvitelbe... Ugyanígy érthetetlen számomra, hogy lehet, hogy nem találtál 'keresztényellenes' dolgot egy metál koncerten (elég csak a különféle kézjelekre gondolni).

Ezt írod:

>Minden dolog valahol nem keresztény gyökerekkel is rendelkezik.<

Nos, nagy bajban lennénk, ha valóban így lenne. Az igaz Isten-imádat nem fakad semmiféle pogány gyökérből, az mindig egyféle volt, és marad is minden korszakban. A modern kereszténység szeret mindent elrelativizálni, meg hivatkozni az egyéniségre, toleranciára, liberalizmusra. Mindezek teljesen idegenek az Isten gondolkodásmódjától, Ő nem mondta soha, hogy 'na jó, ha akarjátok, utánozzátok csak a környező pogány népek szokásait, ezek úgyis csak külsőségek'... Még a férfiak haj- és szakállviselete sem volt mindegy, hát még az istentisztelet módja!

Aki a világban van, aki aszerint él, az felőlem nyugodtan lázadjon csak, és támadja a társadalmi normákat ahogy akarja, de az ilyesmivel egy hívőnek már semmi dolga. Nekem nem a világ rendszerét kell megváltoztatnom, nem egy nemzeti forradalom véghezvitelére vagyok elhívva, hanem arra, hogy végig hűségesen kitartsak az Isten igazságai mellett, bizonyságot tegyek Róla az életemmel, hirdessem a jó hírt, és szeplő nélkül megőrizzem magam e világtól.

Az egyháznak nem kell igazodnia a mindenkori korszellemhez, mert azt ennek a világnak az istene befolyásolja, aki ellen mi küzdünk. Csak mert bejött egy újfajta zenei irányzat, ami sokaknak csiklandozza a fülét, még nem jelenti azt, hogy a dicséret módját meg lehet változtatni. Nem dallamokról, zeneszerszámokról van szó, hanem azok használatának módjáról. Nem a gitár maga 'ördögi', de lehet úgy is játszani rajta, hogy az már nem Istent dicsőíti, csak az érzelmeinket korbácsolja fel, ami teljesen idegen a tiszta dicsérettől.

Kedves 58-as válaszoló!

Köszönöm a gondolataidat, sok mindent sokkal jobban megfogalmaztál, mint ahogy eddig én próbáltam.

Abban azért vitatkoznék, hogy a ’turbó-mentes’ zene automatikusan igénytelen és gyenge is volna. Ugyanakkor azt is állítom, hogy nem feltétlenül csak Beethowen-i színvonalú dalokkal lehet dicsérni az Istent, a kegyes istentisztelet szelíd és fenséges tud lenni akkor is, ha össz-vissz két akkordon pötyögjük az énekeket. Egyébként én nagyon jól el tudom választani a zene fiziológiás hatását magamra az Isten iránt érzett lelkesedésemtől, hála Neki ez nem okoz gondot, így nyugodtan tudok olyan zenéket hallgatni, amiket korábban is kedveltem és a mai napig örömet okoznak, ’érzelem-rohamot’ valóban, de ezzel nincs gond, a helyén tudom kezelni. Amikor eufóriás érzésem kezd lenni istentisztelet alatt, arra is odafigyelek, hogy az direkt ne az énekléstől legyen, ne a szép dallam hassa meg a lelkecskémet, hanem valóban az én Atyámra figyeljek, és csak a Tőle jövő béke és öröm töltsön el. Nekem fontos, hogy ez így legyen, mert az első dolog, amit megtanultam a megtérésemkor az volt, hogy a szívem, a bensőm, a természetem pocsék, és ha kicsit is hagyom, félrevezetem és becsapom saját magamat.

És való igaz, hogy a dicséretben, hálaadásban benne vannak az érzelmeim is, sírok és nevetek az én Istenem színe előtt, és megalázza a szívemet és felemel és egyedül az Ő jelenlétében jó nekem. Ezt dalokkal is ki tudom fejezni, és egy áldott imádkozás után vágyakozik is a szellemem az éneklésre, ilyenkor még utcán menet közben is dicsérem az Istent. Tehát nem az érzelmi töltettel van bajom, hanem valóban a mesterséges izgalom generálásával és a tudatosan ilyen célból létrehozott zene alkalmazásával az Isten előtt.

>Istentiszteleti zenéről az újszövetségre nézve nincs szó. Ezért ebben szabadságunk van.<

Királyság! A pornófilmekről sincs egy mukk sem az újszövetségben, úgyhogy hajrá!

De persze ahogy a családi élet, a házasság és a házaságy szentsége, a más asszonyára vággyal tekintés tanítása megadja a választ a pornóval kapcsolatban, éppen így az istentisztelet Isten által elvárt módja is kiolvasható abból a számtalan igehelyből, ahol a magunk megszenteléséről, tisztaságáról, világi gondolkodástól való elválasztásáról, a dolgok szellemi megítélésének képességéről van szó.

Kedves Titus Pullo!

Tökéletesen félreértettél gyakorlatilag mindent, amit írtam. Ehhez azért tehetség kell.

Egy ünnep, egy közösségi esemény mindig formálja a gondolkodásmódot, főleg gyerekeknél, és hiába nincs explicit kijelentve, hogy a Halloween egy őspogány, istentelen, halottkultuszt terjesztő dolog, attól még ez így van, és igaziak a mögötte álló szellemi hatalmak is. Minden ilyentől - a körülöttünk élő népek szokásaitól - óva int bennünket az Isten, és ez nem véletlen. Lehet az Ő rendeléseivel vitatkozni, csak nem érdemes, mert mindent, amit Isten mond, a mi érdekünkben mondja, hogy jól legyen dolgunk ezen a földön.

És természetesen nem történik velem semmi, ha ilyen vagy olyan formán tartom az ujjaimat (nem félek semmi ilyesmitől, a szeretet kiöli a félelmet), de tisztelem annyira a Teremtőmet, hogy nem veszek át olyan szokásokat, melyeknek forrása az Ellenség.

Ha nem imádat céljára van a "keresztény metál", akkor minek? Szórakoztatás céljából? Bulizunk egyet, csörgünk csak úgy a magunk örömére, miközben képmutató módon az Istent emlegetjük a szövegekben? El kellene dönteni, hogy mit akar az ember. Ha csak jól érezni magát, arra megfelel bármilyen muzsika, ha meg az Isten dolgairól szólni, arról megemlékezni, akkor tartsuk tiszteletben az általa megadott feltételeket: szellemben és igazságban menjünk elé.

A 'modern kereszténység' mindaz a számtalan felekezet, akiket magad körül látsz, akik elszakadtak az eredeti, apostoli tanítástól, és már csak nyomokban emlékeztetnek a valódi Krisztus-követő életmódra.

És nem emlékszem, hogy Jézus azt mondta volna a tanítványoknak, hogy nosza menjünk, verjük ki a gonosz megszálló rómaiakat Jeruzsálemből, mert szegény nép mennyire szenved. Ellenkezőleg. AZ ő országa nem ebben a világban van, nem kormányzatok és nemzetek által, nagy tömegekben valósul meg, hanem egyenként, az Isten elhívott szentjeinek a szívében és az ő közösségükben. És egyáltalán nem jólétről beszéltem, hanem az Isten akaratának való engedelmességről, ami nehézséget és ellenállást jelent nekem a világban (pl. szombatok, ünnepek megtartása). A krisztusi élet nem háváj-dídzsé ezen a földön egyáltalán.