A hit döntés kérdése, vagy azért ennél kicsit bonyolultabb?

Legtöbbeknek egyszerűen kényszer kérdése. Ha a kisgyerek ebben nő fel, ebben szocializálják, sőt, ha nem hisz benne, büntetik érte, akkor ő vallásosnak vallja magát.

Az, aki később lesz az, náluk általában döntés kérdése, vagy reakció, megoldás keresés problémákra, félelmekre.

Kicsit bonyolultabb.

A hit nem jon magatol.

Ahhoz ,hogy hited legyen,[hinni tudj valamiben],ismeretet kell szerezni rola.

Ha valamit nem ismersz hogyan hihetsz benne?

Igy van Istennel is.

Sokan nem hiszik ,hogy van,mert nem szereztek rola ismeretet.

Meg kell hatarozni,hogy ismeret altal,miert hiszem azt.[mindegy mit].

Ugy gondolom,a hit egy bontes ismeret altal.

Sörpocak tőled szokatlan kérdés ez, de örülök hogy feltetted ezt a kérdést. :-)

A Szentírás alapján kegyelemből, és hit által igazul meg az ember, és nyerhet üdvösséget. Nem cselekedetek által, hogy senki ne kérkedhessék, azt írja a Biblia. Ha cselekedetek által lenne mint az összes többi vallásban, akkor az nem lenne igazságos sem, mert elven feltételezne egy képességet, rátermettséget, vagy valamilyen tulajdonságot.

Tehát hit által igazul meg az ember, és az embernek a hite tulajdoníttatik igazságul. Tehát Isten azt tulajdonítja nekünk igazságul, hogy hiszünk Jézus feltámadásában. Azt mondja az ige, hogy a hit a nem látott dolgokról való meggyöződés, máshol azt mondja hogy hitben járunk nem látásban, meg azt is mondja Pál, hogy aki lát valamit az miért reményli? Hanem abban reménykedünk amit nem látunk. Tehát a hit és a látás kizárja egymást. Ezt könnyű megérteni.... az Isten azért tekint bennünket igaznak, mert nem látjuk Jézust, és nem láttuk a feltámadását, nem láttuk a mennybemenetelét sem, és a visszajövetelét se (még). Tehát nem láttuk ezeket, és nincs erről semmilyen egyéb érzéki megtapasztalásunk se. Hanem csak 1 üzenetet hallottunk amelyik ezt elmondta nekünk, és szabadságunk van hogy ezt elfogadjuk, ill. befogadjuk , és úgy higgyünk benne hogy az életünket rátegyük erre, alárendeljük (életvezetésünket, házaséletünket, gyerekeink életét, anyagi életet stb) mindezt tesszük úgy hogy nem láttuk, akkor ez arról tesz tanúságot hogy a mi szívünk igaz. Mert könnyű lenne ha Jézus itt lenne köztünk, akkor nem is lenne más választás, akkor mindenki kénytelen lenne alárendelni magát, de akkor nem is lehetne igazzá lenni mert nem lenne mit tulajdonítani az embernek igazságúl. Mert Isten a mi hitünket tulajdonítja nekünk igazságul. Tehát a hit a döntő ebben, a héberben a hit rátámaszkodást is jelent nem csak hűséget és bizalmat, ezért a Bibliai gondolkodásmód szerint olyan hit nincs hogy elfogadok egy tényt de nem rakom rá az életemet, az nem hiteles hit, mert ha elfogadom akkor miért nem merem rárakni? Ha nem merem rárakni akkor nem fogadtam el.... Tehát az Isten ezt várja el tőlünk, hogy haljuk az üzenetet, engedünk a hívásnak, kijövünk és rárakjuk az életünket úgy hogy nulla érzéki információval rendelkezünk, és ezt a lépést (ami a hit lépése) hogy ezt megtesszük emiatt Isten igaznak tekint bennünket, mert ilyen lépést csak egy igazi szívű ember tesz meg. Azt is mutatja, hogy az illető szíve fogékony erre a dologra, mert különben miért fogadná el, és tenné rá az életét? Isten azt látja hogy egy olyan szívű ember vagy, akinek ugyanaz tetszik ,ami neki is tetszik, tehát rokontermészetű vagy Istennel és ez tetszik Istennek, és cselekedetek nélkül ezért Isten igaznak nyílvánítja az embert.

Ha látnánk Jézust, akkor ez az egész nem müködne mert akkor nem hit lenne hanem látás, és mivel ez a fajta megtérés csak a tények kényszeredett elfogadása lenne, így nem lenne benne semmi erkölcsi igazságosság.

Jézus mennybemenetelekor elmondja hogy muszáj neki elmennie, Tamásnak is azt mondja Jn ev 20,29-ben

"29Jézus így szólt: „Azért hiszel, mert látsz engem? Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.”

Tehát ha Jézus a feltámadása után itt maradt volna közöttünk, akkor lehet hogy már egy messiási királyság korszaka eljött volna, és jobb lenne az élet, mindenkit meggyógyított volna stb, de viszont rosszul jártunk volna mertsenki nem tudott volna hit által üdvözülni, és a végén mindenki elkárhozott volna. Tehát jobb így hogy nehezebben éljük meg hit által az életet mert így tudjuk csak elnyerni az örök életet. Itt meg kell érteni hogy nem egy improvizáció volt, vagy kitaláció, hanem szükségszerű volt Jézusnak az elrejtése a mennyben, a megigazulás és a Szentlélek munkája szempontjából. Így már érthetőbb Jézus szavai mikor mennybemenetele előtt ezt mondja tanítványoknak

16„Még egy kis idő, és nem láttok engem, de azután hamarosan megláttok majd.......

Pedig én az igazságot mondom: jobb nektek, hogy elmegyek, mert ha nem mennék el, nem jönne el hozzátok a Segítő*.” (Segítő=Vígasztaló=Szentlélek)

A Szentlélek pedig beköltözik azok szívébe akik hit által elfogadják bűneik bocsánatát, és ez nagyon fontos része az egésznek, mert ha nem a hit szemével nézek akkor Jézus Krisztust nézve csak a keresztig tudok eljutni, ahol egy óriási totális vereséget látok, és az hogy ezen túl tudok lépni és azt mondani hogy én pedig elhiszem azt az üzenetet, hogy ez nem így végződött, hanem győzelem lett, azt csakis hit által lehetséges. Ezt pedig nem csak az elmémmel, hanem a szívemmel is elhiszem ott legbelül, mert ez nagyon tetszik a szívemnek, és igaznak hiszi azt, hogy Jézus feltámadott a halálból és felment a mennybe. Valamint maga a Szentlélek is bizonyságot tesz a szívembe, mert Ő ott volt a keresztnél, ott volt a feltámadásnál, ott volt a mennybemenetelkor is. Tehát így igazulunk meg Isten előtt hit által. Valamint annak most örülnünk is kell hogy Jézus nincs itt, mert ez számunkra áldás, amiért hálát kell adnunk minden nap Istennek hogy felhozza a napot jókért, és gonoszokért egyaránt. Isten áldjon!