Ha a három isteni személy (az Atya, a Fiú, és a Szentlélek) mindegyike különálló, öröktől fogva lévő valóságos Isten, akkor az miért nem három Isten?

Talán nem tetszik Németh Sándor alaphangja? Akkor itt van ez, remélem tetszik:

„Tehát három Isten van? Nincs! Isten csak egy; de van az egy Istenben három személy: Atya, Fiú és Szentlélek. Ezek nyomait látjuk a világ alkotásánál. De jól meg kell jegyeznünk, hogy ez a három személy, az Atya, Fiú és Szentlélek csak egy Isten; tehát nem három, hanem egy az Isten.

De ha három a személy, az Isten pedig csak egy, akkor a három személy közül kettő nem lehet Isten – okoskodik talán valaki. – Ájtatos keresztények! De bizony: ISTEN MIND A HÁROM SZEMÉLY, MÉG PEDIG MIND IGAZ ISTEN. AZ ELSŐ SZEMÉLY, AZ ATYA IS IGAZ ISTEN; A MÁSODIK SZEMÉLY, A FIÚ IS IGAZ ISTEN; A HARMADIK SZEMÉLY, A SZENTLÉLEK IS IGAZ ISTEN; TEHÁT MIND A HÁROM IGAZ ISTEN. Meggyőz minket ez igazság felől a szentírás. Hogy az Atya igaz Isten, ezt nem szükséges bebizonyítani; mert aki Isten létét el nem veti, az józan elmével nem tagadhatja ezt; és annak dacára, hogy már sok mindenféle rendszeres és rendszertelen eretnek felekezet támadt, olyat, mely az Atya istenségét tagadta volna, még nem látott a világ. Aki az Isten létét elfogadja, az Atyát Istennek ismeri el. – Hogy a Fiú valóságos Isten, bizonyítja a szentírás: „Én és az Atya egy vagyunk” (Jn 10,30), mondja ő maga. De ha a Fiú az Atyával egy, az Atyával, aki Isten, akkor Ő NEKI IS ISTENNEK KELL LENNIE; mert ellenkezőleg nem lehetne egy vele. 

     Sőt szent János evangélista világosan kimondja, hogy „Isten vala az Ige.” (Jn 1,1) De az Ige nem más, mint a Fiú Isten, aki megtestesült; mert alább azt mondja az evangélista: „És az Ige testté lőn.” Mivel pedig testté a Fiú lett, tehát a Fiú az Ige, akit Istennek mond. A SZENTLÉLEK IS VALÓSÁGOS ISTEN. Bizonyítja a szentírás. Midőn Ananiás eladott birtoka árát csak részben adta át Péter apostolnak, s azt mondá, hogy ez minden, amit földjéért kapott, így feddé őt Péter: „Ananiás! miért kisértette meg a sátán szívedet, hogy hazudj a Szentléleknek! Nem embernek hazudtál, hanem Istennek.” (ApCsel 5,3-4) Péter apostol tehát e helyen ISTENNEK MONDJA A SZENTLELKET.

Több ide való tételt is idézhetnék; de azon meggyőződés, hogy NINCS KÖZÖTTÜNK EGY IS, KI A SZENTLÉLEK ISTENSÉGÉT TAGADNÁ, ettől felment. VILÁGOS TEHÁT A SZENTÍRÁSBÓL, HOGY MIND A HÁROM ISTENI SZEMÉLY VALÓSÁGOS IGAZ ISTEN. De mégis csak egy az igaz Isten. Erről is meggyőz minket a szentírás. Szent János evangélista híveihez intézett levelében e tannak világos kifejezést ad. Így szól ugyanis: „Hárman vannak, kik bizonyságot tesznek mennyben: az Atya, az Ige és a Szentlélek; és e három egy.” (1 Jn 5,7) Oly határozott nyilatkozat, melyhez semmi kétség sem fér.

De ha egy Istenben három személy van: Atya, Fiú és Szentlélek, és igaz Isten az Atya is, igaz Isten a Fiú is, igaz Isten a Szentlélek is: miként lehet, hogy E HÁROM IGAZ ISTEN MÉGIS CSAK EGY IGAZ ISTEN? – kérdi a kutató emberi ész. E KÉRDÉS MÁR HATEZERÉVES ÉS MÉG EDDIG MEGFEJTVE NINCS, és nem is lesz megfejtve mindaddig, míg csak az égbe nem jutunk. Emberi értelem meg nem fejtheti ezt, emberi szem nem tekinthet ebbe; mert az Isten bölcsessége a titok szent fátyolát borítja reája és nem engedi meg, hogy testi szem átkutathassa. Voltak e földön lángelmék, éltek nagy tudósok, éltek nagy bölcsek, éltek nagy szentek, akiknek szellemét nem győzte bámulni a világ; akik sok homályos kérdést fényre derítettek, de arra a kérdésre: MINT VAN AZ, HOGY AZ ATYA IS IGAZ ISTEN, A FIÚ IS IGAZ ISTEN, A SZENTLÉLEK IS IGAZ ISTEN, ÉS MÉGIS CSAK EGY AZ IGAZ ISTEN? – soha senki meg nem felelhetett; éppen azért, mivel ezt EMBERI ELME MEG NEM ÉRTHETI, FEL NEM FOGHATJA, ÁT NEM KUTATHATJA; MIVEL EZ EL VAN REJTVE, TAKARVA, TITKOLVA ELŐTTÜNK – titoknak neveztetik. Ez a titok pedig vonatkozik a három isteni személyre, kiket egy szóval Szentháromságnak nevezünk; azért e titok is Szentháromság titkának mondatik.

Tehát A SZENTHÁROMSÁG TITKA ABBAN ÁLL, HOGY MIND A HÁROM ISTENI SZEMÉLY IGAZ ISTEN, ÉS MÉGIS CSAK EGY AZ IGAZ ISTEN. EZT HINNÜNK KELL, HABÁR FELFOGNI, MEGÉRTENI KÉPTELENEK VAGYUNK IS. Ezt meg nem érthetem én, meg nem érthetik a püspökök s még a római pápák sem; meg nem érthették a hitvallók, az egyházatyák, a vértanúk, az apostolok, az evangélisták; de azért mindnyájan hitték, hogy úgy van; HITTÉK, MERT JÉZUS KRISZTUS ÍGY TANÍTOTTA, MERT A SZENTÍRÁS EZT BIZONYÍTJA. 

     Ne azt keressük, hogy megértjük-e? hanem hogy miként adja elénk az Anyaszentegyház? A mi elménk nagyon homályos, igen sokat nem képes fölfogni, de azért mégis hisszük, hinnünk kell; mert meggyőző érvek harcolnak mellette és olyan tekintélyek állítják, akik méltán várhatnak hitelt.

     De van-e nagyobb tekintély magánál Istennél ?Megcsalhat-e ő minket? Lehet-e az ő szavában kételkednünk? Talán már megcsalt valamikor? Ah, higgyetek, higgyetek neki! Lássék bár érthetetlennek, hogy A HÁROM SZEMÉLY EGY ISTEN ÉS AZ EGY ISTEN HÁROM SZEMÉLY, AZÉRT KÉTSÉGBE EZ IGAZSÁGOT NE VONJÁTOK. 

     Mert tudjátok-e, hogy borzasztó sértés, iszonyú bántalom, szörnyűséges bűn Isten szavában kétkedni! Igen, ISZONYÚ BŰN MÉG AKKOR IS, HA CSAK GONDOLATBAN KÖVETTETIK IS EL; DE MÉG ISZONYÚBB, HA A KÉTKEDÉSNEK NYILVÁN KIFEJEZÉS ADATIK, HA MEGTAGADTATIK AZ, AMIT AZ ANYASZENTEGYHÁZ A SZENTLÉLEK SUGALLATA FOLYTÁN TANÍT. Talán eddig nem is tudtátok ezt; talán gyónásaitokban ily bűnre nem is fektettetek nagy súlyt. Tudjátok tehát meg, hogy MINDEN KÁROMKODÁSNÁL ISZONYÚBB KÁROMKODÁS AZT MONDANI, HOGY „NEM HISZEM, AMIT AZ EGYHÁZ TANÍT, MERT ELMÉMMEL FELFOGNI KÉPTELEN VAGYOK”. TE GŐGÖS EMBERI ÉSZ! HÁT TE ELLENE MERSZ SZEGÜLNI ISTEN SZAVÁNAK, AZ EGYHÁZ TANÍTÁSÁNAK? A te vakoskodó szemeiddel abba a fénytengerbe akarsz tekinteni, amelyben Isten lakik? Oh szörnyű gőg! oh vétkes kevélység! te tartod azt rabigádban. Aki így beszél, arról majdnem bizonyos, hogy elveszett, elveszett örökre. Oh boldogtalan atyámfia! hol veszesz annyi könnyet, hogy ily iszonyú bűn szennyét lelkedről lemoshatnád? Hol veszesz oly mély fájdalmat, olyan töredelmet és bánatot, mely ily gonoszság teljes kiirtására megkívántatik?

Lakozzék szívünkben mindenkor igazi alázat. GYERMEKI ODAADÁSSAL HIGGYÜK AZ EGYHÁZ TANÍTÁSÁT ÉS NE FESZEGESSÜK SOHA TITKAIT. Ma a legelrejtettebb titok ünnepét üljük. De ez ünnep ne arra szolgáljon, hogy hitünket megingassa, hanem, hogy abban megerősítsen minket. Gondoljuk meg, hogy a legnagyobb szentek sem értették meg a titkokat, ámde azért nem hitetlenkedtek. Hát nekünk talán nehézséget támasztanak a hitben az isteni titkok? HA A SZENTEK HITTÉK A TITKOKAT, HIHETJÜK MI IS. HISZEN MI SEM VAGYUNK BÖLCSEBBEK MINT ŐK. MIÉRT AKARUNK TEHÁT ŐNÁLOKNÁL TÖBBET TUDNI?

Tehát hit, hit, alázatos hit! – ez legyen szívünk drága gyöngye; mert ha az ég arany kapuján be akarunk menni, ilyen kincset kell fizetnünk. Amen.” /„Ki ismerte át az Úr értelmét?” Prédikáció Szentháromság vasárnapjára, Lepsényi Miklós,

ferences áldozópap, pozsonyi hitszónok prédikációja 1888-ból - NAGYBETŰS kiemelés tőlem/

forrás:

[link]

Ez annyira tetszik, hogy érdemes volt idézni. Csak éppen tele van mákonyos mellébeszéléssel.

Pl.: „ ha a Fiú az Atyával egy, az Atyával, aki Isten, akkor Ő NEKI IS ISTENNEK KELL LENNIE; mert ellenkezőleg nem lehetne egy vele. „

Ezek szerint mi is csak akkor lehetünk egyek Istennel és a Fiával, ha mi is Isteneknek kell lennünk. Vö.: „Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te énbennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.” (Ján 17:21)

Ő, a katolikus pap állítja, hogy ha Jézus az Atyával egy, akkor neki is Istennek kell lennie, mivel azzal egy, aki Isten. Azt már nem olvassa el, amit Jézus mond a János 5:44-ben:

„Mimódon hihettek ti, akik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek?”

Ezek szerint akármennyire egyek Isten és a Fia, attól még az Isten egy, és nincs két Isten. Márpedig ha Isten az Atya és Isten a Fiú, akkor két Isten van! Itt van a lényeg, hogy ezt a világos tételt akarja homályosítani. Ennek érdekében elmondja a legájtatásosabb szövegek egyikét a szent titokról, ami nincs. Szentháromság titka nincs a Szentírásban.

Lenne még mondanivalóm, de adok szót másnak is, ki vesz észre itt mégtöbb hamisságot. Álszent szöveget. Más evangéliumot. Kétezer éve tartja magát ez az ájtatos szentháromságos katolikus szöveg, és minden protestáns egyházat is megfertőzött. Az adventisták is beleestek az omega válságba. Az adventista alapítók ma nem lehetnének adventisták, mert elvetették a háromságot, mint babiloni tant.

Nem kellene már kijózanodni ebből a háromságos szörnyű hazugságból?!

„Kissé merészen azt lehetne mondani, hogy Isten nem nyilatkoztatta ki a Szentháromságot. A Szentírás beszél az Atyáról, a Fiúról és a Szentlélekről külön, beszél a köztük levő kapcsolatokról, anélkül, hogy egybefogná a különböző szálakat. De azt a pontot, ahol a teljességgel felfoghatatlan kezdődik, Isten belső életének titkát, a kinyilatkoztatás érintetlenül hagyja, s csupán egy-egy utalást ad.” (Salamon László plébános, Nagyboldogasszony Plébánia, Csongrád, fórum, Vasárnapi prédikációk)

Na szevasz, Isten mégsem nyilatkoztatta ki a Szentháromságot. Ki kezdi már kapizsgálni?

/Legközelebb idézek egy zsidó rabbit a háromságról/

De kedves háromsághívők, csak bátran szóljatok hozzá. Elvégre "... Mindig készek [legyetek] megfelelni mindenkinek, aki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelídséggel és félelemmel:" (1Péter 3:15)

"21 -dicséretes, hogy ilyen sok időt áldozol arra, hogy bebizonyítsd, hogy Jézus nem Krisztus."

Ember, most az a kérdés, hogy Jézus a Krisztus, vagy az, hogy ha mindhárom személy egyenként valóságos Isten, az egy Isten vagy három Isten?

Ez a kérdés, és nem az, hogy Jézus a Krisztus. Nyilván hogy Jézus az Isten felkentje, ezt senki nem vitatta.