Mi a különbség a református és a katolikus keresztények között?

"A pap feladata az áldás lehívása, míg a lelkészé az áldás kiosztása."

Kicsit régimódi vagyok lehet, de szerintem áldani bárki tud (Zsoltárok 100,4 + Máté 5,44), a Biblia szerint nem kell ahhoz pap vagy lelkész, hogy Istent vagy embereket áldjunk, valamint Istennek sincs szüksége papokra vagy lelkészekre, hogy az áldásait kitöltse ránk (Jakab 1,17).

Hogy a kérdésre is válaszoljak.

A református és a katolikus keresztények között nincs különbség. Mindegyiknek 2 füle van és földig ér a lába jó esetben. Sőt, megkockáztatom, hogy Attila gyülekezetébe tartozók is ilyenek, legyen az bármelyik is. A különbség az egyházakban és azok tanaiban van. Vannak külsőségekben különbségek, amiket itt már leírtak, pl. különböző szertartásrendek, és vannak a tanokban különbségek. A legfontosabb a Heidelbergi Káté 80. pontjában megfogalmazott kárhozatos bálványimádás (aminek semmi köze a képekhez és szobrokhoz), aminek tanításához a református egyház a mai napig ragaszkodik.

Torba Attila!

Rajtad most éppen a széthúzó éned diadalmaskodik. Mindazonáltal ha akárki megteheti az áldás befogadását/osztását és visszaolvasod a válaszaidat, akkor magadat alkalmasnak érzed erre?

"Meghajolsz előtte és imádkozol hozzá. De elég csak meghajolni előtte."

Soha életemben nem imádkoztam szoborhoz, és nem hiszem, hogy a katolikusok többsége ilyet tenne. Sőt, továbbmegyek. Szinte kizártnak tartom, hogy te úgy imádkoztál, hogy "kedves Mária szobor, segíts".

A főhajtás minden kultúrában vallástól függetlenül a tisztelet jele. A katolikusok ezt a templomba lépéskor az Oltáriszentség előtt teszik meg, a benne jelenlévő Jézus Krisztust tisztelve/imádva.

Azon lehet vitatkozni különböző vallási nézetek szerint, hogy az Oltáriszentségben valóban jelen van-e Jézus, a katolikusok hite szerint igen. Ezért téves azt gondolni, hogy a katolikusok az ostyatartó edénynek hajbókolnak.

A különbözőségeket jól példázza az alábbi anekdota.

„Egy szellemes festő lefestette az utolsó vacsora jelenetét: Jézus, amint a kenyeret s bort nyújtja tanítványainak, s a kép alá a következő mondatokat írta: egyik oldalon ez áll -

»Luther: Ez alatt van az ő teste.

Kálvin: Ez úgy hat, mint az ő teste.

Zwingli: Ez jelképezi az ő testét.«

A másik oldalon e szó állt:

»Jézus Krisztus: Ez az én testem.«

Alatta: »Kinek higgyünk ezek közül?«

Az ilyen kommentek és úgy általában a felekezetközi egymás szapulása és szavainak kiforgatása, és a butaság miatt már rég elhagytam volna a kereszténységet, ha nem lenne kapcsolatom Jézussal.

"miattatok átkozzák Atyám nevét"

elég undorító, amit műveltek hozzászólások meg válaszok címén. (akinek nem inge...) abba lehetne hagyni a mocskolódást, ha már mindenki olyan nagy keresztény, akkor például ne én, egyházon kívüli, egyébként hívő ember pofázzak a felebaráti szeretetről, egymás iránti türelemről és nyitottságról... gondolkodjatok már el ezen.

a kérdező nem azt kérte, hogy mocskolódjatok, gyanúsítsátok vagy épp natúr hülyének nézzétek egymást.

megértem, hogy vannak különbségek a felfogások, hittételek, tanok között, de ez nem jelenti azt, hogy egymás torkának kellene esni...

Kedves kerdezo !!!

A kulombsegeket mar felsoroltak es termeszetesen meg vagyok gyozodve hogy ezzekkel kapcsolatban tisztaban is voltal megis szo nelkul hagytad hogy a valaszolok egymasnak essenek. Ez nem volt szep (a szandekod eggyertelmu)!!!

Katolikus: Jelentése, egyetemes

Református: Jelentése, újra formálni, újra értelmezni

A kettő között nincs különbség, az egyik a másik folytatódása. Nyilván a katolicizmus folytatása a reformáció.

Erre azért volt már nagy szükség, mert túl sok ágazatra szakadt szét maga a katolicizmus is, lett Római Katolikus, Görög Katolikus, csak hogy nevükben legjellemzőbbeket nevesítsük. A probléma ott van, hogy annak nincsen semmi értelme, hogy "Római egyetemes". Mert most akkor vagy "Római" vagy "egytemes".

Egyébként az, hogy Római vagy Görög csak a liturgiában (szertartásrend) különbözött. Ahogyan a reformáció is csupán csak a szertartásrendet reformálta meg, a hitet nem.

Így történt hát, hogy a reformáció bevezette a szentélynek, vagy oltárnak a háttal való igehirdetést. Szó szerint hátat kellett folrdítania az Istennek, annak aki elvileg a közösségben vele kell, hogy kommunikáljon a közösség nevében. Ennyit a reformáció hatékonyságáról.

Azért külön kell választani a Magyar reformációt és a nyugati reformációt. A Magyar reformáció tényleg egy komoly reform volt, ugyanis nem csak szertartásrendjében újították, hanem a vallás irányultságában is. Igazából a cél az ősi Magyar hithez való közeledés volt, épp ezért a reformáció után újra felbukkantak a Manicheista elemek a Magyar kereszténységben. Ezzel együtt pedig sokkal több hangsúlyt kapott Jézus és a tanítása, illetve a 12 apostol élete és az újszövetség.

Ezzel ellentétben a nyugati reformációban az újszövetséget hanyagolták és sokkal nagyobb hangsúlyt kapott az ószövetség.

Nah... lehet szidni... És a lepontozást se felejtsétek el...

Anonymus

Anonym!

Miért kéne Téged szidni?

Nyugodt, normális hangvétellel válaszoltál, bár a válaszodat nem értettem.

A kérdező rossz helyen tette fel a kérdést, ilyen keretek között ezt a kérdést nem lehet megválaszolni, valamennyire el kell mélyülni mindkét "vallásban". Én katolikus vagyok, és annyit gondolok erről, hogy a katolikus hitben nem, de a katolikus gyakorlatban voltak, és ma is vannak bizonyos arány- és hangsúly eltolódások (amiket én nem gyakorlok). Ennek következménye lett a reformáció, ami sok más hitet szült, egyike a református.

Bővebb válaszhoz kutatómunka révén juthatsz csak, hajrá!