Hogy lehet ez? Vallás/ Boszorkányság

"Én nem hiszem hogy olyas valamit írtam amivel bántottalak volna te viszont minden mondatomat át írogatod, nem túl sok jó indulattal."

Ne haragudj, de rossz indulat nem volt benne. Ebben azért meg kell védenem magam.

"Bocsánat, hogy nem érek fel hozzád, és a te lexikális tudásodhoz."

Nem szükséges gúnyolódnod. Állításod szerint hiszel Istenben, hiszel az ezotériában, de ismered a tudományokat is. Ezeket mind te állítottad. Ebből kb. csak az Istenben való hit és a tudomány egyeztethető össze, az is csak úgy-ahogy, szóval ha te komolyan hiszel szellemekben, boszorkányságban és egyebekben, akkor két lehetőség lehet:

1. Nem hiszel azért olyan nagyon ezekben.

2. Nem ismered a tudományt, vagy nem érted annak mély lényegét.

Ez csak a te általad írottakból következik. Abszolút nem szeretném minősíteni sem a személyedet, sem a tudásod nagyságát. Nem kell mindenkinek a tudományokat ismernie, nem szégyen. Ha profi zenész, író, irodalmár, költő, stb. lennél, akkor sem ismernéd. Nem is baj, viszont ha már ilyen témákba, netán filozófiába bonyolódsz, gondoltam, hasznos lenne számodra, ha esetleg egy teljesen más szellemi rendszert (a tudományos módszertant) is megismersz. Ha ismernéd, akkor a boszorkányságban nem igen hinnél. Ennyi. Elnézést kérek, ha bántottalak, nem volt szándékomban.

"Ne haragudj, hogy én nem tudok oly sokat mint te!!"

Értem én, még én kérjek elnézést, mi? :)

Mások is leírták, én is egyetértek velük: a new age, a boszorkányság, az ezotéria nem fér össze a keresztény hittel. Ha neked mégis összefér, akkor a te hited/vallásod nem kereszténység, hanem valami saját vallás, amit többek és mások között a kereszténység elemeiből gyúrtál össze.

"Kicsit bántónak éreztem az előző leveled ezért én is átmentem kicsit támadásba. Elnézést kérek tőled."

Nem szükséges, én nem haragudtam és nem bántódtam meg. Az meg, hogy 23 évesen kevesebbet tudsz, mint modjuk egy évtizeddel idősebb, nem szégyen. Én is kevesebbet tudtam régebben. Ez nem verseny, hogy ki az okosabb. Ha pedig önszorgalomból utánaolvasol, az dícséretes, ne is hagyd abba. A könyvtárakban vannak jó tudományfilozófiai könyvek is, ahol pl. leírják, hogy hogyan alakult a világgal való szemléletmód az elmúlt évszázadok alatt. Megértheted, hogy miért olyan a tudomány ma, amilyen. Mi fogadható el bizonyítéknak és miért.

Ha pedig hiszel Istenben, hát én semmiképp sem akarom ezt a hitedet elvenni. Én sem zárom ki valamilyen istenség létét, bár számomra nehéz összeegyeztetni sok más gondolattal és ténnyel. Amit meg a két szemeddel látsz, hát vannak érdekes dolgok, néha meghökkentőek, de eddig én úgy láttam, hogy mindig volt egy prózai magyarázat. Az optikai csalódások és fura észlelések meg ettől még szórakoztatóak és színesítik az életet.

Egyszer pl. a sötétben fel akartam kapcsolni az olvasólámpámat, amiben kompakt fénycső világít. De nem a kapcsolóhoz értem hozzá, hanem véletlenül a fénycsövet fogtam meg. Elkezdett világítani. Hirtelen meg is döbbentem, hogy hát milyen szupererő birtokába kerültem. Aztán csak nem hagyott nyugodni. Megfogtam, világít, nem fogtam, nem világít. Na, hát akkor itt az idő kísérletezni. Ha kitekertem a csövet és úgy fogtam, akkor nem világított. Na, ekkor összeállt a kép: a lámpa kapcsolója nem a fázist szakította meg, hanem a nullát (úgy lehet elképzelni, hogy a fázisból jön a tényleges áram és folyik át a másik drótba). Így, a fénycső elektronikája kapott áramot, csak másik pólust nem (mert az volt megszakítva). Amikor meg megfogtam, akkor rajtam keresztül záródott az áramkör és ezért bocsátott ki a cső derengő fényt (mert én rosszabb vezető vagyok, mint a drót). Ha megfogtam a radiátort (ami földelt, tehát jobban zártam az áramkört), akkor erősebben világított. Sőt, ha fordítva dugtam be a konnektort, akkor egyáltalán nem volt semmi fény. Na, így hát meg is oldódott a rejtély: nincs nekem semmi különleges képességem, egyszerűen az áramkör és a lámpa (meg a működési elve) volt olyan, hogy egy pillanatra megtévesztett.

Pedig teljesen összeférnek ezek a dolgok egymással. :)

Mellesleg kérdés, hogy a mágiában, szellemekben, stb. hiszel-e, vagy tudod, hogy léteznek?

Isten létében hiszel, azt mondtad. Nincs rá bizonyítékod, de mégis igaznak veszed. Ez a hit.

Az ezoterikus dolgokkal kapcsolatban ha hiszel bennük, akkor nincs bizonyítékod rá - tehát olyan lesz (a tudomány szemében), mint Isten.

Viszont ha bizonyítékod van rá, akkor már nem hiszel benne, hanem TUDOD, hogy létezik. Innentől kezdve már csak az a kérdés, hogy másoknak is tudod-e (vagy akarod-e) bizonyítani.

Mindezt csak azért kérdezem, mert egy 100%-ig materialista, agnosztikus-szabadgondolkodó, mágiával aktívan foglalkozó emberke vagyok. Na ezt rakd össze. ;)

"Viszont ha bizonyítékod van rá, akkor már nem hiszel benne, hanem TUDOD, hogy létezik. Innentől kezdve már csak az a kérdés, hogy másoknak is tudod-e (vagy akarod-e) bizonyítani."

Na, hát nagyjából itt válik el a szubjektív érzet és az objektív valóság.

A válasz írója 77%-ban hasznos válaszokat ad

"Na, hát nagyjából itt válik el a szubjektív érzet és az objektív valóság."

Mondom: _bizonyíték_.