Jehova tanúi! Amikor Jézus a minta imát mondja el a tanítványainak akkor miért nem használja Isten nevét?

Mert nem létezett akkoriban ez a nőnemű szó.

Mindenható az Isten, ha létezett volna, ha ő maga mondta volna, hogy így hívják, akkor ez sosem veszett volna el, nem hogy két ezer évre. És Jézus így kezdte volna az imát: kedves jehova, megismertetem velük a neved, jöjjön el a te országod...

De a tanúk egy része nem veszi figyelembe, a másik része pedig nem is tudja, hogy a név akkoriban magát a személyt jelentette. Az Atya személyét kellett megismertetni, nem pedig a nevét, hisz azt tudták, mivel elég régen bemutatkozott már nekik. És a zsidók nagyon is ügyeltek az évezredek alatt, hogy semmi se változzon meg a szent könyvükben.

Meg valljuk be, egy nevet titkolni, míg magát a személyt imádják, nem lenne logikus.

10.

Igazán nem értem, miért kell gúny tárgyává tenni ezt?

Kedves kérdező!

Igaz, Jézus urunk "Atyánk"-nak nevezi a mindenható Istent, de ezt nem lehet teljes bizonyossággal bizonyítékként felhozni arra, hogy Jézus nem használta Isten nevét. Természetes, hogy az Örökkévaló Istent mennyei Atyánknak nevezzük, hiszen tőle van a világmindenség és tőle kapunk mindent. Azonban nincs arról szó, hogy Jézus urunk engedett volna a zsidó rabbik és vallásvezetők babonáinak és hamis tanításaiknak (melyek közé tartozik Isten nevének állítólagos kimondhatatlansága. Ezt a zsidó tanítás szerint tiszteletből teszik, pedig valójában tiszteletlenség istennel szemben. Csak el kell olvasni az Ószövetséget, mert mindenhol, ahol "Úr" van, ott a héber eredeti szövegben JHVH/Jehóváh/Jahvi van. Isten minden ókori imádója használta Isten nevét, Évától kezdve Zakariásig!) Éppen ellenkezőleg, azokat a hamis elképzeléseket Jézus urunk leghatározottabban elítélte. (Erre számtalan példa van az evangéliumokban, ha olvasod, látod.)

A halála előtti utolsó imájában Jézus Atyjának ezt mondja: "Megjelentettem a te nevedet az embereknek". ill. "megismertettem ő velök a te nevedet" (Ján 17:6,26) Az 'onoma' (név) szó persze jelent rangot, nagyságot is, de miért kellett volna azt Jézusnak megismertetnie a zsidókkal, hiszen ők jól ismerték a Mindenható, Örökkévaló Isten hatalmát. A "név" szó így Jézus imájában Istennek személyes nevére utal (mely egyébként is az 'onoma' alapvetó jelentése), melyet Jézus urunknak pontosan azért kellett ismételten "megismertetnie" a zsidókkal, mivel a rabbik hagyományos tanítása miatt Isten neve kiszorult az imádatból, és egyszerűen 'Adonáj'-nak (Űr) nevezték, vagy úgy utaltak rá, hogy 'ha sém' (A Név) Ez az eljárás a babiloni fogság után alakult ki és terjedt el az évszázadok alatt fokozatosan. Ezért mondta Jézus, amit mondott. És még azt is mondta imájában: "és megismertetem" - mármint Isten nevét (Ján 17:6,26) Ez a görögben jövő időben áll, magyarul Jézus urunk azt ígéri, hogy mindig lesznek olyan tanítványai, akik megismertetik majd Atyja szent nevét az emberekkel.

Ez így is történt. Tele van a világtörtélnelem olyan kiváló tudós-hithű bibliafordítókkal, akik használták Isten nevét a bibliafordításaikban (legtöbbször Jehova ill. Jahve alakban), és teljes hittel megindokolták, miért teszik ezt. Angol, német, spanyol vagy holland bibliafordítás számtalan ilyen létezik, csak a magyar hívők ezt nem tudják, mert a magyar "egyházi hagyomány" nem ilyen. Nem persze, mivel tudatlan és bigott.

Sok mindenben nem értek egyet Jehova Tanúival, de abban igen, hogy használják Isten nevét és tisztelik mindazokat, akik hasonlóan jártak el a múltban, legyenek azok akár Isten ókori szolgái vagy a középkori bibliafordítók.

"Évától kezdve Zakariásig"

Ez meglepő és nagyon érdekes, tudtommal Mózesnek jelentette ki nevét. Előtte Éli, Elohim volt például.

A többi felvetésedre pedig; akkor miért nem fordul elő egyetlen egyszer sem Isten neve az Újszövetség eredeti, görög irataiban? Miért csak Küriosz és Theosz szerepel mindig?

Tantételbeli-nek:

"Sok mindenben nem értek egyet Jehova Tanúival"

Ezek szerint nem vagy tanú? Én eddig azt hittem, hogy az vagy.

"Igaz, Jézus urunk "Atyánk"-nak nevezi a mindenható Istent, de ezt nem lehet teljes bizonyossággal bizonyítékként felhozni arra, hogy Jézus nem használta Isten nevét."

Én úgy tudom, hogy Jézusnak az Atya megszólítás volt a kedvece, és sehol nem szólítja Úrnak az Atyát, ami ugye szerinted a JHVH hamisítása. Ahol pedig az ószövetségből olvasott fel, ott nagyon valószínű, hogy alkalmazkodott a szokáshoz és Urat mondott. Például amikor Ézsaiás tekercsét olvasta a zsinagógában, s olyan részhez ért, amiben ott volt a név, Urat mondott, hiszen a zsidók csendben ültek és figyeltek. Ha kiejtette volna a nevet, rögvest kiráncigálták volna megkövezni.

"Éppen ellenkezőleg, azokat a hamis elképzeléseket Jézus urunk leghatározottabban elítélte."

Hát érdekes, annak nyoma sincs, hogy bármikor is bírálta volna a zsidókat a név használatának elhagyása miatt. A zsidók nem ejtették ki a nevet, és nagyon úgy tűnik, hogy Jézus és az apostolok alkalmazkodtak ehhez a szokáshoz, nem csináltak belőle problémát. Nem valószínű, hogy Jézus valaha is kiejtette a Jahve nevet, de még ha ki is ejtette, annyi bizonyos, hogy nem csinált a Jahve szóból mozgalmat, és nem tette a használatát üdvösségünkhöz nélkülözhetetlen dolognak, mint ahogy a tanúk teszik. Nem tartod furcsának, hogy senki sem őt sem a követőit nem marasztal el azért, mert a Jahve nevet használja, és ő sem szidott amiatt soha senkit, mert nem használják a nevet? Szerintem ha tényleg annyira fontos lett volna a használata, akkor Jézus a lelkükre kötötte volna, hogy a Jahve nevet el ne hagyjátok, és a hagyomány ezt őrizte volna meg, mert a másolókat egyáltalán nem a hamisítási szándék, hanem éppen ellenkezőleg, a hagyományhoz való hűség motiválta.

"A halála előtti utolsó imájában Jézus Atyjának ezt mondja: "Megjelentettem a te nevedet az embereknek". ill. "megismertettem ő velök a te nevedet" "

Na erre írta a 14. kommentelő:

"A zsidók Istent a mai napig úgy is hívják: “a Név” (ha Sém). A bibliai héberben ugyanis nincs szó a “személy”-re, ezért használja a “név” szót: pl. “Isten nevét segítségül hívni” = magát Istent segítségül hívni; “Isten nevét magasztalni” = magát Istent magasztalni azért, aki Ő. Ez a számunkra furcsa szóhasználat átment az Újszövetségbe is, pl. Apostolok Cselekedetei 1:15 “százhúsz név sokasága” = százhúsz főnyi sokaság, vagy Apostolok Cselekedetei 4:12 “nem is adatott az embereknek az ég alatt más név” = nem adatott senki más."

Jézus egyáltalán nem egy nevet jött megismertetni, hanem az Atyát. Ez, hogy "megismertettem a nevedet" éppen azt jelenti, hogy őt magát vagyis a személyét.