Keresztények! Mikor ébredtek fel végre?
Mind ugyanabban az Istenben hiszünk. Ugyanaz a Messiás halt meg és támadt fel értünk. Ugyanazt a célt szolgáljuk, mind a magunk módján, ami még egyes felekezetekben, sőt helyi gyülekezetekben sem teljesen egységes. Mindenki a maga módján hisz Istenben, a maga nyelvén és szavaival szól hozzá, és aki valóban hisz, ugyanabból a lelki indíttatásból teszi.
Egy olyan vallás részei vagytok, ami békét, toleranciát, elfogadást, szeretetet hirdet, mégis képesek vagytok habzó szájjal egymás torkának ugrani csak azért, mert néhány sort máshogy értelmeznek mások. A valódi hit mélyén szeretet lakozik, ami nem szülhet kegyetlenséget, ilyenformán a kegyetlenség sem szeretetet, a szeretet nélküli hit pedig értelmetlen képmutatás. A valódi hit nem erőszakos, nem büntető, hanem elfogadó és bizakodó, a másik ember felé pedig tisztelettel és toleranciával fordul csak azért, mert ember.
Igen, a történelemben sok példát láttunk erre. De miért vagyunk képtelenek a jelenre koncentrálni? Arra, amit megtehetünk, hogy ebben a világban legalább a keresztények ne a saját istenük nevét kiáltva essenek egymásnak.
Mindenki a saját igazát szajkózza, bőszen verve a mellét, hogy "márpedig nekem van igazam". Hogy ismerhetné az igazságot bárki is közülünk? Az igazságot nem bibliaértelmezések, tanítók vagy papok kell hogy megmondják, mert ők sem ismeirik.
Egyetlen igazság van ezen a világon, amit nem ismerünk teljes valójában sem én, sem te, sem mások, mindössze csak hihetünk benne, ha akarunk, mert nem tudhatjuk, és életünk során teljesen biztosak sosem lehetünk benne; ami nem az enyém, nem a tiéd, nem a tanítóké, és nem az egyházaké, mert azt, ami mindenki előtt nyitva áll, sem ember, sem intézmény nem ragadhatja el csak magának: Jézus Krisztus.
válasza:Sok mindenben nem értek egyet ezzel az eszmefuttatással.
Egyrészt nem a "magunk módján" kell hinnünk Istenben, hanem úgy, ahogy kinyilatkoztatta nekünk. Innentől kezdve a hit nem magánügy. A szeretet nem azt jelenti, hogy mézesmázosan babusgatjuk egymást. A tévedéseket világosan kell látni és fel kell hívni rá a figyelmet. Nagyon nem mindegy, hogy ki mit vall Jézusról. Természetesen sosem szabad az embert ócsárolni, megsérteni, azért mert máshogy gondolja, de attól még a tévedés tévedés marad.
válasza:Szerintem a vita abszolút segíthet egymás megértésében, és annak eldöntésében, hogy mi a helyes út, a legjobb megoldás. Pál apostol is rendszeresen vitázott a zsidókkal a zsinagógákban. A sértegetés viszont egy bűn a Biblia szerint, akinek nincs elég önuralma, az inkább ne vitatkozzon addig, amíg azt meg nem tanulta.
Remélhetőleg valóban sokan vannak a keresztények közül, akik azért akik használnak néha erőteljesebb kifejezéseket, mert féltik az embertársukat, hogy az a pokolra fog jutni. Pál apostol a Galatákhoz írt levelében használt néhány erős kifejezést, mert látta azt a hatalmas veszélyt, ami fenyegeti a galáciai egyházat, és írásban nem lehet rákiabálni valakire, akinek a következő lépése már a szakadékba vezet, hogy "Állj!". Lásd pl. Galaták 1:6 "Nem hiszem el, hogy ilyen hamar átpártoltatok egy másik evangéliumhoz..." Galaták 3:1 "Galaták! Meg vagytok őrülve?..." Galaták 1:9 "Ha valaki más evangéliumot hirdet nektek, mint amit elfogadtatok, átkozott legyen."
Az igazság megismerése szükséges ahhoz, hogy valaki üdvözüljön. A János 8:31-32-ben Jézus arra figyelmeztet, hogy az igazság megismeréséhez meg kell tartani az ő igéjét.
Manapság a tolerancia néven a teljes szellemi zűrzavar elfogadását követelik. Mit szólnál hozzá, ha valaki azt mondaná: Egyesek szerint kétszer kettő négy, mások szerint öt, megint mások szerint három, de végül is tökmindegy, fogadjunk el mindenkit, gyertek, tervezzünk és építsünk együtt autót! Sok sikert! Autó biztos nem lenne belőle, de még talicska sem, mert ahhoz egyetértésnek kellene lennie abban, hogy kétszer kettő mennyi, egyébként nem passzolnának össze az az egyes teamek által készített részek.
Isten, aki maga a szeretet, mindenkit szeret feltétel nélkül, de nem fogad el mindenkit. Csak azokat hajlandó elfogadni, akik őt is elfogadják az Uruknak és Királyuknak. Akik engedelmeskednek neki, akkor is, ha nem tetszik nekik, amit kér. Az ilyen embereket Isten el is vezeti az igazság olyan mértékű megismerésére, amely az üdvösséghez szükséges (nem a mindentudásra).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!