Mikor alakult a katolikus egyház?

idézet egy keresztény blogból:

Túl katolikus lettem, hogy katolikus legyek?

Én is hallottam már a közhelynek is felfogható bölcsességet, hogy „soha ne mondd, hogy soha”, de vannak dolgok, melyekről tényleg úgy érezzük, soha nem történhetnek meg velünk. Mostani fejemmel például elképzelhetetlennek tartom, hogy valaha is katolizáljak. Bár a környezetemben ez nem lenne példa nélküli, bevallom, nehéz megértenem azokat, akikre Róma vonzást gyakorol, mert ennek az erejét én még nem éltem át. Számos teológiai, kulturális és esztétikai gát van bennem, melyek élesen elválasztanak a római egyház barokk világától, és nem hiszem, hogy ezeken könnyedén át tudnék törni. Mind közül az egyik legjelentősebb gát bennem az, hogy a római katolikus egyházat egyszerűen nem tudom katolikus egyháznak látni, ami pedig ugye a legfőbb érv lenne a csatlakozás mellett. Nem kertelek: a Rómához való tudatos kapcsolódást mostani eszemmel a valódi egyetemesség tagadásaként, csúnyábban fogalmazva szektás (!) elhajlásként élném meg. Hadd mondjam el, hogy miért.

Az elmúlt húsz évet felekezetközi kapcsolatokban töltöttem, és előtte is természetes volt számomra, hogy az egyház határai nem azonosak a felekezetem határaival. A felmenőim évszázadokra visszamenően reformátusok és evangélikusok voltak, köztük ismert lelkészekkel és presbiterekkel. A katolikus élményvilág semmilyen szinten nem része a pedigrémnek, ha lehet ilyet mondani, erősen rezisztens protestáns génjeim vannak. De ami ennél is fontosabb, és rám nézve tényleg meghatározó: nagyszüleim a Szentlélektől megragadva az evangéliumi kisegyházak világát is felfedezték. Miközben anyai nagyapám általában Joó Sándor igehirdetéseit hallgatta a pasaréti református templomban, nagymamám Sréter Ferenc pietista közösségében találkozott Krisztussal. Másik ági nagyszüleim az Ungár Aladár és Kiss Ferenc orvosprofesszor által vezetett testvérgyülekezetben jutottak élő hitre. Két nagybátyám is metodista lelkész lett. Édesanyám első igazi lelki otthona valamiért szintén a metodista egyház volt, de édesapámmal évtizedekre a Keresztyén Testvérgyülekezetben kötöttek ki, ahol aztán én is felnőttem.

A testvéri tágkeblűséget tehát már az anyatejjel szívtam magamba. Soha nem volt számomra kérdés, hogy sokféle keresztény felekezet van, és hogy ezek valahol mégis ugyanazt képviselik (az evangéliumot), csak kicsit (néha nagyon) másképpen. Gyerekként láttam, hogy metodisták, baptisták és testvérgyülekezetiek tudnak együtt imádkozni, a felekezeti különbségek tehát nem vészesek. Észrevettem, hogy reformátusok járnak az Ó utcába evangéliumi könyveket venni, jó igehirdetésre vágyó óutcások pedig Cseri Kálmán és Zimányi József kazettákat hallgatnak. Ebből megértettem: a népegyházak és kisegyházak között sincsenek átjárhatatlan falak. Krisztus mellett a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség egyik táborában köteleztem el magam, ahol magától értetődő volt, hogy baptisták, reformátusok, metodisták, evangélikusok, katolikusok és karizmatikusok vesznek körül. A felekezetközi kapcsolataim nem akadályoztak abban, hogy mélyen megéljem lokális gyülekezeti kötődésemet, de segítettek megértenem az evangélium központi üzenete és a másodlagos meggyőződések közötti lényegi különbséget.

Felekezetközi tapasztalataim akaratlanul is egyetemes kereszténnyé tettek, és identitásomban szép lassan túl katolikus lettem ahhoz, hogy valaha is katolizálni akarjak. Említettem, hogy sok dolog eleve visszatart attól, hogy átússzam a Tiberiszt (a Szűzanya-kultuszt és a pápa tévedhetetlenségének dogmáját például egyáltalán nem tudom lenyelni, ezeket még C. S. Lewis is a római egyház eretnekségeinek nevezte), de Róma ölelő karjaitól önmagában az is elriaszt, hogy az ölelés azonnal leválasztana arról a széles testvéri közösségről, melyben Krisztust megismertem. Római katolikusként nem tudnám feloldani magamban a nyomasztó érzést, hogy saját felekezetem önértelmezése akaratom ellenére szektássá tesz engem.

Jószagú málnabokor, hogy én mennyire szeretem, amikor egyes emberek vallástörténésznek képzelik magukat, miutan olvastak valamit egy kétes eredetű oldalon.

"Imádság a holtakért. Jézus sohasem tanította apostolait halottakhoz szóló imákra."

Olvass kitartóbban, Pálnál megtalálod.

"Viaszgyertyák használata az Istentisztelet folyamán. "

Hát valamivel világítani kellett.

"Az angyalok és halott szentek tisztelete és képek használata. Ezek gyakorlata az ősegyházban tilos volt, és legkomolyabb bűnt jelentették. Erről még több görög apologéta is bizonyságot tettek"

Korai egyházatyák írásaiban (1.század) is benne van a szentek tisztelete.

"Elfogadták a misét és a papi ünneplést. Az apostolok sohasem miséztek, és nem volt papi ünneplés, és nem volt papi rend sem."

Az apostolok is vegezték a liturgiát, megvolt a kenyértörés, és a szavak, amiket Jézus az utolsó vacsorán mondott? Nem volt papi rend? Az apostolok cselekedeteiben akkor milyen püspökökről és diakónusokról beszélnek? 🤔

"Mária imádásának kezdete és az „Isten anyja” kifejezés első használata az efézusi zsinaton. Mária csak a Jézus emberi voltának volt az anyja, mert Isten fiát már a teremtés előtt szerezte az Atya, és az emberek megváltásáért született emberi testben a Szentlélek által. Tehát nem Mária volt az „Isten anyja” "

Nem imádjuk Máriát még mindig, és de, Maria Isten anyja, mivel Jézus egyszerre Isten és ember, tehát Mária istenszülő. Ezt a történelmi protestánsok is elfogadják.

"Az utolsó kenet. A betegek olajjal való megkenését a gyógyulás érdekében eretnek módon megváltoztatták"

Nem utolsó kenet, hanem betegek szentsége.

"Beteg valaki köztetek? Hívassa el az egyház presbitereit, azok imádkozzanak fölötte, és kenjék meg őt olajjal az Úr nevében!"

(Jakab 5:14)

"Nagy Gregorián először állítja fel a purgatórium doktrínáját. Jézus sem az apostolok nem tanítottak purgatóriumról. Nincs közbenső hely a halottaknak, ez csak anyagi, és szellemi befolyás növelésére lett kitalálva."

Ki az a nagy Gregorián??

Amúgy tessék:

[link]

"Imádságokat kezdenek felállítani Máriához, a halott szentekhez és angyalokhoz."

Közbenjárasukat kérő imádságokat, nem dicsőítő imákat, hanem olyan imákat, hogy járjanak közben értünk istennél. Igen, az első keresztények irataiban is van ilyen.

"Az első ünnepségek, Szűz Mária tiszteletére. Az Atya, és Jézus imádatát egyre jobban kisebbíti a Mária imádata."

NEM imadjuk Máriát, és NEM kisebbíti Jézus imádatát. Minden nap, minden szentmise csak Jézusról szól.

A válaszok

Amikor Jézus megalapította, és Péterre bízta az egyházat.

"Én pedig ezt mondom neked: Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta."

(Máté 16:18)

A válasz 26%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 66%-ban hasznos válaszokat ad.

# 1/10 Időpont ma 15:34 Privát üzenet

Ez a te válaszod.

Amikor Theodosius államvallássá tette a kereszténységet, 380-ban

A válasz 46%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 49%-ban hasznos válaszokat ad.

# 2/10 Időpont ma 15:46 Privát üzenet

Szerinted a válasz nem hasznos.

Theodosius 391ben tette allamvallassa, es egyebkent a legosibb egyhazkozosseg

A válasz 37%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 43%-ban hasznos válaszokat ad.

# 3/10 Időpont ma 17:03 Privát üzenet

Szerinted a válasz hasznos.

A ÍV. században alakult, mai formája pedig fokozatosan alakult ki az évszázadok alatt kitalált újabb és újabb dogmák eredményeként.

A válasz 0%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 34%-ban hasznos válaszokat ad.

# 4/10 Időpont ma 17:36 Privát üzenet

Szerinted a válasz nem hasznos.

Milyen értelemben?

Mert teológiai értelemben köthető az utolsó vacsorához, illetve az első pünkösdhöz is.

Történelmi értelemben pedig az I. század vége óta létezik. Tehát az első írásos bizonyítékok az I. század végéről valók, melyekben szó szerint szerepel a katolikus Egyház.

A válasz 37%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 67%-ban hasznos válaszokat ad.

# 5/10 Időpont ma 18:03 Privát üzenet

Szerinted a válasz hasznos.

Talán még annyi megjegyzés, hogy vallások, egyházak születését nem attól mérik, hogy mikor melyik lesz államegyház. Például az evangélikus egyházat Luther a 16. században alapította, de csak jóval később lesz néhány északi országban államvallás.

Inkább az számít, hogy melyik a legkorábbi írásos forrás, amiben említik.

A válasz 37%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 67%-ban hasznos válaszokat ad.

# 6/10 Időpont ma 18:05 Privát üzenet

Szerinted a válasz hasznos.

Az államvallás előtt az őskeresztény egyház többségében zsidó emberekből állt és üldözött egyház volt. A konstantinuszi fordulat után főleg pogányokból állt, és az államhatalommal összefonódott hierarchia jött létre. Ekkor alakult ki a római katolikus egyház kezdeti arca, a végleges arca az évszázadok folyamán kitalált újabb és újabb dogmák eredményeként alakult ki. Sőt, a vatikáni területét és a független államot Mussolini adta a római egyháznak, és a hatalmát a Hitlerrel kötött szövetség erősítette meg. Ezek történelmi tények.

A válasz 0%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 34%-ban hasznos válaszokat ad.

# 7/10 Időpont ma 18:22 Privát üzenet

Szerinted a válasz nem hasznos.

Itt találhatóak a katolikus egyház eretnek dogmái, a teljesség igénye nélkül:

[link]

A katolikus egyház eretnekségeinek (tévtanításainak, és eretnek gyakorlatainak) kialakulása időrendi sorrendben.

Az alábbi táblázatból egyértelműen látszik, hogy a katolikus egyház dogmái, mennyire eltérnek a bibliai, és apostoli kor tanításaitól, és hitbeli gyakorlatától. (Némelyik dátum megközelítő pontosságú.) A jelen lista nem tartalmazza az összes katolikus eretnekséget.

i.u. 300

Imádság a holtakért. Jézus sohasem tanította apostolait halottakhoz szóló imákra.

310

Egyesek megkezdik a keresztjelölést. Az apostolok nem ismerték a keresztjelölést, Nagy Konstantin császár idejében terjedt el, főleg a császár befolyására.

320

Viaszgyertyák használata az Istentisztelet folyamán.

375

Az angyalok és halott szentek tisztelete és képek használata. Ezek gyakorlata az ősegyházban tilos volt, és legkomolyabb bűnt jelentették. Erről még több görög apologéta is bizonyságot tettek.

394

Elfogadták a misét és a papi ünneplést. Az apostolok sohasem miséztek, és nem volt papi ünneplés, és nem volt papi rend sem.

431

Mária imádásának kezdete és az „Isten anyja” kifejezés első használata az efézusi zsinaton. Mária csak a Jézus emberi voltának volt az anyja, mert Isten fiát már a teremtés előtt szerezte az Atya, és az emberek megváltásáért született emberi testben a Szentlélek által. Tehát nem Mária volt az „Isten anyja”

500

A római püspökök elkezdenek császári külsőségeknek megfelelően öltözködni, és élni. A római császárság külsőségeit veszi fel a pápaság.

526

Az utolsó kenet. A betegek olajjal való megkenését a gyógyulás érdekében eretnek módon megváltoztatták.

593

Nagy Gregorián először állítja fel a purgatórium doktrínáját. Jézus sem az apostolok nem tanítottak purgatóriumról. Nincs közbenső hely a halottaknak, ez csak anyagi, és szellemi befolyás növelésére lett kitalálva.

600

Imádságokat kezdenek felállítani Máriához, a halott szentekhez és angyalokhoz.

610

Először választanak pápát III. Bonifác személyében. Amúgy a katolikus egyházban az első Pontifex Maximus Nagy Konstantin volt.

650

Az első ünnepségek, Szűz Mária tiszteletére. Az Atya, és Jézus imádatát egyre jobban kisebbíti a Mária imádata.

709

Bevezetik a pápai lábcsókot. Péter apostol még Kornélius leborulását sem fogadta el.

750

Kezdetét veszi a pápa világi hatalomra juttatása. Katolikus egyház már politikai, és világi, gazdasági hatalom annak minden jellemzőjével.

788

Hódolat Máriának és az elhalálozott szenteknek; keresztek, szobrok, ereklyék tiszteletének. (imádat)

850

A víz felszentelése sóval és papi áldással (szenteltvíz) Az apostolok nem ismertek szenteltvízet.

"Józsefnek tiszteletadás. (József imádatának kezdete)"

Józsefet sem imádjuk, egyébkent ahogy apámat tisztelem, hagy tiszteljem már Jézus nevelőapját is. Amúgy pont ma van az ünnepe. :)

"A nagypénteki böjt kötelezővé tétele."

A nagypéntek Jèzus halálanak emléknapja. Természetes, hogy erre emlékezvén böjtölünk.

"A papság kötelező cölibátusának elrendelése. (A papság erkölcsi bűneinek további növekedése)"

Igazából pont az erkölcsi hanyatlás miatt vezették be, hogy így szigorítsanak a szabályokon, és megszűnjék a papok léha élete. A Bibliában pedig számos példát találsz a cölibátusra.

"Úrvacsoránál helyettesítik kenyeret az ostyával. "

Mondd, miben számít, hogy kenyér vagy egy lapos ostya? A funkció ugyanaz.

"Az átlényegülés dogmáját II. Inocent pápa vezette be. Ehhez hasonló gyakorlat van okkult vallásokban, varázslóknál, és boszorkányoknál. Akik a célpontjukat egy tárgyban materializálják, majd azt megkínozzák, és megölik. Jézust minden mise során a katolikus pap fizikailag újból, és újból megkínozza (megtöri), majd megöli. Jézus egyetlen áldozatával tökéletessé tette a megszentelteket, így nincs többé szükség áldozásra. Főleg nem egy okkult átváltoztatásos szertartásra. Nem szenvedett minden ember bűneiért a múltban, jelenben, és a jövőben? Nem szeretnék egy pap helyében sem Krisztus gyilkosává válni az átváltoztatásos miseáldozás által, még tudatlanul sem."

Ki az a II. Inocent? Ince akart lenni?

Nos barátom:

"Miközben ettek, vette Jézus a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, a tanítványoknak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem!” Azután vette a poharat és hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.” (Mt 26,26–28)

"Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon. A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne. Engem az élő Atya küldött, s általa élek. Így az is élni fog általam, aki engem eszik.” (Jn 6,53–57)

Sehol nem írja, hogy ez jelképes lenne.

"Legalább évente egyszer papnak való kötelező gyónás. "

Képzeld, az őskeresztények az egész gyülekezet előtt vallottál meg a bűneiket, es nem egyszer egy évben. Na ezt kapd ki. :)

"Bevezetik az ostyaimádását. „Szentségimádás” Az hogy egy ostyát imádnak az már teljes egészében a bálványimádás bűne. "

Ez nem bálványimádás, nem egy ostyát imádunk, hanem az Oltáriszentségben jelen lévő Krisztust.

"Megtilttatik a laikusoktól (nem papi, szerzetesi és szerzetesi rend) a Biblia olvasása. A tiltás oka az volt, hogy nehogy az emberek megismerjék az igazságot, és felismerjék a katolikus egyház óriási eretnekségeit. "

Ilyen soha nem történt, latin nyelven tudók számára teljes mértékben elérhető volt.

"A bíborosok piros kalapot kezdenek hordani. "

A piros kalap sátáni!!!! Gonosz római katolikus találmáy!!! FUJJ!!44!!!444NÉGY

"A kehely megtilttatik a hívektől. Az úrvacsora pedig kenyér, és bor vételéből áll. Ez pedig annyira egyértelmű"

Egyszerűbb volt így, és mai szemmel nézve higénikusabb is. De pl. nálunk úgy szokott lenni, hogy belemártja a pap az ostyàt a borba, szóval részesülünk abból is.

"Apokrif könyveket hozzácsatolják a saját bibliájukhoz. Holott a korai egyházi tekintélyek ezeket sosem szentesítették."

Igazából ezek benne voltak eredetileg, Lutherék vették ki.

"Az I. Vatikáni Zsinat kijelenti a pápa csalhatatlanságát hitbeli és erkölcsi dolgokban. "

Csak ha ex cathedra módon hirdet ki valamit, és ilyen össz-vissz kétszer volt a történelem során.

Évszázados tévedéseket közel sem neveznél közel helyes dáumnak.

Egyébként, bár hazugságoddal ellentétben ezek nagy része nem dogma, de javaslok neked valamit. Minden dogmát számos idézettel támasztanak alá a Szentírásból, vegyél elő párat és bizonyísd be, hogy tévednek.

Ne csak rágalmazz, hanem bizonyíts.

#12

Nem írod, hogy konkrétan kinek a vallomása, ilyet én is tudnék költeni bármikor. Lássunk néhány valódi vallomást, létező emberektől, akik megtértek korábbi eretnekségükből:

Francis J. Beckwith:

"Az elmúlt négy hónap nekem és feleségemnek gyorsan eltelt. Miként azt valószínűleg tudják, műveim a filozófia, az etika és a teológia területein mindig katolikusbarátok voltak, azonban sohasem gondoltam volna, hogy visszatérek az Egyházba, mivel túl sok teológiai és dogmatikai kérdés leküzdhetetlennek tűnt számomra. Ennek ellenére januárban egy kedves barátom javaslatára elkezdtem olvasni a korai Egyházatyákat, valamint katolikus szerzők néhány választékosabb munkáját a megigazulásról. Ledöbbentem, hogy az Egyházatyák sokkal inkább katolikusok, mint protestánsok, és hogy a megigazulás katolikus nézete – helyesen értelmezve – biblikus és történelmileg igazolható nézet. Tehát, bár azt hiszem, hogy a református nézet is biblikus és történelmileg igazolható, azt gondolom, hogy a katolikus nézetnek sokkal kétséget eloszlatóbb ereje van, mivel visszavezethető mind a megigazulásról szóló bibliai szövegekre, mind végig a reformációt megelőző, egészen az első évszázadok ősi egyházáig visszanyúló egyháztörténeti üdvösség értelmezésre. Ezenkívül, számos olyan dolog, amit protestánsként teljesen magától értetődőnek vettem – pl. a katolikus hitvallások, a Szentháromság és a Megtestesülés dogmái, az ember keresztény felfogása, és a Szentírás kánonja – egy Egyház eredménye, amely ítéleteket hozott ezekről a dolgokról, s amelyekkel a nem-katolikusok - beleértve az evangelikálokat is – megfogalmazzák és megalapozzák igazhitűségüket az ellenséges világban. Mindezeket megfontolva, úgy gondoltam, hogy bölcsebb azon Egyház oldalán bolyongani, amely történelmi és teológiai folytonosságban van a Krisztus apostolait követő első keresztény nemzedékkel."

Robert C. Koons

„A [protestáns] álláspontomban való bizalmamat három ökölcsapás érte: (1) az új (elsősorban protestáns) tudományos kutatás Pál leveleiről, amelyek komoly kétségeket támasztanak Luther Márton és Philip Melanchton szélsőségesen individualista és egzisztencialista olvasatának helyességében, amelyeket Pál hit általi megigazulásról szóló tanításához fűztek; (2) a megigazulásról szóló lutheránus-katolikus párbeszéd gyümölcsei, ami legteljesebben az 1997-es megigazulásról szóló Közös Nyilatkozatban fejeződött ki, ami jelentősen tisztázta számomra a két fél közötti doktrinális különbségek finomságát; (3) a korai, különösen az „evangelikálnak” tartott Egyházatyák, Aranyszájú, Ambrus, és mindenekelőtt Hippoi Ágoston írásainak egy alaposabb vizsgálata….”

Thomas Merton

"Kemény küzdelmek árán, sokáig bolyongva a pokol határában fekvő "senki földjén", végre részesültem a keresztség végtelen kegyelmében. De utána ahelyett, hogy buzgó és gazdag lelkű katolikussá váltam volna, a langyos, tunya és közömbös egyháztagok ezreinek táborába sodródtam, akik úgyszólván nem is küzdenek azért, hogy a kegyelem élő áldásként éljen bennünk."

"Néztem a fehér Szentostyát, és hirtelen megértettem, hogy itt van életem fordulópontja, hogy minden egyetlen szavamtól függ, s ez valamiképpen az utolsó lehetőségem... Néztem az ostyát, és megértettem, hogy Ki az, akit nézek. Lelkemben ezzel az imával fordultam hozzá: - Igen, pap akarok lenni. Ha ez a Te akaratod, tégy engem pappá."

John Henry Newman

"Amióta katolikus vagyok, megvan az a meg nem érdemelt boldogságom és kegyelmi ajándékom, hogy soha, egyetlen kétely nem támadt bennem a katolikus hit isteni eredetét és isteni igazságát illetően. Ha "újra megfontolnám", amint ön ajánlja, akkor nagyon is hálátlan volnék Az iránt, Aki annyira megáldott és kegyelmével kísérte az Őutána való keresésemet.

Aki nem kételkedik, az ne kutasson és ne mérlegeljen újra meg újra! Ha valaha is kételkednék - amitől Isten óvjon! - akkor köteles lennék újra megfontolni. Azonban az ilyen megfontolás, biztos vagyok abban, a protestantizmus egyetlen formájához sem vezetne vissza, mert már régóta szilárd meggyőződésem, hogy a protestantizmus csak annyiban igaz, amennyi kis magvacskát a Kinyilatkoztatásból megtartott. A teljesség a katolikus Egyházban lelhető fel. Ha nincs Egyház, akkor nincs Kinyilatkoztatás."

Ulf Ekman

„Miután jobban megismertük a katolikus hitet, arra a felismerésre jutottunk, hogy valójában Jézus Krisztus vezet bennünket arra a döntésre, hogy belépjünk a katolikus egyházba.”

Utóbbit talán azért emelném ki, mert úgy tűnik, hogy egyre több karizmatikus/pünkösdi/stb.. keresztény közeletik az Egyházhoz.

Kedves Olvasók,

Berakom a fent idézett blog 2. részét, egyetértek a gondolataival:

Számomra a katolikus egyház Krisztus egész népét jelenti. Nem azonosítom egyetlen felekezettel vagy szervezettel, még úgy sem, hogy közben elismerném, vannak azért „kiszakadt egyházi közösségek”, melyek „nem jelentéktelenek és súlytalanok az üdvösség misztériumában”. Nem, a katolikus egyház a szememben a Lélek által újjászületett hívők egyetemes közössége, a világméretű communio sanctorum, mindazok egysége, akik időtől, helytől és felekezeti határoktól függetlenül Krisztus nevét vallják. A szervezeti egységet hamis bizonyosságnak gondolom, a Lélek közössége a valódi egység. Ismeri az Úr az övéit: ők azok, akik a gonoszt elhagyják (2Tim 2,19). A felekezeti identitás büszke félmosolya meg sem közelítheti azt a felszabadító örömöt, amikor Krisztus más-más felekezethez tartozó tanítványai egymásra ismernek, megfogják egymás kezét, és ezt anélkül teszik, hogy a másikat a saját aklukba próbálnák átterelni. A katolikus egyház határai régóta nem esnek egybe egyetlen felekezet vagy szervezet határaival sem. A katolikus egyház nem azonos az ortodox egyházakkal, az anglikán egyházzal, nem azonos a baptista szövetségekkel, a testvérgyülekezetekkel, a pünkösdi közösségekkel, nem azonos a református egyházzal, az evangélikus egyházzal, és nem azonos a római katolikus egyházzal sem.

Bármelyik felekezet, mely önmagát a katolikus egyházzal azonosítja, szektássá válik. A méret ebből a szempontból nem számít, a jelenség a lényeges. Isten népe egy adott helyen lehet „kicsiny nyáj”, mely a „keskeny úton” jár, és lehet „megszámlálhatatlan sokaság”, mely „nagy vizek zúgásához” hasonlóan dicséri az Urat. Ez lényegtelen. Magát egyháznak (vagy egyetlen igaz egyháznak) tituláló szervezetek mérete is lehet kicsi vagy nagy. Ez is lényegtelen. A lényeg: a valódi katolikus egyház mindazok közössége, akik Jézus nevét teljes szívvel segítségül hívják (Róm 10,13). Krisztus egyházának halmaza tehát nagyobb is és kisebb is, mint a felekezetek halmaza. Elképesztőnek tartom, hogy a római egyház az ortodox patriarchátusok (majd később a protestáns felekezetek) létezése mellett képes volt magáról egy évezreden keresztül az egyetemes egyház imázsát kialakítani.

Ez különösen igaz és tetszik:

"Bármelyik felekezet, mely önmagát a katolikus (értsd egyetemes) egyházzal azonosítja, szektássá válik. A méret ebből a szempontból nem számít, a jelenség a lényeges."

egyszercsak ott termett

Bocsi, én is csak előttem már elhangzottakat tudnám írni.