A vallásos emberek mit gondolnak az evolúcióról?

„De ha elfogadják, azzal együtt nem "tagadják meg" a Bibliát is? Vagy hogy van ez?”

A teremtés aktusánál nem volt jelen egyetlen ember, és mivel a Bibliát nem lediktálta Isten, csak ihlette, ezért a Szentírásban szereplő teremtéstörténet hasonló módon kezelendő, mint a Jelenések könyve. Ettől még nem válik sem tanmesévé, vagy példázattá, ettől még ugyanúgy igaz, ahogy János Apokalipszise is. A Teremtés könyvének írója a saját jelenéből vezeti vissza a történetet, és az akkori jelenre való reflexió is tetten érhető benne, ahogy Jelenések könyvében is.

Vagyis attól még, hogy a Teremtés könyve nem szóról szóra értendő, abból még nem következik, hogy nincs ősbűn, vagy hogy nincs szükség megváltásra.

Előző!

És pontosan honnantól kell képletesen érteni a Bibliát pl a nemzetségtábláknál? amik Ádámig vannak ugye visszavezetve ,akkor Ábrahám is kitalált személy, hiszen ugyn úgy beszél róla a Biblia mint az előzőekről.

Más a biblia és más a Jelenések könyve c írás, még egy kötésbe is van- amit egy skizofrén koldus diktált tollba.

A dinoszauruszokra van őskori csont maradvány épp így az ősemberi fajra is van, amiben egyértelműen igazolja, hogy miképp fejlődött, változott az emberi test formája, koponyája és a keze-formája.- ez támassza alá az evolúciót

De a földi élet születését nem szabad összevonni az univerzum keletkezésével mert semmi köze egymáshoz.

A Teremtőt ne az univerzumban keressük, hanem csak itt, a Földön!

„És pontosan honnantól kell képletesen érteni a Bibliát pl a nemzetségtábláknál? amik Ádámig vannak ugye visszavezetve, akkor Ábrahám is kitalált személy, hiszen ugyn úgy beszél róla a Biblia mint az előzőekről.”

Nos, a nem szó szerinti értelmezés nem azonos a szimbolikával. Máté evangéliuma is nemzetségtáblával indul, és arról nyilvánvaló(!), hogy nem teljes. Szó szerinti értelemben egyszerűen nincs igaza Máténak (a Biblia saját belső rendszerében sem), de azért egy nemzetségtábla aligha bír mély szimbolikával.

Az ilyen írásoknál mindig figyelni kell a szöveg szerepére. Jézus genealógiájának nem az a szerepe, hogy pontos, hiteles történelmi feljegyzés legyen, hanem az képezi a hidat az Ó- és az Újtestamentum között, rávilágít arra, hogy az egész Újszövetség a múlt eseményeinek figyelembevételével értelmezendő.

Hasonlóan, a Genezis műfajilag egy mítosz. Elsődleges szerepe nem az volt, hogy pontos leírást adjon a múlt eseményeiről, hanem hogy az akkori embernek támpontot adjon a világ akkori helyzetének okaira, és ebben a neki betöltött szerepére. Arra szolgált, hogy megértse, mit jelent zsidónak lenni. A Genezis az embernek Isten által ihletett törekvése a világ alapvető lényegének és a hit valóságának megragadására. A hangsúly nem azon van, hogy hogyan is zajlott pontosan a világ létrejötte, hanem hogy ráirányítsa a gondolkodást a jobb világ lehetőségére, és ebben az embernek a világ alakulásában betöltött szerepére.

A Szentírás nem szó szerinti értelmezése nem egy új keletű dolog, amit a tudományos ismeretek bővülése váltott ki. Már az ókori egyházatyáknál jelen volt ez a felfogás.

"Jézus genealógiájának nem az a szerepe, hogy pontos, hiteles történelmi feljegyzés legyen, hanem az képezi a hidat az Ó- és az Újtestamentum között, rávilágít arra, hogy az egész Újszövetség a múlt eseményeinek figyelembevételével értelmezendő."

Ja, persze.

Kőkeményen szó szerint értették ezt, amikor leírták.

Csak azóta kiderült, hogy ez nem tartható.

"Hasonlóan, a Genezis műfajilag egy mítosz. Elsődleges szerepe nem az volt, hogy pontos leírást adjon a múlt eseményeiről, hanem hogy az akkori embernek támpontot adjon a világ akkori helyzetének"

Itt ugyanez a helyzet.

De persze az ég leszakadna, ha netán helyesbítenétek a Bibliát... igaz: mi alapján?

Hiteles istenmegfigyelések ma sincsenek - mint ahogy akkor se voltak.

Először is az evolúció az nem az élet keletkezését fogalmazta meg, hanem az élet fejlődés képességét ami benne van az élet tudatában a lélekben, génjeiben.

másodszer az amit te írtál előttem beíró, az egy marhaság!

--""de mindenki felelőségre vonható lesz majd az ítéletkor az Isten ismeretétől való elszakadása miatt. :-)""

Soha ilyesmi nem fog megtörténni, mert minden ember minden cselekedetével előre meghatározza lelkének sorsát, ő ma itéli pusztulásra illetve halhatatlanságra! Mert az út amely az isteni szellem Energiához vezet maga a pokol szószerint és ott vagy áthalad a lélek vagy megsemmisül részecskéire szakadva, ismét szerves anyag részévé válva!

De utolsó ítélet az egy vallásos bőff, marhaság különösen azért, mivel egyik vallásnak sincs halvány gőte se arról eszik vagy isszák ezt az általuk kreált isten fogalmat, de még inkább fogalmunk nincs arról, hogy mi is valójában az ISTEN?

Isten soha nem fog ítélkezni, Isten csak befogadja azt a lelket amely elér hozzá, mert életében tiszta maradt, isteni lélekké vált a halhatatlanság eléréséhez!

„Ja, persze.

Kőkeményen szó szerint értették ezt, amikor leírták.

Csak azóta kiderült, hogy ez nem tartható.”

A régi korok embere másképp gondolkodott, mint a mai. Manapság mindent kategorizálunk, valamit vagy szó szerint tudunk érteni, vagy szimbolikusan, de régen nem így volt. Ma már nem jellemző az a fajta komplex metaforikus szemlélet, mint régen. Igen, az ókori és középkori emberek elfogadták és hitték a mítoszok igazságait, de ezt nem úgy kell elképzelni, hogy arra számítottak, bármikor lecsaphat egy szfinx az égből. A mitikus szemlélet egy olyan nyelv, amin keresztül az egyszerű ember számára is megfogalmazható a nemzedékeken keresztül leszűrődött, világról megszerzett tudás.

Például a görög mitológiát napjainkban a laikus valamiféle összetett gyerekmeseként fogja fel, holott valójában egy összetett filozófia közérthető megfogalmazásáról van szó. Az ókori görögöknek még nem állt rendelkezésükre a természetről és az emberekről szóló mind ama tudás, amit azóta napjainkig az emberiségnek sikerült felhalmoznia. Viszont az emberi kapcsolatok természete semmit nem változott az eltelt évezredek alatt, azt a görög is ugyanúgy tapasztalták meg. Ezért a természeti és pszichológiai fogalmak közötti vélt és valós összefüggéseket az emberi kapcsolatok nyelvén fogalmazták meg, hiszen azt minden ember egyformán megtapasztalja élete során. Ezért van a természeti jelenségeknek és pszichológiai folyamatoknak emberi arcai a görög mitológiában.

Vagyis a mítosz egy olyan hasonlat, ahol igazából maga a hasonlítás (azonosítás) nem történik meg aktív szellemi cselekvésként. Vagyis valóban nem kezdett el az ókori ember azon gondolkodni, hogy az általa hallott mitikus történet valójában milyen valós tapasztalatokat takar, nem kezdte el dekódolni a történetet, mint valami rejtvényt, de így is képes volt az összefüggéseket felfogni.