Azok az ateisták, akik nem hisznek semmiben tulajdonképpen miért élnek? Milyen racionális érv szól az élet mellett ez esetben?

Az öngyilkosságról mások a gondolataink,ezzel nincs baj,de a példa kiváló volt. A dohányzás megrövidíti az életedet, de nem vet neki véget így jóindulattal is csak félig nevezhető öngyilkosságnak.

1. Képes felülírni,de nem mindig van értelme,hisz az ösztönök a testünk javát szolgálja.

2.Nem mindenképpen...Ezen nagyon sokat kell filozofálni,hogy megértsd.

3.Ezt én nem mondanám hitnek.A jövőért a változásért való életben maradás nem hit, hisz biztos,hogy bekövetkezik, így nem kell "hinni".

4.A tudás segíti az életed.A tudás nem veszendő,mert az másokban még megmarad.mondhatni,ha rátalálsz egy új dologra, feltalálsz valamit,azzal segédkeztél aminek van értelme ha meg is halsz.

5.Igen ez lehet vallásos IS. De amit én mondtam, az nem úgy értendő.Ez 2 végkimenetelű dolog, vagy sikerül vagy nem beteljesíteni a célt. Igazából céltól függ,hogy az most vallási alapú vagy sem.(Vannak olyan célok is amikben biztosak lehetünk és nem kell hinni)

6.Nem mintha a vallásos egyének nem lennének kétszínűek,de most ezt.(azért megjegyzem, tisztelet a kivételnek) Egyébként meg nem állítottam,hogy irracionális alapjai vannak az ateistáknak vagy épp pont nekem. Viszont a hívőknek igen, legalább is a mi szemszögünkből.Az irracionalizmus nem mindig rossz dolog mert lehet előnye is,épp ezért tűrjük meg,de másokat hátráltatni vele már egészen más tészta. pl.Középkor = eretnekség azt állítani,hogy nem a Föld van középen szóval öljük meg azt aki mondta...

7. Ez attól függ.A jelenben van haszna, ha ezt felhasználjuk akkor a jövőben is. pl. Az elnök megsegíti az embereket,akik "hűséggel" köszönik meg. Az elnök a "hűségüket" felhasználva utasítja az embereket,hogy adakozzanak a tudománynak így az hamarabb betudja fejezni kutatásaid, ami előnyt nyújt majd a jövőben.

Valóban részünkké vált az irracionalitás, de tudni kell meghúzni a vonalad. Az hogy ez a vonal,hol van azt ne kérdezt,mert nem tudom,de van hisz ha nem lenne akkor lennének akik a Nagy Piros Egyszarvúban hinnének.

Igazából olyan dolgokat írtam le,amit lehet csak én értek :D de van okom élni és ez épp elég ahhoz,hogy ne akarjak meghalni...

Ezt ostobaság, attól mert hiszel egy istenben, semmiben sem lesz más az èleted.

Elmondok neked egy titkot: mi, ateisták ugyanúgy érzünk az élettel kapcsolatban, ugyanúgy vannak életcéljaink, ráadásul minket az értelem és a tudás motivál, mert egy isten sem köti meg a kezünk. Mi ugyanúgy alapíthatunk családot, mi is érzünk szerelmet, a különbség mindössze az, hogy nem hiszünk abban, hogy van egy szakállas muki a felhők közt, aki folyton megbocsát, ha megszegjük a szabályait.

Mikor növesztenek végre a magadfajta vallásosak (figyelem, minden szónak jelentősége van, csak az őfajta, nem az összes) agyat? Attól, hogy valaki elutasítja a transzcendensben való hitet és az élet egy transzcendenshez kapcsolódó okát/értelmét/célját, még nem érzi értelmetlennek az életét. Az ateisták elég intelligensek ahhoz, hogy önmaguk találjanak okot/értelmet/célt a saját életüknek.

Ha viszont számodra az élet egyetlen igazi értelme egy valószínűtlen isten lehetősége, akkor inkább önmagadnak kellene feltenned a kérdést.

Az ateistának eszébe sem jut, hogy a családja, vagy a szerettei elé helyezzen valamit, mondjuk Istent.

Illetve ez nem pontos, mert a kommunisták, vagy a fasiszták, vagyis az eszmékben hívők esetében ez előállhat, de ez paralel a vallással, hit volt ez is és fanatizmus.

Alapvetően valóban a fajfenntartás és az önfenntartás ösztönei dominálnak, rondán hangzik, de ha részletezem, már tetszetős, szerelem, család és gyermekszeretet. Valóban ekkor telik meg értelemmel az ember élete, ha családja van, gyermekei, akiket fel kell nevelni.

Ha felborul a rend, nincs kiért dolgozni, elválnak a szülők, sok ember, férfi, vagy nő alól kicsúszik a talaj, padlóra kerülhet és akad akit ez annyira megvisel, hogy valóban siettetheti az amúgy is gyorsan bekövetkező halált, mert a vesztesége túl nagy, de ez arra is mutat, mekkora értéke volt korábban.

Egyébként normális ember ritkán töri a fejét ilyen dolgokon és ha eszébe jut, hamar túllép rajta, ráér akkor szembenézni a halállal, amikor elkerülhetetlenül muszáj. Szerintem ez a normális, bizonyára kell hozzá bátorság is, hogy ne keressünk képzelt kiutat, ne reménykedjünk irracionális létben, hogy elfogadjuk, életünk egyszeri és megismételhetetlen.

Ekkor láthatóan tetteink jelentősége sokkal nagyobb és hatásai sem mérséklődnek. Ha az embernek nem segít egy felsőbb hatalom, hogy szembenézzen a hibáival, tévedéseivel, azokkal a tetteivel, amire nem büszke, akkor nehezebb a dolga, mert sokan nem képesek maguknak megbocsájtani, feldolgozni a negatív dolgokat, eseményeket, hatásokat.

Mindez valóban érv egy képzeletbeli lény elfogadása mellett és valóban akad ateista, aki hívővé válhat nagy megrázkódtatás hatására, de a túlnyomó többség állja a sarat és ha szenvedni kell, azt is elviseli, mert elegendő a lelkiereje és egyebet úgysem tehet.

Miért hinnénk egy olyan hatalomban, ami nincs?

Kedves kérdező,

egy hívő is megkérdőjelezheti életét, hitét, ugyan úgy mint egy "hitetlen" ateista.

MÁTÉ PÉTER Linkben egy kevésbé ismert dala van. (hallgasd végig (2'18"))

[link]